Dr. Greskovits Dávid: Felelősséggel tartozom a nálunk dolgozókért

Dr. Greskovits Dávid nem tervezi, hogy nyugdíjba megy, de már foglalkoztatja a cégátadás gondolata. Addig is azon dolgozik, hogy a cég nemzetközileg is elismert nagyvállalattá erősödjön. Mindig a gyógyszeriparban dolgozott, de jó ideje foglalkoztatja, hogy milyen lenne kipróbálnia magát az animációs filmkészítés és a fényképezés területén. Ha arra is kíváncsi, hogy kitől tanulta eddig a legtöbbet, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 263. interjúját!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Minden olyan sikert, ami kísérte a szakmai életutamat. Nincs kiemelkedően említésre méltó momentum. A munkámban elért eredmények adják a sikereket, s ezzel az adott pillanatban a „siker csúcsának” érzetét. Szakmai munkám megtisztelő elismerésének tekintem, hogy immáron 4. éve töltöm be a Magyarországi Gyógyszergyártók Szövetségének elnöki posztját.

– Milyen távra tervez?

– Vállalkozóként nem tudnám meghatározni. A cégünk – ketten vagyunk alapítók – állapota, működése mindig is foglalkoztatni fog, már csak azért is mert felelőséggel tartozom alapítóként az itt dolgozókért. Nem tervezek „nyugdíjba” menni, azzal mégis csak számolni kell, hogy az életkor előrehaladtával az emberi teljesítőképesség már nem éri el a kívánatos szintet, ezért szeretném elérni, hogy a cég irányítását megnyugtató kezekben tudjam, s nem visszavonulva, de jelentős feladatokat átadva tudjak a cég sikeres működéséhez hozzájárulni.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Vállalkozásunk nemzetközileg is elismert nagyvállalattá válása.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Gyógyszerészként dr. Dávid Lajos és dr. Dávid Ágoston gyógyszerész professzorok szolgáltak példaképül számomra, de sok más idősebb kollégám munkája, embersége is motivált. Meg kell említsem dr. Takács Géza vegyész professzort, gyógyszertechnológust, aki számtalan, a korát jóval megelőző technológiai és technikai újítás bevezetésével jelentősen hozzájárult a gyógyszeripar hazai és nemzetközi elismertségéhez.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Partnernek tekintem őket a munkában elismerve s nem elvitatva szakmai sikereiket, tudásukat.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Gyógyszertechnológusnak tanultam, mindig a gyógyszeriparban dolgoztam. Eddigi pályafutásom során termelésben, kutatásfejlesztésben, külföldi gyógyszergyárban termelési igazgatóként, majd itthon cégalapító vállalkozóként szereztem szakmai tapasztalatokat. Középiskolában mindig is vonzott a művészet, a fényképezés, az animációs filmkészítés, ahol is amatőrként a 70-es években némi diáksikereket is sikerült elérjek. Ez a vonzalom megmaradt, bár időm nem nagyon volt ezzel foglalkozni.  Ebben szívesen kipróbálnám magam.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Eleinte ismeretségek útján, ma már megkeresések alapján fejlesztjük üzleteinket, kötünk szerződéseket.

– Mire sajnálja az idejét?

– Alvásra.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Félinformációkon alapuló kijelentésekkel, értékítéletekkel, manipuláló „igazmondásokkal”.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Az Ökumenikus Segélyszervezet programjaiban veszek részt rendszeresen, ételosztásban, intézményfestésben és minden más olyan munkában, ami a segélyszervezet programjában szerepel. Szívesen foglalkozom gyerekekkel.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Korlátokkal a gyermekeimre.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Motorozás, természetjárás.