Czellecz Zoltán: Szeretem a nagy horderejű feladatokat

Czellecz Zoltán, a Work Force HR szolgáltató tavaly kinevezett operációs igazgatója 2010-ben szerzett diplomát a Pannon Egyetem műszaki menedzser szakán. Karrierjét az Adecco-nál kezdte 2007-ben, ahol kezdetben tanácsadóként dolgozott, majd 2011-es távozásakor már kiemelt ügyfélkapcsolati menedzser volt. 2012. és 2013. között már megfordult a Work Force-nál, akkor üzletágvezetői pozíciót töltött be. Pályafutását 2013. augusztusa és 2017. márciusa között a Randstad Hungary-nél folytatta, több mint két évig üzletfejlesztési igazgatóként dolgozott a vállalatnak. Ezt követően közel 4 évig erősítette a Talentify Co. csapatát, 2018 márciusától a cég ügyvezető igazgatója volt. Az egyik legnagyobb hazai HR szolgáltatónak számító Work Force csapatához 2020 októberében csatlakozott újra – operációs igazgatóként. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 312. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Folyamatosan keresem az újabbnál újabb kihívásokat a karrierem során, és bőven érzek még magamban megfelelő energiát, ambíciót, hogy ezeket az új helyzeteket a lehető legjobban meg is oldjam. Emiatt nehezen mondanám egy állomásra az eddigi karrieremből, hogy az volt a csúcs; bízom benne, hogy vannak még előttem izgalmas lehetőségek, akár egy nagyvállalat első számú vezetőjeként.

– Milyen távra tervez?

– Nagyjából három év az az időtáv, amin belül pontosan tudom, hogy merre tartok. Azt gondolom, hogy ennél hosszabb távra szóló tervek már rugalmatlanná tennének.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Alapvetően szeretem a nagy horderejű, összetett feladatokat, így ha egy valamit ki kellene emelnem, bízom benne, hogy egy nagy volumenű vállalati akvizícióhoz egyszer „lesz szerencsém”. Ez egy olyan projekt és egyben kihívás is, ami reményeim szerint nem marad ki a karrieremből.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Igyekszem arra törekedni, hogy mindig nyitott szemmel, kíváncsian tekintsek a körülöttem lévőkre. Így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem tudok egyvalakit kiemelni, akitől a legtöbbet tanultam volna. Ráadásul volt alkalmam újdonságokat ellesni nálam fiatalabb vagy szakmailag juniorabb kollégáktól is.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Többek között felhatalmazással, igyekszem mindenki számára minél nagyobb beleszólási lehetőséget adni és döntési szabadságot engedni. Emellett persze az anyagi motiváció sem maradhat el, nem tudnék úgy dolgozni, hogy a kollégáimnak nincs teljesítmény függő béreleme.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Gyerekkori álmom, hogy repülőgép kapitány legyek. Valószínűleg szakmaként ez már kimarad az életemből, de terveim között szerepel, hogy hobbi szinten megtanuljak kisrepülőgépet vezetni.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Kapcsolataim nagy részét jellemzően online, Linkedinen keresztül építem. A mai napig le tud nyűgözni, hogy 2-3 ismerősön keresztül a világ minden táján bemutatást nyerhetek egy számomra érdekes szakembernek.

– Mire sajnálja az idejét?

– Minden mondatra, ami úgy kezdődik: „Az a baj”. Ráadásul nemcsak az időmet vesztegetem vele, de biológiai értelemben is csökken az energia szintem ennek a három szónak a hallatán.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Szakmai közegben a gondolkodás hiányával, magánemberként pedig egy bekapcsolt TV-vel.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Szívesen foglalkoznék gyerekek, fiatalok pályaválasztási felkészítésével. Ebben a feladatban egyszerre tudnám kamatoztatni eddigi tapasztalataimat, emellett rendkívül hasznos tevekénységnek gondolom.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Munkahelyi környezetben nagyon fontosnak tartom a folyamatos fejlesztéseket, képzéseket. Hogy ne csak kövessük, hanem akár meg is határozzuk az éppen aktuális trendeket. Ebből kifolyólag a vállalati budget-ből jelentős összeget fordítunk kollégáink folyamatos képzésére, tréningekre, valamint technológiai fejlesztésekre. Magánemberként teljesen egyértelműen a családomnak tudok nehezen nemet mondani bármire is.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Ha időm engedi, szívesen vitorlázom, ha pedig erre nincs lehetőség, egy jó könyv olvasása teljesen le tudja kötni a gondolataimat.