Nálunk nem csupán a szavak szintjén érvényes az, hogy egy hajóban evezünk, hanem tényleg közösen, csapatként jutunk át egyik partról a másikra – mondta az Üzletemnek Csuhay Attila, az ingatlanprojektek menedzselésével foglalkozó GPM Kft. ügyvezető igazgatója.
Csuhay Attila tervei között szerepel egy lakópark megvalósítása, persze nem olyan, amiből már több tucat létezik. Számára elsődleges a megbízhatóság és a szakmai hitelesség, pedig számtalan rossz példát látott már a munkája során. 2004-ben alapította a GPM Kft.-t, mint mondja: eddig a saját hibáiból tanulta a legtöbbet. Ha érdekli, hogy Attila miért lenne szívesen nyomozó, és mit gondol a kerékpározásról, a válaszokat elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának jubileumi, 500. részében.
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– A Benczúr 11 lakó- és irodaház megvalósítását. Ezzel az ingatlanfejlesztési projekttel kiérdemeltük szakmánk legmagasabb elismerését, az Építőipari nívódíjat, illetve ezzel jelöltek az Év projektmenedzsere díjra is.
– Milyen távra tervez?
– Ennyire változó körülmények között gyakran már a néhány hónapos időtáv is kihívás, kellő rugalmassággal és gondos újratervezéssel viszont meg tudunk maradni az eredetileg kijelölt pályán, ha az indokolt. A szakmámban is felgyorsult minden, de azt remélem, a nyugdíjig még lesz alkalmam néhány kiváló ingatlanfejlesztési projekt menedzselésére.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Egy lakóparkot szívesen megvalósítanék, de nem az unalomig ismertek közé sorolhatót. Inkább olyat, amelyben több sorház van ugyan, de van helye a nagy, szellős közös területeknek, odafigyelünk a zöld megoldásokra, a fenntarthatóságra. Budapesten a 3. kerületi Mocsárosdűlő például ideális helyszín lehet ehhez.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Konkrét példaképet nem tudok megnevezni, ha pedig összesítést végzek, akkor a saját hibáimból tanultam a legtöbbet. Sokan vagyunk így a mi szakmánkban – amely nem túlságosan ismert és pláne nem gyakori –, akik az elmúlt 15-20 évben első kézből szereztünk tapasztalatokat és vontuk le a tanulságokat, ahogy egy igazi self made manhez illik.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Igyekszem őket minél jobban bevonni a projektekbe, önállóságot és döntési kompetenciát biztosítva számukra. Ezt mindennél fontosabbnak tartom, hiszen ezzel válnak a folyamat aktív részeseivé. Így nem csupán a szavak szintjén érvényes az, hogy egy hajóban evezünk, hanem tényleg közösen, csapatként jutunk át egyik partról a másikra.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Szívesen lennék nyomozó. Leginkább a rejtély felfedése tetszik benne, és főleg az, ahogy egy ügy kapcsán gyakorlatilag a nulláról indulva, minimális vagy zéró tudásból fokozatosan építkezve, hol a logikára, hogy a megérzéseikre hagyatkozva értelmeznek újra és újra egy dagadó információhalmazt, szűrik és csoportosítják az ismereteket és a következtetéseket, hogy végül hol szisztematikus, hol sziszifuszi munkával jussanak el a megoldásig.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Mivel számomra nem is kérdés, hogy betartom, amit megígérek, ezért a megbízhatóság és a szakmai hitelesség az elsődleges számomra. Sajnos a mai világban sokszor érezhetjük azt, hogy rövidtávon ez nem annyira kifizetődő, azonban dolgozom már olyan régen, hogy megérje konzekvensen ilyennek lenni.
– Mire sajnálja az idejét?
– Üres locsogás hallgatására. Ez még ma is képes felbőszíteni.
– Mivel lehet még felbosszantani?
– Az üres locsogás hallgatásán kívül? Értetlenséggel és mellébeszéléssel.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– A legnagyobb értékteremtés az oktatásban van, ezért leginkább tanítást és mentorálást.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Utazásra, mert abból is rengeteget tanulok. És sportolásra, mivel ez már jóval több az életemben, mint egyszerű hobbi vagy életforma: már-már létszükséglet.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– A kerékpározás. Nem lehet olyan rossz a kedvem, hogy nyeregbe pattanva ne tudnék újra és újra addig tekerni, amíg elmúlik belőlem minden kimerültség vagy feszültség. Megunhatatlan és leírhatatlanul jó mozgásforma.
Idén már ötödik alkalommal rendezték meg Az Év Szaloncukra versenyt, amin az összes hazai szaloncukrokat gyártó cukrászda és gyártó szaloncukrai ringbe szállhattak.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.