Csizmadia Gábor: Szeretnék a legjobb lenni abban, amit csinálunk

Csizmadia Gábor azt vallja, hogy jó helyen van a HR szakmában, sosem akart más területen dolgozni. Mindig a megoldásra hajt, nehezen viseli, ha valaki csak a problémákat látja meg. Ha érdekli, Gábor hogyan építi üzleti kapcsolatait, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 380. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Az üzleti élet ebben nem hasonlít a sportra: itt nincs olyan, hogy megnyered az olimpiát, és akkor elérted karriered csúcsát. Vagy mint a fogyókúra: koplalással le lehet fogyni bármennyit, de a valódi cél a szinten tartás, az egészséges életmód. Nekem az eddigi legnagyobb személyes sikerem a cégvezetővé, tulajdonos szemléletű vállalkozóvá válásom, s hogy azóta is e szerint élek, e szerint dolgozom, mind a Viapan Group egyik alapítójaként és operatív igazgatójaként, mind az MMOSZ-ben betöltött elnökségi pozíciómban, mind pedig a VOSZ Somogy megyei elnöki posztomon.

– Milyen távra tervez?

– Hosszú távra. Fel sem merült még bennem, hogy mi lenne, ha abbahagynám – milyen lenne az, hogy nem indítom a kocsit hajnali 6-kor, hogy nem beszélem le az előfizetésbe foglalt perceimet a telefon előfizetésemből, vagy nem használom el még a korlátlan mobilnetemet is? Nincs idő megtorpanni, és elképzelhetetlennek is tűnik most még.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A szakmai életben nem tűzök ki irreális célokat, szeretek lépésről-lépésre haladni, de mindig előre. Az lehet bakancslista cél, hogy ez a felfelé mozgás maradjon meg mindig? Egyszerűen szeretnék a legjobb lenni abban, amit csinálunk úgy a HR-cégcsoportunkban, mint az érdekvédelmi szervezetekben: rengeteg embernek állást találni, és rengeteg cégnek munkaerőt.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Egyértelmű a válaszom: tulajdonos-, cégvezetőtársam és egyben jó barátom Vida Péter, akitől – és talán még fontosabb: akivel rengeteget tanultam. Szakmáról, üzleti kultúráról és keményvonalas bizniszről, ráadásul Peti olyan fejlődési pályát, olyan lehetőségeket biztosított számomra, ami nélkül egészen biztosan nem tartanék ott, ahol. Emellett természetesen a szüleimtől kapott útravaló is elengedhetetlen volt a sikerekhez, illetve eltagadhatatlan az a kevéske multi-level marketinges múlt, amiből a mai napig sokat profitálok tárgyalásaimon, kommunikációmban.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Szerintem a felelősség a legjobb motiváció, amit adhatunk. Ha merünk felelősséget adni a kollégáink kezébe, az két dolgot is eredményez: egyrészt önbizalmat és fontosságot adhat a munkavégzésüknek, másrészt kiderülhet, mennyire illeszkednek az adott pozícióba. Nálunk, mivel emberekkel dolgozunk, minden nap minden percében minden kollégánk komoly felelősséget vállal: ha mi nem osztjuk be a munkavállalókat, ha mi rosszul adjuk meg a céges buszjáratot, akkor családok maradhatnak jövedelem nélkül – szerintem ez a felelősségtudat mindenkinek a legkomolyabb motivációt adja meg.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Azt gondolom, hogy jó helyen vagyok a HR szakmában, sosem akartam más területen dolgozni. Bár néhány céges rendezvényünkön hajnalban volt már, hogy beálltam koktélt keverni vagy sört csapolni a kollégáknak, de ezek voltak a legnagyobb elhajlásaim a cégvezetéstől, a HR-től.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Emberi kapcsolatokon keresztül. Ha valakivel személyiségben, emberileg megtalálod a közös hangot, azzal az üzletben is együtt lehet működni – ha nem is közös bizniszben, de akár kapcsolati háló bővítésében. Viapanos cégvezető társaimmal versenyszerűen vitorlázunk is, és azt is remek networking lehetőségnek tartom. Olyan emberekkel találkozunk egy-egy versenyen vagy akár csak egy-egy meghívásos hajókázáson, akikkel lehet, hogy máshol nem tudnánk kötetlenül bizalmi kapcsolatokat építeni.

– Mire sajnálja az idejét?

– A felesleges dolgokra: mármint ez triviálisan hangzik, de annyira hajt az előre-vágy, hogy tényleg az a gyengém, amikor csak egyhelyben topogunk. És igaz ez az üzleti életre, de akár a szabadidőmre: elképzelhetetlen, hogy beüljek a TV elé, és végignézzek két reklámblokkot egy rossz film közepén.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Visszautalnék az előzőre: nem csak én nem szeretek toporogni, hanem az is bosszant, ha valaki más csinálja ezt a környezetemben. Mindig a megoldásra hajtok, és nehezen viselem, ha valaki csak a problémákat látja meg. Emellett a felelősségtudat és gondosság hiánya szokott zavarni: ha valakinek lehetőségeket, eszközöket adunk a kezébe, de azzal nem él, vagy esetleg visszaél.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Valószínűleg azért is, mert a családom agráriummal foglalkozott, egyszerűen vonz a „vissza a természetbe” gondolat. Az amerikai filmekben sokszor lehet látni önkéntes kertészkedést, nemzeti parkok fenntartását, azt hiszem, ez nekem is tetszene.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Az olyan dolgokra, amelyek megtérülnek, és az olyanokra, amelyekre igazán vágyom. Ha a kettő metszetében is van valami, akkor az az igazi win-win: nézzünk például egy utazást! Imádok új helyeket felfedezni, és tanulni belőle, magamba szívni, inspirálódni mindenből, amit valahol másutt tapasztalok, és talán itthon is megvalósítható, alkalmazható.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A családommal töltött aktív kikapcsolódás: a gyerekek az energiájukat az apjuktól örökölték, szóval itt sincs nagyon egyhelyben toporgás. Ezen kívül a síelés és a vitorlázás az, ahol annyira tudok koncentrálni, hogy közben minden más kikapcsoljon – ez pedig néha nagyon kell.