Bartha Levente: A munkahely nekem arról szól, hogy kibontakoztathassuk önmagunkat

Bartha Levente tervezett menetrend szerint halad a kitűzött céljai felé. Még egyetemistaként alapította az IT-cégét, majd egy multinacionális vállalat vezető szakértőjeként valósított meg szoftverbevezetéseket, szinte minden kontinensen. Idővel visszatért a saját cégéhez, melyet saját elvei szerint, szívós munkával továbbfejlesztett. Ez annyira jól sikerült, hogy külföldi szakmai befektető kopogtatott nála tavaly, részesedést és piacot kérve. Levente némi gondolkodás után igent mondott: a feltételei között szerepelt, hogy minden egyes kollégájával folytathassa a munkát. A szakembernek ugyanis az emberi tényező kiemelt fontosságú. Hogy mi szerepel Levente szakmai bakancslistáján? Erről is olvashat az Üzletem.hu 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 291. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– A karrierem csúcsa, egyben „kezdete”, hogy létrehoztam a cégemet, a Netlife-ot. Ami egykor egyetemi, egyszemélyes garázscégként indult, mostanra tizenöt fős, kétszázmilliós árbevételt elért IT-céggé vált, amely organikusan növelte a benne dolgozók létszámát, ügyfelei számát. A hazaiak mellett mindegyik európai, amerikai projektünket sikerrel szállítottunk le, alapvetően az SAP-bevezetések terén. Az eredmények mögött, úgy gondolom, az a startup mentalitásunk található, mely a nagyvállalati ügyfélkörben is biztosította az innovációkat. Karrierem egyik csúcsa, hogy ebbe a cégbe vásárolta be magát az msg Plaut, a nemzetközi operációval bíró osztrák-német IT cég. Az így létrejött msg Plaut Hungary-t pedig tulajdonosként, ügyvezetőként irányíthatom. A régi csapatommal dolgozom tovább, az akvizíciós tárgyalások során ugyanis feltételeim egyike volt, hogy minden kollégám folytathassa a munkát az új cégben.

– Milyen távra tervez?

– Jelenleg ötéves távlatban tervezek. A célom, hogy kiszélesítsük a szolgáltatásportfoliónkat – a fő zászlóhajóként tekintett SAP újgenerációs termékek, S/4HANA bevezetések mellett –, létrehozzuk a biztosítói és autóipari üzletágat. Ha ezek a tervezett ütemben megvalósulnak, a vállalat létszáma el fogja érni az ötven főt, és az egymillárd forintos árbevételi szintet.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Olyan innovációkat szeretnék behozni, megvalósítani, amelyekkel megkönnyíthetőek a mindennapok tevékenységei. Különösen érdekelnek az önvezető autók, a robotika, a mesterséges intelligencia, a digitális ügyfélszolgálatok, és szerintem e területek első, látványos megoldásai fogják kialakítani a többség viszonyulását ezen előremutató technológiákhoz.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Több példaképem is van az életben. Üzleti példaképem egyike Elon Musk, aki számomra azt szimbolizálja, hogy miként lehet elszántsággal, nagyratörő tervekkel elkötelezetten haladni a célok fele. Sir Richard Branson példája pedig azt üzeni, hogy a vállalkozói szellem tandemben járhat az emberközpontúsággal. Megmutatta és megmutatja, hogy a céltudatosság és a jó közösség, a magas szintű ügyfélszolgálat megvalósítása egymást erősítő tényezők is lehetnek. Mindkettőjük nagy „álmodó”, szinte falom róluk a könyveket, az írásokat.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Azt gondolom, emberközpontú céget hoztam létre, ahol fontos a kollégák jól(l)éte, a work-life balance megléte. A látványos elemek közé tartozik, hogy sört főzünk az irodában, lehet pingpongozni, vannak közös kirándulások. Teret biztosítok arra, hogy mindenki megvalósíthassa a saját ötleteit házon belül. A munkatársaimra mindig csapattagokként tekintek, és nem alkalmazottakra. Bizonyára ezeknek is köszönhető, hogy mára több kollégám társtulajdonos lett. A munkahely számomra nem egy árbevétel termelő gépezet, hanem az önmegvalósítás és a személyes fejlődés helye.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Túravezetőként szívesen kipróbálnám magamat, ahogy egzotikus túrákat vezetek a világ eldugott részeibe. Nepálban, Vietnámban, Oroszország távoli vidékein volt szerencsém járni, ezek az utak tovább erősítették e vágyamat.

– Mire sajnálja az idejét?

– A közlekedési dugóban ülést feleslegesnek tartom, ezért gyakran járok gyalog.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az emberi közönnyel. Különösképpen ide sorolom a környezetvédelmet, a közönnyel kezelt hulladékgyűjtést. Tágabb összefüggésben a klímavédelem ügyénél talán nincs fontosabb, hiszen ha nem törődünk a Földünkkel, folytatódik a környezeti károkozás, és akkor minden, amit ma csinálunk, értelmét veszti a jövőben.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Már többször dolgoztam önkéntesként: homokzsákot pakoltam árvíznél, időseket oktattam. Szívesen tartanék előadásokat több témában, illetve mentorálással is többet foglalkoznék.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Könyvekre, ugyanis nagyon szeretek olvasni. Azt gondolom, amikor valaki ír egy könyvet, akkor a tudása legjavát adja, és ezt érdemes megismerni. A könyvek számomra mérhetetlen tudást tartalmaznak, és így erre nem sajnálom a pénzt. A könyveket ugyanakkor nem tartom meg, miután elolvastam azokat, továbbadom másoknak, mert hiszek benne, hogy egy könyv annál értékesebb, minél többen olvassák.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A nagy séták, főként, ha közben intellektuális partnerekkel tudok beszélni az élet nagy dolgairól. A Covid-járvány előtt ezt rendszeresen meg tudtam tenni, és bízom benne, hogy újra a mindennapjaim részévé válik.