Ha valamibe belekezdünk, mindig kialakul valami vízió a fejemben, hogy az adott cég hol tarthat a következő 10-20 évben – mondta az Üzletemnek Barta Károly, a mádi Barta Pince tulajdonosa.
Barta Károly szeretné, ha a 2016-os Öreg Király aszúhoz hasonló eredményt érne el valamelyik száraz furmintjuk. (A 6 puttonyos aszú a Decanter World Wine Award 2020 nemzetközi versenyén Platina díjat kapott.) Károly azt mondja, hogy szívesen lenne 100 éves bölcs pátriárka, de ennek vannak még akadályai. És sokáig szeretne még tekerni az éves kerékpártúrán, amelyből idén már a harmincadikon jutottak túl. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 217. interjúja!
– Mit tart karrierje csúcsának?
– Soha nem akartam karriert csinálni. Mindig a lehető legjobb tudásom szerint akartam megoldani helyzeteket vagy feladatokat, úgy ahogy azt az adott dolog logikája szerint meg kell oldani. Ha ez sikerült, az mindig jó érzéssel töltött el. Ebből a szempontból nézve kb. ’87-től a kilencvenes évek végéig azért viszonylag jól éreztem magam. Konkrét munkakört nem szeretnék mondani.
– Milyen távra tervez?
– Mindig hosszúra. Minimum 5-10 évre. Ha valamibe belekezdünk, mindig kialakul valami vízió a fejemben, hogy az adott cég, hol tarthat a következő 10-20 évben. Ha az ügy átment ezen az első szűrőn, akkor foglalkozunk a konkrét megvalósítással.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Reflexből azt mondanám, hogy nincs bakancslistám. De jobban belegondolva, azért szeretném, ha a családi mezőgazdasági cégek (Barta pince és a Nagygombos borászat) komoly presztízst érnének el a világban. Azt is felírnám, hogy a 2016-os Öreg Király aszúhoz hasonló eredményt érjen el valamelyik száraz furmintunk is. Egyébként meg minden filozófia. Ebben az értelemben a szakmai bakancslistához tenném némely félretett filozófus elolvasását. Kb. 30 éves koromig nagyon sok filozófust olvastam. Nagy problémák átlátásához, a mozgatórugók megértésében, helyzetek analizálásában sok esetben tudtam ezekhez fordulni. Akkoriban a klasszikus antik szerzőkhöz valahogy nem volt türelmem. Ennek ellenére, sok szerző könyvét megvettem, azzal a szándékkal, hogy ha majd öreg leszek el fogom olvasni őket. Mostanában egyre többször nézegetek fel az olvasó fotelunkból a könyvespolc tetejére. Azért egyelőre odáig még nem jutottam el, hogy fel is másszak értük!
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Sok mindenkit fel tudnék sorolni, de a legfontosabb dolgokat a paraszti ősöktől, a családtól, szüleimtől, nagyszüleimtől. Az egyik legfontosabb: a munka öröme, valamint a munka, a család és a feltöltődés egyensúlyára való törekvés. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen módon vállalt munka esetében teljesen más az ember motivációs szintje. Sok tanáromtól tanultam az „óvodától az egyetemig.” Aztán még egy Szűcs Endre nevű régi főnökömtől a dolgok iróniával való tömör megközelítésének fontosságát. Például ilyen, számomra felejthetetlen mondatokat, mint „Húzzuk át a döglött lovat a Karlfeinstein utca túloldalára”, vagy „csendőrt hátulról seggbe rúgni rövidtávú élvezet”.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Hosszú távú, értelmes feladatokkal próbálom. Remélem, az motiválja őket, hogy a legjobb tudásuk szerint akarnak megoldani helyzeteket és feladatokat úgy ahogy azt az adott dolog logikája szerint meg kell oldani. Szeretném, ha a legtehetségesebb kollégáink tudnák, hogy bármilyen komoly problémájuk esetén számíthatnak ránk.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Szívesen lennék 100 éves bölcs pátriárka. (Bár ahhoz egyelőre nem vagyok sem elég öreg, sem elég bölcs.)
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Tudom, hogy nem jó, de ez ügyben passzív vagyok. Hagyom magam és sodródom szimpátia alapon.
– Mire sajnálja az idejét?
– E-mailek olvasására és interneten böngészésre. Egyre kevésbé értem, hogy mi a jó a folyamatos hírfogyasztásban. Ennek ellenére még nem sikerült leszoknom róla. (Jut eszembe, ezt akár a bakancslistára is felírhatnám!)
– Mivel lehet felbosszantani?
– Értetlenséggel. Ha valaki nem képes evidens dolgokat felfogni az nagyon tud bosszantani.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Közeledve a nyugdíj felé, egyre többet gondolkodom ezen mostanában. Talán tanítani szeretnék és olyan bölcs és felemelő beszédeket mondani, mint Steve Jobs a Stanford egyetemen 2005-ben.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Reflexből alapvetően nagyon takarékos vagyok. 10 gyerekes családban felnőve ezt az attitűdöt módunkban állt begyakorolni. (Bár ettől még nem éreztük magunkat rosszul a bőrünkben.) Ráadásul azt is vallom, hogy szegény országban nem illik urizálni. Mindenre szívesen költünk, ami előre viszi a gyerekeket. Régebben lemezeket, cd-ket is rendszeresen vásároltunk. Ma már elég előfizetni valamelyik szolgáltatóra. Ezzel sok cd árát meg lehet spórolni! Szívesen költünk baráti vacsorára, borozgatásra is.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Sok minden. Elsősorban egy jó ebéd utáni szunyókálás, miközben ott nyüzsögnek körülöttem az unokáink és a lányaink. Az is nagyon kikapcsol, ha jól sikerült valamelyik heti focizásunk vagy az asztaltársaságunk valamelyik borkóstolója és vacsorája. Aztán ott van még a kertészkedés vagy egy jól sikerült borozgatás Mádon a borászat körül megforduló vendégekkel, kollégákkal. No meg az évente szokásos egyhetes biciklitúra. (Az idei volt a harmincadik összetartás.)
(A fotón: Hajdú János szőlész, Ujvári Vivien borász és Barta Károly)
Idei legnagyobb vörösborélményem nem valami flancos és drága nagybor, hanem a Mumus.
2024. szeptember 16. és 20. között tartják Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlésének 68., éves rendes ülését, amelyet követően 17–18-án tudományos fórumot is tartanak az élelmezésbiztonságról.