Balogh Szabolcs: A legjobban úgy tudunk fejlődni, ha kimozdulunk a komfortzónánkból

Balogh Szabolcs szeret nyitott, dolgos, alázatos emberekkel dolgozni. Szívesen emlékszik vissza arra, hogy pályakezdőként hogyan vett részt egy szakmai konferencián, majd húsz év múltán immár az e-mobilitás nagyágyúival szerepelt egy panelbeszélgetésen. Az tényleg „hűha, hová jutottam” érzés lehetett. (Apropó, a tisztelt olvasó, érzett már hasonlót?) Szerintem az sem lehetett utolsó érzés, amikor a közelmúltban az NKM Mobilitás Kft. ügyvezetőjeként stratégiai megállapodást írt alá a Mercarius Flottakezelő tulajdonosaival, akik jövőre így akarják biztosítani ügyfeleiknek az e-töltést. Persze az szintén jó érzés, hogy Magyarországon az e-autósok többsége tud a cégükről. De nem az a fontos, hogy én mit gondolok, beszéljen helyettem Balogh Szabolcs az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 113. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Két évvel ezelőtt, akkor még az ENKSZ-ben kezdtünk el e-mobilitással foglalkozni és a kezdeti, 2 fős projektből mára organikus úton az egyik legjelentősebb hazai e-mobilitás infrastruktúra üzemeltetővé és szolgáltatóvá váltunk. Már több mint 100 töltőoszlopon kínálunk töltési lehetőséget, elsőként megvalósítottunk az autópályák mentén telepített villámtöltőinkkel egy olyan lefedettséget, amely a villanyautós ügyfeleink számára kényelmes országos átjárhatóságot biztosít. Széleskörű szolgáltatásokkal igyekszünk minél egyszerűbbé és kényelmesebbé tenni a villanyautózást: non-stop 24 órás telefonos ügyfélszolgálatot működtetünk, bevezettük az RFID kulccsal történő azonosítást, töltésindítást és -leállítást, már működik nemzetközi roaming a töltőhálózatunkon, digitális töltőkupon megoldásunkkal nem csak a közvetlen ügyfeleink, de üzleti partnereink számára is elérhetőek, sőt, kidolgoztunk töltési szolgáltatást e-flották számára is. A Mobiliti telefonos alkalmazásunkat a legtöbb hazai villanyautós letöltötte és használja, amellyel a visszajelzések alapján nagyon elégedettek az ügyfeleink. Az eredményeinket az NKM és az MVM vezetősége is elismeri, nagyon büszke vagyok arra, hogy augusztusban állami kitüntetést, Magyar Bronz Érdemkeresztet vehettem át.

– Milyen távra tervez?

– Mindenképpen hosszú távra, de azzal a kiegészítéssel, hogy ha döntést kell hoznom, akkor az 5 évnél távolabbi körülmények, lehetőségek már elhanyagolhatóak, ezeket csak minimálisan veszem figyelembe. Természetesen vannak olyan hosszú távú célok és alapértékek, amelyek időtlenek. A saját cselekvési tervemben csak az öt éven belüli időhorizont számít, ami azon túl van, vagy 5 év után várható a bekövetkezése, az már inkább a sci-fi kategória.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szakmai bakancslistám nincs, minden körülmény között a becsületes, kemény munkában hiszek. A tudás, tehetség és tapasztalat szükséges, de nem elégséges feltétele a szakmai sikernek. Mit sem érnek ezek szorgalom és alázat nélkül. Olyan közegben lehet eredményt elérni, ahol nyitott, értelmes, dolgos és alázatos emberekkel lehet együttműködni. De ha már szakmai bakancslistára vonatkozik a kérdés, akkor eszembe jut egy olyan momentum, amely idekívánkozik: pályafutásom elején az Ericsson alkalmazottjaként Londonban vettem részt életem első szakmai konferenciáján. Nagy áhítattal néztem a pódiumon az előadókat, hihetetlen távolinak tűntek számomra: felkészültségük, lazaságuk. 20 évvel később, idén februárban Londonban, az év egyik legjelentősebb e-mobilitás témájú konferenciáján fenn találtam magam az emelvényen, ahol többek között az Ionity vezérigazgatójával vettem részt közös panelbeszélgetésben. Ekkor előjöttek a 20 évvel korábbi Ericsson-os élményeim és itt volt egy „hűha, hova jutottam” érzésem.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nem tudok egy vagy néhány személyt kiemelni, igyekszem minden helyzetben tanulni. Ezeket a tapasztalatokat pedig – legyen az jó vagy rossz –, megpróbálom feldolgozni és ezekkel gazdagodva fejlődni. Azt tapasztaltam, hogy a legtöbbet úgy lehet fejlődni, ha kimozdulunk a komfort zónánkból és nem a rutin megoldásokat ismételgetjük. A komfort zónából való kilépésre kiváló lehetőség az utazás. Sokat tanultam abban a közel 10 éves időszakban, amikor rengeteget utaztam és a 3. világtól kezdve a legfejlettebb országokig dolgoztam különféle projekteken, a high-tech-től az építő-alapanyag előállító cégekig.

– A szakterületén hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Szinte mindegy, hogy hol dolgozunk jelenleg az e-mobilitásban. A nagyvonalú állami támogatások mind az infrastruktúra, mind az elektromos autók elterjedéséhez nagyban hozzájárulnak és ennek köszönhető, hogy a régiónkban élenjáró Magyarország. Azonban feltétlenül szükséges, hogy a külföldi, fejlettebb e-mobilitással rendelkező országokból megtaláljuk azokat a partnereket, akik segítenek bennünket abban, hogy a legfejlettebb technológiát, piaci modellt és trendeket megismerjük és alkalmazzuk.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– A családunkban szinte mindenki, nagynénik, nagybácsik, illetve a szüleim tanárok. Nagy örömmel tanítanék középiskolában vagy felsőfokú intézményben, igaz, erre már volt alkalmam: PhD hallgatóként a Műegyetemen 2 éven keresztül tartottunk optikai labor, illetve fizika gyakorlatot. 25 éves koromig kézilabdáztam, ha lenne rá lehetőségem, szívesen kipróbálnám magam profi sportolóként, illetve utánpótlás edzőként is el tudnám magam képzelni.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– Viszonylag gyakran posztolok közösségi szakmai oldalon (LinkedIn), illetve a konferenciák a legkiválóbb lehetőségek.

– Mire sajnálja az idejét?

– A felesleges adminisztrációra, illetve minden olyan tevékenységre, amely az adott célhoz nem visz közelebb.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Élményekre: utazás, síelés, sportolás. Ha lehetőségem van és van választék, akkor mindig jó minőségű, lehetőleg egészséges ételt és italt választok.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az értetlenség, lassúság, teszetoszaság és butaság sokszor idegesít, de ami a legbosszantóbb: a rosszindulat, irigység és az üres pózolás. A tekintélyelvűségtől is kiráz a hideg.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– Utánpótlás edzőként és tehetséges diákok tanáraként szívesen segítenék, hogy elérjék a rátermett, szorgalmas gyerekek a kitűzött céljaikat.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A sportolás, a 150 feletti pulzustartományban végzett edzés. Ezt leggyakrabban futással, manapság sajnos egyre ritkábban kerékpározással és túrázással lehet elérni. Ha a 150 feletti pulzus 1 500 méter feletti magassággal párosul, akkor az verhetetlen: imádok síelni, egy 4-5 napos síelés nálam többet ér, mint egy 3 hetes nyári, vízparti pihenés. Korábban sokat olvastam, de amióta megszülettek a gyermekeim, a családdal töltött idő lépett az olvasás helyébe: fárasztó, de ugyanakkor fantasztikus látni nőni és gyarapodni a gyermekeket, igyekszem kihasználni és élvezni minden percet, amit a családommal töltök.