Ángyán Balázs: Tervező típus vagyok

Ángyán Balázs azt mondja, hogy elképesztően szereti, amit a Számlázz.hu-nál csinál. A vállalkozók pedig a Számlázz.hu-t kedvelik, az utóbbi másfél évben 160 ezerről 460 ezerre nőtt a felhasználók száma, ezzel piacvezetők, a NAV ingyenes számlázóját is megelőzik. Balázs fontosnak tartja, hogy a munkatársai jó érezzék magukat, s az legalább ennyire lényeges, hogy a vállalkozók stresszmentesítését szolgálják. Ha kíváncsi rá, hogy Balázs kitől tanulta a legtöbbet, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 295. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Nem hiszem, hogy kell lennie csúcsnak. Elképesztően szeretem azt, amit most csinálok a Számlázz.hu-nál. De eddig bármivel foglalkoztam, mindent nagyon szerettem. Tulajdonképpen lehet, hogy akkor az elmúlt kb. 20 évben folyamatosan a csúcson vagyok :) Enélkül pedig bármivel foglalkozik is az ember, nyűgnek érzi. Nagyon szerencsés vagyok, hogy mindenben megtaláltam, amit nagyon lehet szeretni. Tudom, sokan mondják, hogy azért maradnak hosszú ideig egy-egy munkahelyen, amit igazából nem szeretnek, mert nekik „nincs választási lehetőségük”. Biztosan vannak, akikre ez igaz. De szerintem sokkal kevesebben, mint akik ezt állítják magukról. A többség számára adott lehetőség, hogy valami szerethető dologgal foglalkozzon, persze ehhez szükséges, hogy a munkahelyre ne elsősorban pénzkereseti lehetőségként tekintsünk, másrészt, hogy az ember tudja magáról, hogy mi okoz számára örömöt. És ezért tenni is kell, nem csak várni, hogy majd egyszer magától jobb lesz.

– Milyen távra tervez?

– Tervező típus vagyok. A munkatársaimnak is gyakran mondom, hogy nem akkor kezdjük el készíteni a vasárnapi ebédet, amikor már éhes a család, hanem úgy kezdjük el, hogy elkészüljön, mire a család megéhezik. 23 éve tudom, hogy meddig szeretnék dolgozni, és mit szeretnék utána csinálni. Hívhatjuk ezt élettervnek is. 

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Jó pár év önkéntes munka, amivel törleszthetek mindazért a rengeteg jóért, amit az élettől kaptam. 

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Hosszú a sor. De talán kiemelném B. Zsoltot (a teljes nevét nem mondanám), egy roma srácot, aki egy korábbi munkahelyemen az egyik leginkább lenézett munkát végezte. Soha nem panaszkodott, mindig nagyon tisztességesen tette a dolgát. De többet akart elérni. Amikor látta, hogy azon a helyen nincs lehetősége jóval többet keresni, a lehető legkorrektebb módon megköszönte, hogy ott lehetett, és továbblépett egy jobban fizető munkahelyre. Nagyon tiszteltem a hozzáállását és az alázatát. Őszintén remélem, hogy bejött neki, és boldog élete van.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Bizalommal. Mindenkiben bízom, mindenkiről elhiszem, hogy képes megcsinálni, és meg is akarja csinálni azt, amiért itt van. És ezt igyekszem el is mondani elegendő alkalommal. Persze a motiváció sokkal összetettebb ennél, és nagyon fontos, hogy olyan emberekkel dolgozunk együtt, akikben megvan az a belső hajtóerő, hogy képesek és akarják is a legjobbat kihozni magukból is.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Egy ideig nagyon szívesen lennék vagy inkább lettem volna pilóta. De még nem tettem le az asztalosságról sem. Van abban valami gyönyörű, ahogyan a fából szép dolgok lesznek az ember keze alatt.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Nem törekszem erre tudatosan. Sőt, tudatosan nem törekszem erre. Már. Egy ideig fontosnak tartottam, foglalkoztam personal brandinggel, meg ilyesmikkel. Most már inkább kerülöm a social mediát is.

– Mire sajnálja az idejét?

– Sorban állásra. Attól megőrülök.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A butasággal és az önzéssel. Leginkább pedig a kettő keverékével. 

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Egészségügy vagy oktatás. Ebben a sorrendben.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Az otthonunk szépítgetésére. 

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Rejtő könyvek egy nyári napon valami vízparton.