Jámbor Árpád: Az üzletben is kifizetődő az emberségre és a tisztességre építeni

Jámbor Árpád cégének a termékeivel alighanem majdnem mindenki találkozott már. Több, mint 13 000 record típusú automata ajtó van hazánkban a bevásárló központokban, kis- és nagy forgalmú üzletekben, irodaházakban, bankokban, de az otthonokban is egyre nagyobb számmal. Árpád 40-50 ajtót leszámítva, a maradék értékesítésénél végig jelen volt, számos ajtó az ő keze által épült be, s ez rendkívüli büszkeséggel tölti el.

Amíg a Record Ajtó Kft. szigetszentmiklósi központja felé autózok a bitangul járhatatlan M0-áson, azon töprengek: milyen jó lenne az autóútra egy csoda-automata ajtó, amely kinyílna előttem, és szabadon mehetnék, ahogy azt egy record automata ajtón keresztül – gyalogosan - bármikor megtehetem. De csodák nincsenek, így Jámbor Árpád sem a csodának köszönheti azt, hogy mára milliárdos forgalmú céget vezet.

A beszélgetésünk elején rögtön szóba hozza a hátországot. Feleségével, akit kisebb pátosszal, ám teljes komolysággal nagybetűs „TÁRS”-nak nevez, 34 éve él együtt. Sok olyan társaságban megfordulnak, ahol sok a szingli, s mindig úgy érzi, hogy sokkal jobb neki, mert mellette mindig ott van Ő – a régóta ugyanaz a „valaki”, aki nélkül ma nem itt tartana. A család és a csapat a mindene - ismerősei szerint „mániákusan együttműködő” ember.

Eredményeitől függetlenül igyekszik tárgyilagosan nézni mind magát, mind a körülötte zajló gazdasági folyamatokat. 

„Amint egy ember elhiszi magáról, hogy ő már „valaki”, az attól a pillanattól kezdve komoly problémák elé néz” – idézi fel a távolabbi múltból volt munkaadójának szavait, E mondat akkor még más vezetőkkel kapcsolatban hangzott el, ma azonban magára nézve igyekszik hasznosítani e megállapítást és elkerülni az ebből fakadó  problémás helyzeteket.

A Record előtt – korábban – 5 évig egy pszichológus mellett dolgozott (nem orvosként), s ezen időszak alatt igen sokat tanult dr. Baross Gyöngyvértől, a vállalati szervezetfejlesztés és személykiválasztás terén elismert és magas szinten értékelt munkaadójától.Főnöke egyszerre volt tanára, mentora, s egyben barátja is. Sokszor volt kíváncsi Árpád meglátásaira, mivel gyorsan megállapította róla, hogy érzelmileg nagyon szenzitív, sokszor ráérez az emberek belső, sokszor szemmel nem látható tulajdonságaira. Elmondása szerint pénzben nehezen kifejezhető számára az a tudás, tapasztalat, amit ezekben az években gyűjtött össze.

„Azt gondolom, hogy a legnagyobb erősségem nem a lexikális tudás, vagy a magas képzettség. Hiszem, hogy az üzleti és magánéletben egyaránt a legfontosabb a tisztesség - mint erős alap -, de a leghasznosabbnak azt gondolom, hogy nagyon jól látom képességeim határait. Tudom, hogy meddig terjed a tudásom, s egyáltalán nem okoz gondot, hogy rendszeresen segítséget kérjek másoktól, vagy olyanokkal kelljen dolgoznom, akik valamilyen területen jobbak nálam – függetlenül azok pozíciójától, beosztásától, vagy társadalmi ranglétrán elfoglalt helyétől.”

Büszke rá, hogy a vele dolgozókat jó szóval - a „kérem” és „köszönöm” varázsszavak erejével - képes a kitűzött célok felé fordítani és tudásukat közössé formálva hasznosítani. Állítja: kollégái nagy része olyan, akikért sok cégnél összetennék a két kezüket – legyen szó raktári munkástól a technikusokon át az irodai munkatársakig. Ha kell, az irodai csapat vagy a gyártás éjszakába nyúlóan dolgozik egy-egy probléma megoldásán, a technikusok - ha kell -, hajnalig dolgoznak egy-egy beépítésen, hogy az ügyfelek elégedettek legyenek. Nem esik ki a kezükből a munkaeszköz, amikor vége a „munkaidőnek”, s ehhez nincs szükség külön ösztökélésre. Ebben a csapatban megbíznak egymásban. Árpád például, ha a számlák ellenőrzése közben azt látja, hogy valamelyik bizalmi embere már szignózta azt, már lapoz is tovább. Tudja, hogy ott minden rendben van – nincs szükség ellenőrzésre. A bizalom más dimenziókban működik cégénél, mint az megszokott a gazdasági életben.

Természetesnek tartja, ha valaki hibázik, de fontos, hogy azt ne trehányságból tegye az illető! „Nem tudom megérteni azokat, akik kibuknak azon, ha hibáznak a kollégáik. Én éppúgy elkövetek hibákat, mint bárki más, csak az enyémet kevesebben veszik észre. Ez azonban nem mentesít attól, hogy ugyanúgy jobban figyeljek, mint ahogy azt elvárom kollégáimtól, s én is maximum kétszer kövessem el ugyanazt a baklövést. Mindannyian gyarlók vagyunk, s ezt természetesen tolerálom másnál is. Lényeges azonban, hogy a hibát és okait nyíltan beszéljük meg és tanuljunk belőle. Aki így gondolkodik, az harmadszor biztos nem követi el ugyanazt a hibát.”

Azt egyszerűen fel sem fogja, ha egy „főnök” úgy beszél a kollégáiról, mint fizetett ellenségekről. Ilyen „főnökből” szerinte soha nem lesz „vezető”. Árpád életfilozófiájába mélyen beágyazódtak Tonk Emil (elismert marketing szakember és tréner) szavai: „Az első találkozáskor szavazz mindenkinek dupla annyi bizalmat, mint amennyire elvárhatna tőled, s már a kezdetektől feltételezz igényességet részéről. Hidd el, az emberek majd meg akarnak felelni elvárásaidnak, megítélésednek!”. Annak idején ezt elhitte, gyakorolja és vallja, hogy működik – bár véleménye szerint Magyarországon mostanság, az üzleti életben, valahogy nem erről szól a történet. Árpád állítja: Elsősorban jó emberként kívánt és kíván a jövőben is élni, s meggyőződése, hogy ennek jelentős pozitív kihatása van az üzleteire is. Ez kívülről nézve persze kockázatosabbnak tűnik, mint színtisztán az üzletre, vagy a haszonra koncentrálni, de szerinte ez alapfeltétele a kiemelkedő eredményeknek. „Hosszú távon mindenképpen kifizetődő az emberségre és a tisztességre apellálni.” Ügyfeleik általában e filozófia miatt maradnak mellettük, vállalva akár az esetenként 5-10 százalékkal magasabb árakat, mivel azt tapasztalják, hogy egyrészt hozzáadott értékben érezhetően többet kapnak, másrészt a hosszú távú biztonság, kiszámíthatóság, segítőkészség forintokban mérve is bőven megtérül számukra az idő előrehaladtával.

A Record két területen van jelen: értékesít és szervizel. Az előbbi területen nyolc cég éles versenyében állnak helyt Magyarországon, nagyságrendileg 40 százalékos piaci részesedéssel. A karbantartásban egyértelműen topon vannak s az ország egyik legnagyobb márkafüggetlen szervizeként nem csak saját termékeikkel és nem csak automata ajtókkal foglalkoznak, de minden típusú ipari ajtó/kapu javításával és tűzgátló szerkezetekkel. Sokszor találkoznak e területen olyanokkal, akiknél fontosabb a csiribiri megoldás, viszont a Recorddal ellentétben kevesebbet adnak a minőségre és megbízhatóságra. Milyen triviális, mégis igaz: az olcsóbb szinte mindig drágább.

„Erős informatikai vénával vagyok megáldva. Amióta az első Primo és Commodore VC20 bekerült Magyarországra, azóta foglalkozom a számítástechnikával – mely nem tegnap volt…” Az automatizálás „megszállottja”, s mindig a legjobb, leggyorsabb megoldásokat keresi, amelyet számítástechnikai megoldásokkal támogatva el lehet érni szakmájában. Egy - az országban először a Recordnál bevezetett - rendszer segítségével  cégnél éves szinten 12-13 ezer beavatkozást 3 ember kezel le az első adminisztratív lépéstől az utolsóig - ami brutális mutató ebben a szakmában (szerintem nem csak ebben). Mindez profi és lojális kollégák nélkül nem működne.

Minden cégnél nagy küzdelem komoly változásokat behozni, pláne Magyarországon, ahol sokaknak már attól feláll a szőr a hátukon, ha meghallják a „változás” szót. Még csak tucatnyian voltak a Recordnál, amikor elkezdték bevezetni az egyik vállalatirányítási rendszert, az SAP Business One-t. Ennyire kis létszámnál nem tűnt túl értelmes dolognak, de Árpád szorgalmazta azt – s az idő őket igazolta. Olyannyira, hogy ma már mintának tartják az itt történteket, referenciaként mutatják be őket, és már SAP konferenciára is kaptak felkérést előadónak a céges bevezetésről speciális technikáikról, saját extra fejlesztéseikről.

„Amikor még kicsik vagyunk, akkor kezdjünk el úgy viselkedni, mint a nagyok, hogy a későbbi növekedés ne hozzon annyi buktatót” – mondta Árpádnak egykori főnöke, akinek az irányítása alatt dolgozta végig a Recordnál az első öt évet. 2010-ben legszűkebb munkatársi körével megbeszélve és közösen megszavazva a rendszer bevezetését kezdték meg a rendszer használatát, amely együttműködés hatására olyan állandó és erőteljes támogatókat nyert meg személyükben, mely komoly pozitív kihatással van a cég mai pozíciójára.

Tudták, hogy az első 1,5-2 év bitang nehéz lesz, azt is tudták, hogy rengeteg éjszakát és hétvégét kell beletolniuk a melóba, mégis nekivágtak. Sokan rémisztgették őket, hogy a rendszertől majd „kockafejűekké” válnak – de nem lettek azok. Annak idején az a három ember, akikkel közösen döntött e fejlesztésről, ma is kulcspozícióban dolgoznak a cégnél. Már ott tartanak a vállalatirányítási rendszerük fejlesztésével, hogy a know-how-t többen megvették volna tőlük – de nem adták.

Húsz éve műszaki vezetőként kezdett, s 15 éve ügyvezetőként viszi a vállalkozást Jámbor Árpád, akinek fejlesztéseinek nagy része a vizualizáció felé hajtja a céget. Régóta 3-4 monitor/fő rendszerrel szervezik a napi munkát, elektronikus munkalapokat már akkor használtak, amikor a többiek még csak olvastak róla a szaksajtóban, s árajánlat készítő - gyártás-előkészítő automatizmusukat még a svájci kollégák is hihetetlenül fejlettnek tartják. Folyamatosan ötletelnek, fejlesztenek, mennek előre.

Árpád nem titkolja: „Excel-őrült vagyok, igyekszem sok mindent abban megoldani. Majdnem tíz évvel megelőzve a piacot, én már 2002-ben tudtam az ügyfélnek az adatok megérkezése után 3-4 perccel olyan árajánlatot küldeni, amely nem egy e-mailben elküldött tájékoztatás volt, hanem részletes dokumentációval, méretezett metszetrajzokkal, műszaki segédlettel, beépítési információkkal, az ügyfél saját logójával személyessé tett egységes PDF fájl – akár magyar/német/angol nyelven. Ő meg dobott egy hátast, hogy így is lehet? Én meg azt gondoltam, hogy nem „így is”, hanem „csak így” érdemes.”

Az ügyfélcentrikusság szépen hozta az eredményeket: a 2005-ben Árpád irányítása alá került 100 millió forintos éves forgalmú cég 2008-ra 670 milliósra erősödött. A gazdasági válság náluk is hozott visszaesést, de ma már egymilliárd forint felett teljesítenek. Az akkori megtorpanás új gondolkodást, tanulást, majd új partnereket hozott. Árpád sokat beszélt „hasonszőrűekkel”, hasonló problémákról, megoldásokról a különböző iparágakban, mely tapasztalatok aranyat értek számára. Az emberi kapcsolatok fontossága miatt tagja lett egy üzleti szervezetnek, ahol az évek során rengeteg tapasztalatot gyűjtött. Néhány évvel később több üzleti szervezetbe ásta bele magát, melyek egyike a Bizalmi Kör volt.

Mint mondja: „Nem elég a tudást kizárólag szakkönyvekből, tanfolyamokból, vagy az internet böngészésével gyarapítani. A Bizalmi Körben olyanokkal találkoztam, akik eredményes vállalkozások tulajdonosai, döntéshozói voltak. Eredményeiket látva számomra fontos volt a véleményük, s igen jól esett, hogy Ők pedig az én véleményemet kérték ki sok esetben, s láthatóan hallgattak is rám. Az állandó együttműködést és közösségi szellemet szerintem az mutatja meg a legjobban, hogy a Bizalmi Körbe is egy másik üzleti csoportban tagtársam – egy IT cég tulajdonosa – ajánlott be. Szerintem az okos embernek használnia kell a körülötte lévő, nagyszerű eredményeket elérő vezetők tudását – és baklövéseinek okait egyaránt. Ne akarjon mindent maga kitalálni, de ne tankönyvekből szerzett tudást próbáljon mechanikusan alkalmazni  és ne akarjon mindig önmegvalósítani. Előtte is – azóta is sokat beszélgettem sokakkal, ami folyamatosan építi személyiségemet, üzletemberi gondolkodásomat. A Bizalmi Kör alapítója, Gangel Péter remekül ráérzett arra, hogy a szabadságot és az elszámolással vegyített kötöttséget hogyan lehet ötvözni, milyen módon lehet bizalmat építeni. A Mesterelme Csoportban például minden találkozáskor „elszámolunk” azzal, hogy az előző alkalommal megbeszélt problémákra a többi csapattag által tett javaslatokból mit valósítottunk meg, s az milyen eredményt hozott. Bizalmat építünk, s így természetesen épülnek az üzleti kapcsolataink is.”

Elfogadják egymás észrevételeit, tudják, hogy teljesen más alapokon működő vállalkozás vezetőjétől érkező ötlet is lehet jó, s szinte mindenkitől érdemes tanulni. Sokszor gazdasági tanácsokat adnak egymásnak, de például a könyvelés rejtelmeibe nem itt merítkeznek meg. A saját pozitív és negatív élményeikről beszélnek, s arról, mi-milyen eredményt hozott. Sokszor egészen személyes témák is szóba kerülnek, akár az is, hogy a gyerek iskolakezdésével járó gondokat hogyan lehet összefésülni a vállalatirányítással. Mintha bizalmas barátok lennének… (A mintha szót törölhetjük is, mert igazi barátságok szövődnek, például közös, szombat délutáni családi piknikező programokkal, vagy épp közös vállalkozás kialakításának felvetésével.) Azt az elvet vallják, hogy „a cégek lehetnek különböző méretűek, de az emberek egyformán nagyok.”

Jámbor Árpád számára is talány, hogy a Bizalmi Körhöz tartozó cégek között miért vannak olyanok, ahol nem ismerik fel a Bizalmi Indexben rejlő lehetőséget, mely újszerű, ám mégis rendkívül logikus alapokon nyugvó vállalkozás, mely cégek értékeléseinek begyűjtésével foglalkozik.

„Ha egy cég magát fényesíti bármilyen formában, azt szimpátia alapján vagy elhiszem, vagy nem. A BIX viszont ellenőrzött formában mutatja a céges- és ügyfélvéleményeket, ott nincs mellébeszélés.”

A Record a BIX előtt saját értékelő-rendszert alkalmazott, mely egyszerűen működött: a szerelő kolléga az elvégzett munka után megkérte az ügyfelet, hogy a munkalap megfelelő helyén értékelje az ő és a Record háttérmunkásai munkájának színvonalát, véleményezze, értékelje tevékenységüket. Árpád szerint a szemtől szembeni értékelés „kényelmetlensége” miatt sokszor a valóságnál jobb értéket kaptak, mert a direkt kontaktusban kevesebben merték bevállalni negatív érzéseiket (amikor voltak). Az akkori 9,37-9,45-ös elégedettségi index a BIX-rendszerben most ”csak” 8,7, de ezt egyáltalán nem bánják. Mivel itt nem a record kollégái tesznek fel kérdéseket az ügyfeleknek, s nem személyes a kérdező és a válaszadó kapcsolata, így a vélemények biztosan a valóságot tükrözik. A cégnél folyamatosan elemzik a visszajelzéseket, s minden értékelést megválaszolnak. A jó értékelést udvariasan megköszönik, az akár csak kis részben is elégedetleneket viszont nem csak megköszönik, de el is mondják az ügyfélnek viselkedésük okait. Nem meglepő módon, a magyarázat után a legtöbbször belátják az ügyfelek, hogy az éremnek mindig két oldala van, s nagy részük díjazza az őszinteséget, a kétoldali kommunikációt és azt, hogy a Recordnál láthatóan számít a véleményük és foglalkoznak is velük.

„A saját értékelésünket is szerettem, de úgy gondoltam, hogy nem 100 százalékig pontos – a 2,5 hónap alatt eddig összegyűjtött több, mint 600 értékelésnek azonban már feltétel nélkül hiszek” – összegzi az ügyvezető.

„A magyar emberek nagyobb része alkalmatlan rá, hogy kulturáltan mondja el a kritikáját. Név nélkül, alpári módon persze nagyon bátran lehet csapkodni az internet arctalansága mögé bújva, de véleményem szerint az sehová sem vezet. A név nélküli kritikákból miért akarnánk bármilyen tanulságot is levonni? Honnan tudjam, hogy az, aki nem vállalja a nevét, az miért mondja azt, amit mond? Ha nem adja meg számomra a válasz-, a magyarázat lehetőségét, ha nem tud minden részletet, akkor lehet, hogy rosszul ítélt. Ez az egyik legfontosabb, amiben nagyot kellene lépni előre az üzlet világában: őszintén és kulturáltan közölni a véleményeinket. Nem folyton „politizálni”, jégen lépkedve osztani meg másokkal a véleményeket, lehetőség szerint csak a jót elmondani, vagy ha elégedetlenek vagyunk valamivel, azt olyan módon becsomagolva kommunikálni, hogy annak az összes hasznos mondanivalója eltűnjön a díszcsomagolás alatt. Kommunikáljuk jó- és rossz élményeinket, akár negatív véleményünket, s ha megszokják az ismerőseink, hogy mondanivalónkat őszintén, rosszindulat nélkül alkottuk, s igyekeztünk a lehető legtárgyilagosabban megvizsgálni a helyzetet véleményformálásunk előtt – értékelni fogják kritikánkat bármilyen előjelű is legyen. Emellett – nem elhanyagolható momentumként - tisztelni fognak minket egyenességünk miatt, sokszor kikérik és megköszönik meglátásainkat. Ez már édesapámnál is működött, s az elmúlt 52 évben nálam is…”

A BIX-hez beérkezett 600 értékelésükből 35-40 negatív véleményt is tartalmazott a pozitívumok mellett, melyeket Árpád személyesen válaszolt meg. Nem azért, mert más nem tudta volna megtenni, hanem azért, hogy az ügyfelek lássák, hogy az ügyfelek vélt-, vagy valós sérelmeit a Recordnál valóban a legmagasabb szinten kezelik. Gondolom, jó néhányan csodálkoztak, hogy milyen tartalmú választ kaptak és kitől… A cégnél általánosan elvárt a kollégáktól, hogy munkájuk során – lehetőségük szerint – az ügyfélnek mindig próbáljanak többet adni, mint amennyit elvár a cégtől. Ez a „titka” a cégnek – ettől működik az üzlet.

Ha a Recordot ennyire szeretik a kollégák, vajon a cég részt vesz a Szerethető Munkahelyek pályázaton? Jámbor Árpád már beszélt erről a marketingesével, így feltételezem, hogy hamarosan bővülni fog a pályázók száma a szervező DreamJo.bs listáján.

Árpád úgy látja: „A nálunk dolgozó 45 emberből 40 szemrebbenés nélkül rávágná, hogy szerethető munkahely vagyunk, öten pedig kis gondolkodás után bólintanának. Fantasztikusan jó érzés, hogy többen azért jelentkeztek a cégünkhöz dolgozni, mert magánbeszélgetéseik közben hallották egy-egy kollégámtól, hogy az milyen módon nyilatkozik a cégről. Ki ne szeretne olyan cégnél dolgozni, ahol a kollégák 70 százaléka baráti viszonyt tart fenn egymással munkaidőn kívül is, ahol olyan közös programjaink vannak mint céges gokartozások, lövészetek, londoni-, vagy amszterdami közös utazások – de nem minden cégnél van csocsó, billiárd, vagy darts arra az esetre, ha valaki lazulni szeretne egy kicsit. Ezt hallva sokan gondolják azt, hogy itt a helyük – talán emiatt is akkora a létszámkülönbség versenytársainkhoz képest…”

Ennyi eredmény után vajon maradt valamilyen hiányérzete a Record ügyvezetőjének? Szerepel valami a szakmai bakancslistáján? A beszélgetésünk alatt most először Árpád picit kivár, aztán azt válaszolja, hogy talán jó lenne egyszer a mostaninál nagyobb vállalat élén dolgozni. Aztán kis gondolkodás után módosít és visszavonja előző mondatát, amit elmondása szerint az esze diktált. Igazából mégsem vágyik rá, mert a jelenlegi létszámmal közelebb vannak a családi-baráti légkörhöz, e 45-50 fős cégnél még erősek a személyes kapcsolatok. És szívére hallgatva mondja: így van jól. Vagyis – Jámbor Árpád a helyén van.

(Fotók: Record Ajtó)