Dr. Lits József: 15 éve ugyanazon a napon ünnepeljük a megye kiválóságait

Demján Sándor, a VOSZ tavaly elhunyt elnöke megálmodta megvalósította és útjára bocsájtotta a Prima Primissima Díjat, láttuk az országos sikert, s egyszerűen megirigyeltük – kezdi a beszélgetést dr. Lits József. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke úgy emlékszik, hogy a VOSZ egyik elnökségi ülésen beszéltek is a hatásáról, és Lits József felvetette: mi lenne, ha megpróbálnák a megyékben is helyi szinten?

Demján Sándor bólintott, és csak annyit mondott: gyerünk, próbáljátok meg! Nekiláttak, végiggondolták, megszervezték és Jász-Nagykun-Szolnok megyében megszületett a megyei/területi Prima Díj a gálával együtt. Ennek éppen 15 éve. 2005. szeptember 16-án rendezték meg az első ünnepélyes díjátadó estet, és Szolnokon azóta is minden évben szeptember 16-a a Nagy Nap, mert azt kérte „A Főnök”, hogy lehetőleg ugyanazon a napon legyen a Gála. Mindegy, hogy az keddre vagy péntekre esik – a hagyomány, az hagyomány. Egyébként a szolnokiak az egyetlenek, akik nem változtattak ezen.

A teltház a megyei VOSZ elnöknek és szervező csapatának köszönhetően garantált. Idén a 465 férőhelyes szolnoki Aba-Novák Agóra Kulturális Központ szűknek bizonyult, legalább százzal többen jelentkeztek vissza. (Korábban évekig a Szigligeti Színház adott otthont a gálának, de azt most felújítják. Amúgy a színház most is „érdekelt volt, az egyik Prima díjat Mészáros István színész kapta.)

„Azoknak a vidéken élő, dolgozó, alkotó embereknek a teljesítményét igyekszünk elismerni, akikre kevesebb reflektorfény jut, mint a fővárosiakra. Azt hiszem, ez ebben az évben is sikerült, csak azt sajnálom, hogy nem kaphattak többen díjat, pedig megérdemelték volna” – foglalja össze Lits úr.

Az elnök úr azt mondja, hogy boldog embereket ismernek el, mert ők szeretik azt, amit csinálnak, és azt igyekeznek a legjobban csinálni. Azt is mondja: sajnálja, hogy az országos Prima Primissima gálákon aránytalanul kevés a vidéki díjazott. Külön kiemeli, hogy Szolnok katonaváros, négy alakulata is van, a családtagokkal együtt 14-15 ezren tartoznak ebbe a közösségbe a 72 ezres összlakosságból, ezért külön öröm számára, hogy a katonák elhivatottságát ugyancsak reflektorfénybe állíthatják a gálákon.

„Arra külön büszke vagyok, hogy sok mikrovállalkozás is támogatja a Prima gálát. Négy-öt fős kis cégek örömmel járulnak hozzá a szervezés és rendezés költségeihez, amelyet természetesen a VOSZ és a KAVOSZ kiegészít.”

Tizenöt év alatt 450 jelöltből választották ki a 45 Prima díjast, és minden évben 1-1 közönségdíjast és különdíjast is elismernek arany medállal, oklevéllel és egy csokor virággal.

A teltházas rendezvények nem csak a szeptemberi gálát jellemzik, hanem a megye valamennyi VOSZ által szervezett eseményét. Fontos témák vannak napirenden a generációváltástól kezdve az új szabályok értelmezésén, a munkaerőhiány kérdésén át a piacra jutás problémájáig.

„Ma már társadalmi rang részt venni egy VOSZ-rendezvényen, a vállalkozók amellett, hogy sok újat hallanak, kapcsolatot építhetnek, nem ritkán barátságok szövődnek. Nem a hamut kell őrizni, hanem a lángot kell tovább vinni. Nagyon remélem, ha már nem én csinálom, majd lesz egy másik Lits Jóska, aki odaáll a színpadra, és bemutatja a megye legprimábbjait.”

Lits úr túl szerényen nem árulja el, de a sikeres rendezvények létrejöttében elsődleges a szerepe. Elég felemelnie a telefont, hogy valakit felkérjen, meghívjon és máris jönnek – sokan adnak a szavára.

A beszélgetésünk során a Prima díj mellett természetesen szóba kerültek a megyei vállalkozói hétköznapok is. Lits József szerint ma már egyértelmű, hogy azok tudnak talpon maradni, akik nem a jelenben gondolkodnak, hanem a jövőt tervezik. „Fontos, hogy a nagyvállalatok megerősödése mellett a kkv-k tudatosan fejlődjenek, nekik is legyen jövőképük. Szolnokon már két ipartelep működik, sok olyan svájci, osztrák, német cég dolgozik itt, akik korábban nem sok fantáziát láttak az országban és a megyében. Változott a helyzet, de még most is sokat tanulhatunk mondjuk, a német precizitásról, szavahihetőségről és üzleti bizalomról.”

Lits Józsefnek ezzel kapcsolatban bőven van tapasztalata, korábban, még az építőiparban dolgozva Németországban dolgozott sokat. A hamburgi tizenegy év alatt megtanulta azt is, hogy mennyivel másabb (persze gördülékenyebb) volt hitelhez jutni.

A hazai banki viszonyokon bőven lenne mit változtatni, de van, amit nagyra értékel. Itt említi a Széchenyi Kártya Programot, amit a megyében is kirobbanó sikernek tart. Anno, még a kényszervállalkozások születésekor és vergődésekor döbbentek rá néhányan, hogy egy valódi vállalkozáshoz nem elég a piacon eladható értékes termék, de kell pénz és hitel is. Demján Sándor kezdeményezésére ehhez lett nagyszerű konstrukció a Széchenyi Kártya, ami egyre inkább a VOSZ elismertségének komoly bázisa.

Lits József szerint „a KAVOSZ Zrt. vezetői Krisán László vezérigazgató irányításával nagyon profi módon dolgoznak, nem csak közvetítenek a hitelfelvételnél, hanem megszűrik a kérelmeket, ha kell, ellenőriznek. Óriási dolognak tartom, hogy azok a mikrovállalkozások, amelyek rendelkeztek tudással és munkakedvvel, már pénzügyi bizalmat is kapnak, így hozzájutva a hiányzó forrásokhoz. A Széchenyi Kártya végre őket is helyzetbe hozta!”

Ahogy a VOSZ országos elnökségének ülésein és a KAVOSZ vezetői körében, úgy a Szolnok megyei VOSZ-nál szintén folyamatosan napirenden van a családi vállalkozások, a generációváltás problémája. Lits úr személyesen is „érintett”, családi vállalkozásánál, az Auditor Szolnok Kft.-nél előbb-utóbb szembe kell néznie az utódlás kérdésével. Mint mondja, két fia más szakmai utat választott, így aztán neki is van tenni valója ezen a téren. Ahogy egyszer nyilván sor kerül a stafétabot átadására a megyei VOSZ-szervezet élén is, de úgy látja, ott szerencsésebb a helyzet.

A megyei elnök állítja: „a cég átadására már akkor készülni kell, amikor fut a szekér, amikor javában felfelé tartunk. Ebben is segíteni kíván a VOSZ, de azt tudni kell, hogy nincs minden cégnek felírható egységes recept. A sokat emlegetett Y generációnak nem büdös a munka, de az sem vonzza őket, hogy ugyanannyit gürizzenek, mint amennyit dolgoztak a cég felépítésén a szüleik. Egy családi vállalkozásnál eleve több az emocionális konfliktus lehetősége, ha a gyerek apja egyben a főnök.”

Annyi mindent csinált már Lits József, hogy furcsának tűnhet a felvetés, mégis rákérdezek: van még valami, amit szívesen felírna a bakancslistájára? Mosolyog is rajta, de aztán válaszol. Azt mondja, szenvedélyes búvárként szeretne még sok megismételhetetlen, egzotikus, gyönyörű fotót csinálni, jövőre pedig tervezi a 210. ejtőernyős ugrását. A beszélgetés végére azért visszakanyarodunk a szakmához, elárulja: azt is nagyon szeretné, ha a vállalkozásánál majd zökkenőmentesen menne a feladatok átadása.