Mély nyomot hagyott a munka világán a két éve tartó tömeges hibrid és távoli munkavégzés – derül ki a Microsoft Work Trend Index 2022 tanulmányból. Sokan dolgoznak otthonról, de még többen szeretnének. A munkavállalók többsége ma már fontosabbnak tartja az egészségét és a családját a munkájánál, és a munkaadójától elvárja, hogy a rugalmas munkavégzés feltételei biztosítva legyenek számára.
Két év telt el a pandémia kirobbanása óta, amikor dolgozók millió kényszerültek távoli vagy hibrid munkavégzésre világszerte. A világ 31 országában 31 000 munkavállaló megkérdezésével elvégzett Microsoft Work Trend Index 2022 felmérés szerint jelenleg a munkavállalók 38 százaléka dolgozik hibrid módon, ami 7 százalékos emelkedést mutat az egy évvel korábbi állapothoz képest.
A megkérdezettek 52 százaléka szeretne így vagy teljes mértékben otthonról dolgozni az elkövetkező egy évben. A hibrid valamivel népszerűbb, mint a távoli munkavégzés, több otthonról dolgozó szeretne hibrid munkára váltani (57 százalék), mint ahány hibrides szeretne teljes mértékben otthonról dolgozni.
„Azzal, hogy nem kell bejárnom a munkahelyemre, több időm maradt a családomra és a mindennapi dolgaimra, mint amilyen a főzés vagy a közös étkezések” – mondta egy amerikai válaszadó.
„Korábban azt gondoltam, hogy a munkám az identitásom elválaszthatatlan része. Ma viszont úgy gondolok a munkámra, amit elvégzek, de nem ez határoz meg engem” – vallott a munkához való viszonyáról egy másik megkérdezett Ausztráliában.
A válaszok jól tükrözik, hogyan változott meg a munkavállalók világlátása, a hozzáállásuk a munkájukhoz, a munkahelyükhöz: a család, az egészség, a rendelkezésre álló szabadidő és a személyes életcélok előbbre sorolódtak.
A munkavállalók 53 százaléka – leginkább a szülők (55 százalék) és a női munkavállalók (56 százalék) – tartja fontosabbnak a fizikai és mentális egészségét, mint a munkáját, amióta otthonról dolgozik. A megkérdezettek 47 százaléka állított azt, hogy ma már fontosabbnak tartja a saját életét és a családját a munkájánál, annak ellenére, hogy két éve ezt még nem így gondolta.
Ugyanilyen okokból változott meg az, hogy egy munkavállaló miért hagyná el most a munkahelyét. Az az első helyre (24 százalék) a fizikai és a mentális egészség veszélyeztetése, valamint a munka-magánélet egyensúlyának hiánya (24 százalék) került.
Ezeket követi a vírusfertőzéstől való aggodalom (21 százalék), a vezetésbe vetett bizalom elvesztése (21 százalék), valamint a rugalmatlanság a munka idejének és helyének megválasztásában (21 százalék).
Jól mutatja a változást, hogy a „megérdemelt előléptetés és a fizetésemelés hiánya” csak a 7. helyre került.
A rugalmasság iránti igény a vezetőket is megfertőzte: körükben 47 százalék azoknak az aránya, akik a következő egy évben olyan munkahelyen szeretnének dolgozni, amely távol van az otthonuktól. Összességében a munkavállalók 43 százaléka fontolgatja a munkahelyváltást az elkövetkező egy évben. A Z generációsok és millenárisok körében még ennél is nagyobb az elvándorlás vágya: 52 százalék váltana, 3 százalékkal többen, mint egy éve.
Sokak számára fontos motiváció (Z generáció: 44 százalék, millenárisok: 38 százalék), hogy amennyiben biztosított a rugalmas munkavégzés, akár el is költözhetnek egy másik helyre. Ezzel szemben, az X generációsoknak és a boomereknek „csak” a 35 százaléka hagyná ott a jelenlegi munkahelyét egy másikért, és a költözés lehetősége sem lelkesíti őket annyira.
A rugalmasság a munkakeresők 38 százaléka szemében kiemelkedő előny a munkahelyválasztásban. Ennél is fontosabb a pozitív, támogató munkahelyi légkör (46 százalék), a fizikai és mentális egészséghez kötődő előnyök (42 százalék), az, hogy legyen értelme a munkájuknak (40 százalék), és – közvetlenül a rugalmasság után – hogy a szokásos évi két hétnél legyen több szabadságuk (36 százalék).
A Z generáció tagjainak és a millenárisok nagy többsége (70 százalék és 67 százalék) szeretne a munkája mellett egyéb projektekben is részt venni, ahol a kreativitását jobban ki tudja bontakoztatni.
A vezetők az új körülmények közepette eszköztelennek érzik magukat: 74 százalékuk szerint nem állnak rendelkezésükre a szükséges erőforrások és nincs hatásuk a munkavállalókat érintő folyamatokra. Több mint a felük (54 százalék) érzi úgy, hogy elveszítette a kapcsolatát a beosztottjaival.
A vezetők 50 százaléka attól várja a helyzet megoldódását, hogy a dolgozók visszatérnek a munkahelyeikre. Ez a vezetői igény az iparban (55 százalék), a kiskereskedelemben (54 százalék) és a fogyasztási cikkeket gyártó munkahelyeken (53 százalék) még jobban kitapintható. Ez persze éles ellentmondásban van az előbb ismertetett munkavállalói tervekkel és elvárásokkal. A vezetőknek csak a 28 százaléka állított össze szabályokat a dolgozókkal közösen arról, hogy miért és mikor szükséges bemenni a munkahelyre.
A vezetők számára ma az egyik legnagyobb kihívás és egyben lehetőség a tehetségek megtartására az, hogy újrafogalmazzák az iroda szerepét, világossá téve, hogy milyen okokból, mikor és milyen gyakran kell a csapattagoknak személyesen is találkozni. Ezek azok a szempontok, amelyekkel sok hibrid módon dolgozó munkavállaló nincs tisztában (38 százalék). Mindezeken túl, új normák felállítására is szükség mutatkozik arra vonatkozóan, hogy hogyan, milyen etikett mellett kell lebonyolítani egy hibrid találkozót.
A legutóbbi kivitelezési fázisban több mint kétezer köbméter beton került az 5. blokki nukleáris sziget épületeinek alaplemezébe – számolt be a paks2.hu.
