Mély nyomot hagyott a munka világán a két éve tartó tömeges hibrid és távoli munkavégzés – derül ki a Microsoft Work Trend Index 2022 tanulmányból. Sokan dolgoznak otthonról, de még többen szeretnének. A munkavállalók többsége ma már fontosabbnak tartja az egészségét és a családját a munkájánál, és a munkaadójától elvárja, hogy a rugalmas munkavégzés feltételei biztosítva legyenek számára.
Két év telt el a pandémia kirobbanása óta, amikor dolgozók millió kényszerültek távoli vagy hibrid munkavégzésre világszerte. A világ 31 országában 31 000 munkavállaló megkérdezésével elvégzett Microsoft Work Trend Index 2022 felmérés szerint jelenleg a munkavállalók 38 százaléka dolgozik hibrid módon, ami 7 százalékos emelkedést mutat az egy évvel korábbi állapothoz képest.
A megkérdezettek 52 százaléka szeretne így vagy teljes mértékben otthonról dolgozni az elkövetkező egy évben. A hibrid valamivel népszerűbb, mint a távoli munkavégzés, több otthonról dolgozó szeretne hibrid munkára váltani (57 százalék), mint ahány hibrides szeretne teljes mértékben otthonról dolgozni.
„Azzal, hogy nem kell bejárnom a munkahelyemre, több időm maradt a családomra és a mindennapi dolgaimra, mint amilyen a főzés vagy a közös étkezések” – mondta egy amerikai válaszadó.
„Korábban azt gondoltam, hogy a munkám az identitásom elválaszthatatlan része. Ma viszont úgy gondolok a munkámra, amit elvégzek, de nem ez határoz meg engem” – vallott a munkához való viszonyáról egy másik megkérdezett Ausztráliában.
A válaszok jól tükrözik, hogyan változott meg a munkavállalók világlátása, a hozzáállásuk a munkájukhoz, a munkahelyükhöz: a család, az egészség, a rendelkezésre álló szabadidő és a személyes életcélok előbbre sorolódtak.
A munkavállalók 53 százaléka – leginkább a szülők (55 százalék) és a női munkavállalók (56 százalék) – tartja fontosabbnak a fizikai és mentális egészségét, mint a munkáját, amióta otthonról dolgozik. A megkérdezettek 47 százaléka állított azt, hogy ma már fontosabbnak tartja a saját életét és a családját a munkájánál, annak ellenére, hogy két éve ezt még nem így gondolta.
Ugyanilyen okokból változott meg az, hogy egy munkavállaló miért hagyná el most a munkahelyét. Az az első helyre (24 százalék) a fizikai és a mentális egészség veszélyeztetése, valamint a munka-magánélet egyensúlyának hiánya (24 százalék) került.
Ezeket követi a vírusfertőzéstől való aggodalom (21 százalék), a vezetésbe vetett bizalom elvesztése (21 százalék), valamint a rugalmatlanság a munka idejének és helyének megválasztásában (21 százalék).
Jól mutatja a változást, hogy a „megérdemelt előléptetés és a fizetésemelés hiánya” csak a 7. helyre került.
A rugalmasság iránti igény a vezetőket is megfertőzte: körükben 47 százalék azoknak az aránya, akik a következő egy évben olyan munkahelyen szeretnének dolgozni, amely távol van az otthonuktól. Összességében a munkavállalók 43 százaléka fontolgatja a munkahelyváltást az elkövetkező egy évben. A Z generációsok és millenárisok körében még ennél is nagyobb az elvándorlás vágya: 52 százalék váltana, 3 százalékkal többen, mint egy éve.
Sokak számára fontos motiváció (Z generáció: 44 százalék, millenárisok: 38 százalék), hogy amennyiben biztosított a rugalmas munkavégzés, akár el is költözhetnek egy másik helyre. Ezzel szemben, az X generációsoknak és a boomereknek „csak” a 35 százaléka hagyná ott a jelenlegi munkahelyét egy másikért, és a költözés lehetősége sem lelkesíti őket annyira.
A rugalmasság a munkakeresők 38 százaléka szemében kiemelkedő előny a munkahelyválasztásban. Ennél is fontosabb a pozitív, támogató munkahelyi légkör (46 százalék), a fizikai és mentális egészséghez kötődő előnyök (42 százalék), az, hogy legyen értelme a munkájuknak (40 százalék), és – közvetlenül a rugalmasság után – hogy a szokásos évi két hétnél legyen több szabadságuk (36 százalék).
A Z generáció tagjainak és a millenárisok nagy többsége (70 százalék és 67 százalék) szeretne a munkája mellett egyéb projektekben is részt venni, ahol a kreativitását jobban ki tudja bontakoztatni.
A vezetők az új körülmények közepette eszköztelennek érzik magukat: 74 százalékuk szerint nem állnak rendelkezésükre a szükséges erőforrások és nincs hatásuk a munkavállalókat érintő folyamatokra. Több mint a felük (54 százalék) érzi úgy, hogy elveszítette a kapcsolatát a beosztottjaival.
A vezetők 50 százaléka attól várja a helyzet megoldódását, hogy a dolgozók visszatérnek a munkahelyeikre. Ez a vezetői igény az iparban (55 százalék), a kiskereskedelemben (54 százalék) és a fogyasztási cikkeket gyártó munkahelyeken (53 százalék) még jobban kitapintható. Ez persze éles ellentmondásban van az előbb ismertetett munkavállalói tervekkel és elvárásokkal. A vezetőknek csak a 28 százaléka állított össze szabályokat a dolgozókkal közösen arról, hogy miért és mikor szükséges bemenni a munkahelyre.
A vezetők számára ma az egyik legnagyobb kihívás és egyben lehetőség a tehetségek megtartására az, hogy újrafogalmazzák az iroda szerepét, világossá téve, hogy milyen okokból, mikor és milyen gyakran kell a csapattagoknak személyesen is találkozni. Ezek azok a szempontok, amelyekkel sok hibrid módon dolgozó munkavállaló nincs tisztában (38 százalék). Mindezeken túl, új normák felállítására is szükség mutatkozik arra vonatkozóan, hogy hogyan, milyen etikett mellett kell lebonyolítani egy hibrid találkozót.
Sikeresen megtartotta két Michelin-csillagos minősítését a tatai Platán és a budapesti Stand étterem, további nyolc vendéglátóhely pedig (köztük egy újonnan) egy Michelin-csillagot nyert el idén.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.
