A munkahelyeken időről-időre megtörténik, hogy valamelyik munkavállaló hosszabb vagy rövidebb időre kiesik a munkából. A kiesett dolgozó munkájára rendszerint ilyenkor is szükség lenne, ezért a munkáltatónak meg kell oldania a helyettesítést. Hogyan oldható meg a munkahelyi helyettesítés? Jár-e többletdíjazás a helyettesítésért? A kérdésekre dr. Szabó Gergely ügyvéd válaszol.
A munkáltató a kiesett munkavállalójának helyettesítését többféle módon is megoldhatja. Fontos, hogy a távollévő munkavállalót nem lehet arra kötelezni, hogy gondoskodjon a helyettesítéséről. A munkahelyi helyettesítés megszervezése a munkáltató feladata.
– Amennyiben a munkavállaló hosszabb, de előre látható időre esett ki a munkából, akkor célszerű megoldás lehet egy helyettesítő dolgozót határozott idejű munkaszerződéssel alkalmazni. A határozott idejű munkaszerződésnél ügyelni kell arra, hogy nem lehet 5 évnél hosszabb.
– Bizonyos munkakörökben alkalmas lehet a kieső dolgozó rugalmas helyettesítésére a munkaerő kölcsönzés is.
– A munkáltatók a helyettesítést leggyakrabban a szervezeten belül igyekeznek megoldani. Így már munkaviszonyban álló másik dolgozójuk helyettesíti a kiesett munkavállalót. A munkáltató helyzete akkor a legegyszerűbb, ha van olyan dolgozója, aki a kiesett munkavállalóval azonos munkakört lát el. Ebben az esetben a munkáltató egyszerűen átadhatja a távollévő dolgozó feladatait a helyettesnek. Az azonos munkakör miatt ez nem jelenti más feladatok ellátását, legfeljebb a munkateher megnövekedését eredményezi.
Az azonos munkakörben való helyettesítés ellátásáért rendszerint nem jár többletdíjazás a helyettesítést ellátó dolgozónak. Azonban a túlóra szabályaira ilyenkor is figyelemmel kell lenni. Ha a helyettesítést ellátó dolgozó a saját munkája mellett a távollévő kollégája feladatait csak úgy tudja ellátni, ha rendes munkaidejét meghaladóan dolgozik, akkor a túlóráért díjazásra lehet jogosult. Fontos, hogy ha a munkáltató annyi munkát ad a dolgozónak, akár helyettesítés céljából, hogy a feladatokat nem lehetséges a rendes munkaidőben elvégezni, akkor ezt úgy kell tekinteni, hogy a munkáltató túlórát rendelt el.
Ha a munkavállalónak a helyettesítés ellátásához túlóráznia kell, akkor a munkáltatónak figyelemmel kell lennie arra is, hogy naptári évenként legfeljebb 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. Efölött legfeljebb további 150 óra önként vállalt túlmunka rendelhető el a dolgozóval kötött megállapodás alapján. Ezt meghaladóan tehát helyettesítés esetén sem terhelhető a munkavállaló további túlórával.
Nehezebb a munkáltató helyzete akkor, ha nincs a munkahelyen olyan azonos munkakört ellátó munkavállalója, akivel a távollévő dolgozót helyettesíteni tudja.
– Ebben az esetben a helyettesítés úgy is megoldható, hogy egy másik munkakört ellátó dolgozót irányít át a kiesett dolgozó helyettesítésére.
– Az is lehetséges, hogy egy másik munkahelyen dolgozó munkavállalót küld ki a távollévő munkavállaló helyett.
Ha a helyettesítés másik munkakörbe való átirányítással vagy másik munkahelyre való kiküldetéssel történik, akkor ez a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatást jelent. Az ilyen módon való helyettesítésnek megvannak az időbeli korlátai. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás tartama naptári évenként az összesen 44 beosztás szerinti munkanapot vagy a 352 órát nem haladhatja meg. Egy naptári éven belül a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás valamennyi formáját össze kell adni, és együttesen nem haladhatják meg ezen időtartamot. Ha ennél hosszabb időre kellene megoldani a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatással a helyettesítést, ahhoz már a dolgozó beleegyezésével a munkaszerződésben foglalt munkakör vagy munkahely módosítása szükséges.
Ha a helyettesítés során a munkavállaló olyan feladatokat lát el, ami másik munkakörbe tartozik, akkor az ellátott munkakörre előírt alapbérre jogosult. Tehát helyettesítés esetén nem jár automatikusan a rendes munkabérétől eltérő díjazás a dolgozónak. Ha az eredeti munkaköre helyett látja el a helyettesített munkakört, akkor az ellátott munkakörnek megfelelő alapbérre jogosult. Ha a dolgozó az eredeti munkakörét és a helyettesített munkavállaló munkakörét is ellátja, és ennek a feladatellátásnak az időtartama a rendes munkakörétől elkülöníthető, akkor erre az időre a helyettesített munkakörre vonatkozó alapbérre jogosult a munkavállaló.
A munkavállaló alapbére helyettesítés esetén sem lehet kevesebb, mint a munkaszerződés szerinti alapbére. Tehát ha olyan munkakörben helyettesít, amelyre alacsonyabb alapbér érvényes, akkor is a saját munkaszerződése szerinti, magasabb alapbért fogja kapni. Fontos tudni viszont, hogy a törvény csak az alapbért védi. Ezért előfordulhat, hogy a helyettesítés ideje alatt ténylegesen kevesebb munkabért kap kézhez a dolgozó, mint rendes munkakörében, mert például az átirányítás alatt ellátott munkakörre tekintettel bérpótlékokra nem válik jogosulttá.
A munkahelyi helyettesítés ellátására vonatkozó munkáltatói utasítás teljesítése főszabály szerint nem tagadható meg. Azonban a munkáltató kötelezettsége, hogy a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján figyelembe vegye. Az utasítással a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Ha a munkáltató másik munkakörben, munkahelyen való helyettesítést rendel el, azzal nem okozhat a dolgozónak aránytalan sérelmet, például életkorára, egészségi állapotára, képzettségére tekintettel.
A munkavállaló megtagadhatja a más munkakörben való helyettesítés teljesítését, ha az adott munkakörben való munkavégzés a dolgozó egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ilyen lehet például, ha nem rendelkezik a szükséges képzettséggel és jártassággal a helyettesítéssel érintett munkakörben, emiatt egészsége közvetlen és súlyos veszélynek lenne kitéve.
Vannak olyan védett munkavállalók, akiket csak belegyezésük esetén lehet a munkaszerződéstől eltérő munkavégzésre kötelezni, így arra, hogy másik munkakörben lásson el helyettesítést. Ilyen például a munkavállaló várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig vagy aki hozzátartozójának tartós, személyes gondozását látja el.
dr. Szabó Gergely
ügyvéd, irodavezető partner
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
A stabil diplomáciai kapcsolatok kézzelfogható gazdasági előnyökhöz vezetnek, és tovább bővültek a két ország üzleti együttműködésének kulcsfontosságú területei – értékelte Joó István kormánybiztos az előző héten zajlott magyar-amerikai csúcstalálkozó eredményeit.
Orbán Viktor washingtoni sajtótájékoztatóján bejelentette: az amerikai szankciós akadályokat átadtuk a múltnak.