Mit jelent, ha valaki érdemtelen az öröklésre?

Az érdemtelenség esetei

• Érdemtelen az öröklésre, aki az örökhagyó életére tört. Érdemtelenséghez vezet minden olyan szándékos magatartás, amely alkalmas arra, hogy az örökhagyó életét kioltsa.

Csak szándékos magatartás jöhet szóba e körben, a gondatlanság nem vezet érdemtelenséghez. Az viszont közömbös, hogy az örökhagyó életét vesztette-e. Tehát az örökhagyó megölésére tett sikertelen kísérlet következménye is az érdemtelenség. Nem csak a cselekményt ténylegesen elkövető személy tekintendő érdemtelennek, hanem az is, aki őt erre felbujtotta, vagy bűnsegédként vett részt a cselekményben.

• Érdemtelen, aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.

Az előző esettől ez annyiban különbözik, hogy a támadás nem az örökhagyó személye, hanem az örökös vagy a hagyatékban más címen részesülő személy ellen irányul. A támadásnak célzatosnak kell lennie, tehát a cselekményt az érintett azért követi el, hogy a hagyatékban részesülhessen.

• Érdemtelen az öröklésre az is, aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította, vagy ezek valamelyikét megkísérelte.

Ezt az esetet nem egy személy, hanem lényegében a végakarat elleni támadásnak tekinthetjük. Ebben a körben sokféle magatartás szóba jöhet, például a végrendelet megsemmisítése, vagy az örökhagyó végrendelet készítésében való meggátolása.

Lényeges, hogy a bírósági gyakorlat szerint csak az örökhagyó életében tanúsított magatartás vezethet érdemtelenséghez. Például a végrendelet örökhagyó halála utáni megsemmisítése nem valósít meg érdemtelenséget.

Az érdemtelenség következményei

Az érdemtelenség következménye, hogy az érdemtelen személy kiesik az öröklésből. Az öröklésből való kiesés azt jelenti, hogy úgy kell tekinteni, mintha az öröklés tekintetében e személy nem létezne, azaz nem örökölhet. A kiesés nem terjed ki e személy leszármazóira, ha ők nem érdemtelenek.

Az érdemtelenség miatt kiesett személy nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére sem. Például, ha az érdemtelenség miatt kieső szülő helyett annak kiskorú gyermeke örököl, e szülő nem jogosult gyermeke nevében az örökölt vagyon kezelésére sem.

Hivatkozás az érdemtelenségre

• Az érdemtelenségre az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne.

Például a végrendeleti örökös érdemtelenségére hivatkozat, aki az ő kiesése esetén törvényes örökösként örökölné a végrendeletben foglalt hagyatékot.

• Érdemtelenségre hivatkozhat az is, aki ennek folytán a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.

Például a végrendeletben hagyományosként megjelölt személy érdemtelenségére hivatkozat az az örökös, akit a végrendeletben a hagyomány teljesítésére kötelezett az örökhagyó. Hagyománynak nevezzük, ha az örökhagyó a végrendeletben az örökösét például arra kötelezi, hogy meghatározott személynek (a hagyományosnak) vagyoni szolgáltatást teljesítsen.

Nincs kizárva, hogy az örökhagyó vagy más sértett személy megbocsátja azt a cselekedetet, ami az öröklésre való érdemtelenséget valósít meg. Ezért nem vehető figyelembe az érdemtelenség, ha az arra vezető magatartást – bárki ellen irányult – az örökhagyó vagy az, aki ellen irányult, megbocsátotta.

dr. Szabó Gergely
ügyvéd, irodavezető partner
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda