Viszonylag gyakran előfordul, hogy az elhunyt személy hagyatékában külföldi vagyontárgy is található. Ilyen esetben gyakran felmerül a kérdés, hogy miként tudja megszerezni a belföldi örökös a külföldi hagyatékot. Ki dönt a külföldi hagyaték sorsáról és milyen jogszabályok alapján? A legfontosabb tudnivalókat dr. Szabó Gergely ügyvéd foglalta össze.
Ha külföldön található hagyatékról van szó, akkor rendszerint három alapvető kérdés szokott felmerülni:
Ezekre a kérdésekre elviekben és a gyakorlatban is többféle válasz létezhet. Például előfordulhatna, hogy a hagyatéki vagyon fekvése szerinti hatóság dönt a hagyaték átadásáról, de az örökhagyó állampolgársága szerinti állam joga alapján. Esetleg az örökhagyó állampolgársága szerinti állam hatósága dönt, ám a hagyaték fekvése szerinti állam joga alapján. Netán az örökhagyó tartózkodási helye szerinti állam a helyi jogszabályok alapján döntene? Esetleg mindenhol külön eljárás lenne? Mindez nyilvánvalóan megnehezítheti az örökösök helyzetét.
A fenti helyzet egyszerűsítésére született meg az Európai Unió tagállamai tekintetében az Európai Öröklési Rendelet. Ez a jogszabály egységes választ ad a külföldi hagyaték kérdéseire.
Az Európai Öröklési Rendelet azokra az esetekre alkalmazható, amikor az örökléssel kapcsolatos ügyben az EU tagállamai érintettek. Kivételt képez Írország és Dánia, amely tagállamokra nem terjed ki a rendelet.
A rendelet általános jelleggel mondja ki, hogy annak a tagállamnak a bíróságai, illetve hatóságai jogosultak az öröklési ügyben határozatot hozni, amelynek a területén az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt. Tehát a rendelet uniós tagállamok esetén egységesen rendeli kezelni a hagyatéki ügyeket.
A rendelet előírja, hogy az egyik tagállamnak a másik tagállam hatóságának az öröklési ügyben hozott határozatát el kell fogadnia. Nem kerülhet sor például arra, hogy az egyik tagállamban található vagyontárgy ügyében az egyik, a másik tagállam területén található vagyontárgy ügyében egy másik tagállam hatósága folytatja le az eljárást.
Előfordulhat viszont, hogy az örökhagyó szokásos tartózkodási helye az elhalálozásának időpontjában nem valamely EU tagállamban volt. Ám a hagyatéki vagyon mégis EU tagállam területén van. Ilyen esetben annak a tagállamnak a hatósága jogosult eljárni, amelynek a területén a hagyatéki vagyon található, feltéve, ha az örökhagyó ezen állam állampolgára volt vagy pedig a hagyatéki eljárást megelőző 5 éven belül változott meg a szokásos tartózkodási helye.
Főszabály szerint az ingatlanok öröklése ügyében is a szokásos tartózkodás hely szerinti állam hatóságai illetékesek, ezen állam öröklési jogi szabályai alapján. Például, ha egy német állampolgár örökhagyónak a halálakor a szokásos tartózkodási helye Magyarországon van, akkor a németországi ingatlanának és bankszámlájának öröklése ügyében is a magyar közjegyző jogosult lefolytatni a hagyatéki eljárást, a magyar öröklési jogi szabályok szerint.
Az alkalmazandó jog tekintetében főszabályként szintén azt mondja ki a rendelet, hogy az öröklés egészére annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek területén az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt. Így arra sem kerülhet sor, hogy a hagyaték egy része az egyik tagállam öröklési szabályai szerint öröklődik, más része pedig egy másik tagállam öröklési joga alapján.
Lényeges kérdés tehát, hogy az örökhagyónak halálakor mely tagállamban volt a szokásos tartózkodási helye.
A szokásos tartózkodási helyet alapvetően az határozza meg, hogy az örökhagyónak a halálát megelőzően, illetve halálakor melyik állammal állt fenn szoros és tartós kapcsolata. A megítélésnél figyelembe kell venni különösen a személy életvitelét, a tartózkodás időtartamát, gyakoriságát és okát. A tartózkodási helyet ezért nem szükségszerűen az határozza meg, hogy mely tagállamban volt bejelentett lakóhelye az örökhagyónak vagy mely államban dolgozott. Adott esetben gondos mérlegeléssel lehet csak eldönteni, hogy az örökhagyó tekintetében melyik állam tekintendő szokásos tartózkodási helynek.
Az örökhagyónak van lehetősége arra, hogy végintézkedésében megjelölje azt a jogot, amelyet az utána való öröklésre irányadóként választ. Az örökhagyó olyan állam jogát választhatja, amelynek állampolgárságával a végintézkedés megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik. Fontos az is, hogy a jogot csak az öröklés egészére választhatja. Arra nincs lehetősége, hogy egyes vagyontárgyak tekintetében különböző állam jogát válassza.
Amennyiben a külföldi hagyaték nem olyan államban van, amelyre vonatkozik az Európai Öröklési Rendelet, akkor az öröklésre vonatkozó eljárás bonyolultabb lehet. Ilyen esetben érdemes megnézni, hogy az adott állammal a Magyar Államnak van-e a hagyatéki ügyekre vonatkozó jogsegélyegyezménye. Ha ilyen egyezmény létezik, akkor a hagyatéki eljárásra illetékes államot, illetve az alkalmazandó jogot is meghatározza. Ilyenkor a legtöbb esetben az örökhagyó állampolgársága szerinti állam hatóságai jogosultak a hagyatéki eljárás lefolytatására. Viszont rendszerint kivételt képez az ingatlanhagyaték, amelyre általában az ingatlan fekvése szerinti állam hatóságát jelölik ki.
Ha az örökhagyó magyar állampolgár volt, akkor a hagyatéki eljárás lefolytatható Magyarországon. Ráadásul nemcsak a hazai, hanem akár a harmadik országbeli hagyatékára is. Azt, hogy a külföldi hagyatékra vonatkozó határozatot a külföldi ország hatóságai elismerik-e, a vonatkozó nemzetközi egyezmények, illetve az adott állammal fennálló viszonossági gyakorlat dönti el. Ezért nem kizárt, hogy a harmadik országban lévő hagyatékra külön kell hagyatéki eljárást lefolytatni az adott államban.
Arról van szó, hogy a feleségem a fejébe vette, hogy nemcsak a saját, hanem az én bélflórám egyensúlyát is helyreállítja.
A zónaolvadék-csapdát szállító hajó a Duna romániai szakaszán halad Magyarország felé, az érkezését egy-két héten belül várjuk – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.