Számos megkeresést kaptunk az elmúlt napokban a munkavállalók részéről, miszerint a koronavírus-járvány miatt „megteheti-e azt a munkáltató, hogy fizetés nélkül szabadságra küld”? Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a legtöbb esetben – jogi értelemben – nem fizetés nélküli szabadságról van szó. A fogalmakat a Rátkai Ügyvédi Iroda „teszi tisztába”.
A fizetés nélküli szabadság munkáltató által történő biztosítása csak néhány, a Munka törvénykönyvében szereplő esetben kötelező, így például a gyermek gondozása céljából, a gyermek három éves koráig. E kötelező eseteken kívül a felek megállapodásától függ az, hogy a munkavállaló fizetés nélküli szabadságra jogosult-e, azaz egyoldalúan a munkáltató ilyet nem rendelhet el. (A képet árnyalja az, hogy a veszélyhelyzettel összefüggésben született 47/2020. (III. 18.) Kormányrendelet feljogosítja a feleket, hogy a Munka törvénykönyve szabályaitól megállapodásban eltérjenek, ezért nem kizárt – ám tapasztalataink szerint nem is nagyon elterjedt - olyan megállapodás megkötése, amely szerint a munkáltató egyoldalúan is elrendelhet fizetés nélküli szabadságot.)
Az állásidő viszont teljesen más jogi fogalom, tehát nem azonos a fizetés nélküli szabadsággal. Az állásidő azt jelenti, hogy a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget, alapbér illeti meg. Nem jár azonban alapbér, ha az állásidő valamely elháríthatatlan külső okból következik be. Az állásidő önmagában nem függ a felek megállapodásától, hiszen a munka biztosítása a munkáltató feladata és ha ennek nem tud eleget tenni, akkor jön szóba az „állásidő” fogalma. Az állásidőre járó díjazás lehet vitás a felek között, nevezetesen: a koronavírus-járvánnyal összefüggő, a munkáltatói működésben tapasztalható visszaesés miatt felmerülő állásidőre jár-e alapbér, azaz ez elháríthatatlan külső ok-e vagy megfelelő munkaszervezési intézkedésekkel a munkáltató gondoskodhatott volna-e a munkavállalók foglalkoztatásáról? Ebből vélhetőleg a jövőben több jogvita lesz és a bírói gyakorlat fogja kimunkálni az elbírálás elveit. Ugyanakkor a határozott munkajogi álláspont az, hogy ha egy munkáltató azért nem tudja biztosítani a munkavégzés feltételeit, mert jogszabály ilyen jellegű rendelkezést tartalmazott, úgy arra a munkáltatónak semmilyen ráhatása nem volt és nem lehetett, így ilyen esetben fizetetlen állásidőről beszélhetünk.
Tapasztalataink szerint a munkáltatók próbálnak minden racionális intézkedést meghozni annak érdekében, hogy gazdasági értelemben túléljék a járványt, de a munkaerőt se veszítsék el: például a fizetetlen időszakokra (amely során szünetel a társadalombiztosítási jogviszony) átvállalják a munkavállalóktól az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetését vagy az állásidőre fizetnek az alapbértől alacsonyabb díjazást abban az esetben is, ha erre – az elháríthatatlan külső ok miatt – jogszabályi kötelezettségük nem lenne.
Kovács Antal szerint nem elég, ha valaki jól tud dekantálni.
Befejezték annak a tíz kútnak a kialakítását a Zaporizzsjai Atomerőmű közelében, amelyekkel az erőmű hűtővízellátása hosszú távon megoldható – tájékoztatott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség.