Tíz éve a vállalatok felhőre való átállása leginkább az adattárolást és a hálózati működést érintette. Azóta robbanásszerűen fejlődik a felhőalapú innováció, ám sok európai cég még mindig csupán a sávszélesség-bővítés és a költségmegtakarítás eszközeként tekint a felhőre.
lyen helyzetben érte el Európát a 2020-es esztendő és a világjárvány. A Covid-19 alapjaiban változtatta meg mindennapjainkat az élet minden területén. A vállalatok nagyrésze átállt a távmunkára és sikeresen adaptálta a gyorsan változó üzleti modelleket.
Még a legkonzervatívabban gondolkodó vállalatok is felismerték azt, hogy a felhőre való áttérés elengedhetetlen. A felhőműködés terén folytatott verseny fordulóponthoz ért. 2020-ban az európai vállalatok világszinten is élen jártak az alapszintű felhőmigráció megvalósításában.
Az Accenture nemrégiben publikálta a 4000 cégvezető bevonásával készült globális felhőkutatását. Amíg az európai cégek a feladataik 40 százalékát helyezték át a felhőbe, addig az észak-amerikai vállalatok csupán 30 százalékára jellemző ugyanez. Az európai vállalatok nem évek, hanem hónapok alatt valósították meg az átállást a Covid-19 járvány alatt. Úgy tűnik az európai cégek ezt a versenyt megnyerték, de a felhőmaratonban még vesztésre állnak.
Az Accenture kutatása szerint az európai vállalatok korlátozott ismeretekkel rendelkeznek a felhőről, hiszen túlnyomó többségük csupán egy költségmegtakarításra alkalmas, nyilvános, megosztott adatközpontot lát benne. Ennek egyik oka, hogy sokan nehezen igazodnak ki az adatszuverenitás és -megbízhatóság bonyolult szabályozási környezetében, amely visszatartja őket a nagyobb szabású felhőprojektek elindításától. Ráadásul az európai cégek nem fektetnek eleget a felhőbe az üzleti célok szélesebb körű eléréséhez.
Az észak-amerikai és a kínai vállalatok arra számítanak, hogy több mint kétszeresére bővül felhőberuházásuk 2020 és 2024 között. Ezzel szemben Európában a cégvezetők úgy látják, hogy az előző négy évhez képest 25 százalékkal kevesebbet fognak költeni a felhőre.
Bár a felhő által generált értékek kihasználása terén sok európai cégnél fennáll a lemaradás veszélye, azonban létezik a vállalatoknak egy kis része (10 százalék), amelyek nemcsak helyi szinten, hanem globálisan is versenyképesek tudnak majd maradni: ők azok, akik folyamatosan megújuló képességek és lehetőségek tárházaként tekintenek a felhőre.
Ezek az európai „folytonosságra törekvő versenytársak” (Continuum Competitors) amellett, hogy a pénzügyi célok eléréséhez szükséges fejlett digitális képességek kritikus fontosságú támogatóját látják a felhőben, Európa klímasemlegességi célkitűzéseinek eléréséhez is hozzásegíti őket.
A „folytonosságra törekvő versenytársak” azáltal, hogy figyelembe veszik a termékeire és szolgáltatásaira kapott visszajelzéseket gyorsan képesek alkalmazkodni a változásokra. 81 százalékuk úgy véli, hogy az adattárolás helyére és az adatszuverenitásra vonatkozóan a jelenleginél szigorúbb előírások teljesítésére is fel van készülve, és akár rövid határidőn belül meg tud felelni a
egy újabb szabályozásnak.
Ezek a vállalatok abban különböznek társaiktól, hogy fejlett gyakorlatot követnek a felhővel kapcsolatos folytonosság szempontjából. Ennek köszönhetően háromszor akkora költségmegtakarítást és kétszer akkora karbonlábnyom-csökkenést érnek el a felhő révén, mint versenytársaik.
A felhőműködés terén az európai cégek sikerének négy tényezője van:
A „folytonosságra törekvő versenytársak” intelligens gyárakat, hatékony és rugalmas ellátási láncokat, fenntartható termékeket és virágzó vállalatokat építenek felhőalapú technológiákat használva. Emellett új utakat találnak iparágaik átalakítására, kihasználva a felhőalapú megoldásokat az iparágspecifikus problémák megoldására.
Európa fejlődése tehát azokon a vezetőkön múlik, akik maradéktalanul kiaknázzák a felhő kínálta lehetőségeket. A „folytonosságra törekvő versenytársak” a felhőmegoldások egészéből választhatnak a jelenlegi és jövőbeni üzleti szükségleteiknek leginkább megfelelő technológiai alapok megteremtéséhez.
„A Roszatom Műszaki Akadémián képzett szakemberek már most olyan kompetenciákat sajátítottak el, amelyekre az erőművi blokkok üzembe helyezésének minden szakaszában szükség lesz.”