Napenergia felhasználásával, a ködből képesek emberi fogyasztásra alkalmas vizet készíteni az ETH Zürich tudósai. A svájci kutatók elsősorban száraz területeken élők helyzetén könnyítenének a találmánnyal.
A száraz, de ködös területeken élők komolyan profitálhatnak az ETH Zürich technológiájából. Az intézetben olyan rendszert fejlesztettek, ami napenergia segítségével köti meg a ködöt, és egyidejűleg eltávolítja belőle a szennyeződéseket is.
Az ETH közleménye szerint a vízgyűjtő és -kezelő rendszer egy fémhuzalhálóból áll. Ez napfényre aktiválódó, reaktív bevonattal rendelkezik, hogy felfogja, elsősorban nem a természetes időjárási jelenségként, hanem üzemi hűtés során kialakuló ködöt. A hálót speciálisan kiválasztott polimerek és titán-dioxid keverékével vonják be, hogy kémiai katalizátorként működjön, és ártalmatlan részecskékre bontsa a szennyező anyagok molekuláit. A lecsapódó vízcseppek aztán a megkötést és tisztítást követően egy alsó tartályban gyűlnek össze.
„A rendszerünk nemcsak begyűjti a ködöt, hanem kezeli is a lecsapódó vizet, ami azt jelenti, hogy a légköri szennyezéssel terhelt területeken, például sűrűn lakott városi központokban is kiválóan használható” – magyarázta Ritwick Ghosh, a tanulmány társszerzője, a Max Planck Polimerkutató Intézet tudósa.
A rendszer energiatakarékos, mivel alig vagy egyáltalán nem igényel karbantartást. Nagyon kevés energiát igényel a katalizátor regenerálásához szükséges rendszeres kis UV-adagolás is. Fél óra napfény például elegendő a titán-oxid 24 órán át tartó reaktiválásához – állítják a kutatók a Nature Sustainability folyóiratban is megjelent és ellenőrzött tanulmányban.
Fontos hozzátenni: bár a találmány tulajdonságai alapvető fontosságúak lehetnek olyan területeken, amelyek nem kapnak elegendő napfényt, a működését egyelőre csak laboratóriumban és egy kis zürichi üzemben végezték. Ez azért fontos részlet, mert jelen tudásunk szerint nem ismert, hogy a rendszer a valós körülmények között, például a természetben milyen hatékonysággal végezné el a rá bízott feladatot, de nem is feltétlenül ez a cél.
A sajtóközlemény alapján a kutatók mesterségesen létrehozott laboratóriumi ködből nyerték vissza a víz 8 százalékát. Az összegyűjtött mennyiség nyilván lehetne magasabb (dolgoznak rajta, hogy legyen is), viszont figyelemre méltó, hogy a valóságot szimulálva hozzáadott szerves vegyületek, így például a biszfenol A és a dízelcseppek 94 százalékát sikeresen lebontották belőle. Ez nagyon magas hatékonysággal működő tisztító folyamatra utal.
„Az Egyesült Államokban, ahol élek, rengeteg édesvizet használunk az erőművek hűtésére - emlékeztetett Thomas Schutzius, a tanulmány másik társszerzője, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem professzora. – Logikus lenne, hogy ennek a víznek egy részét még azelőtt felfogjuk, hogy elszökne, és biztosítsuk a tisztaságát arra az esetre, ha vissza akarjuk juttatni a környezetbe.”
A szándék tehát az, hogy még olyan országokban is alkalmazzák az üzemi hűtés során keletkező köd összegyűjtését, ahol nem feltétlenül van hiány édesvízből. A törékeny földi vízkészlet megóvása érdekében hatalmas lépés lenne egy olyan rendszer szabványszerű bevezetése, például az erőművi környezetekben, ami képes tiszta formában visszanyerni a hűtés során elpárolgó vizet.
Gábor János
Főoldali kép: Freepik
Sikeresen megtartotta két Michelin-csillagos minősítését a tatai Platán és a budapesti Stand étterem, további nyolc vendéglátóhely pedig (köztük egy újonnan) egy Michelin-csillagot nyert el idén.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.
