A top 10 országból nyolc Európában, kettő pedig Ázsiában található. Az újrahasznosítási arány legnagyobb visszaesését Szingapúr, Dél-Korea, Spanyolország és Németország könyvelheti el.
A brüsszeli Reloop és a londoni Eunomia Research and Consulting által készített kutatás 48 ország 2023-as teljesítményét vizsgálta, köztük a legmagasabb újrahasznosítási arányokat lejelentő országokat és a világ legnagyobb gazdaságait. A tanulmány a latin-amerikai, ázsiai és afrikai alacsonyabb jövedelmű országokat is bevonta, hogy kiemelje a globális egyenlőtlenségeket.
A jelentés az országok újrahasznosítási arányait hasonlította össze az önkormányzati újrahasznosítási arányokkal, így reális – és sokkal kevésbé árnyalt – képet kapott a valós adatokról, amelyek egyes országokat csúnyán le is buktattak. Spanyolország például a lejelentett 71 százalékkal simán világbajnok is lehetett volna, ha nem derül ki, hogy a valódi adat 36 százalék – ami nagyjából megfelel a világ műanyagpalack-újrahasznosítási arányának. Az Eunomia minden ország teljesítményét az hivatalosan jelentett arányok alapján elemezte, és igyekezett következetes eredményeket kimutatni az alapvető hulladékmennyiségek, illetve egyéb nyilvános források felhasználásával.
A tíz legjobb újrahasznosító ország közül nyolc Európában, hét pedig Nyugat-Európában található. A tanulmány szerint ez azokat a hosszú távú stratégiai és politikai terveket tükrözi vissza, amelyek nem sajnáltak nagy beruházásokat végrehajtani a visszagyűjtés, a logisztika, a válogatás és az újrafeldolgozás terén. Jó példa erre a második pozícióba berobbant Wales. Itt az újrahasznosítási arány drámaian megnőtt a 2010-ben bevezetett új hulladékterv, a Towards Zero Waste bevezetése óta. A stratégia hosszú távú, fokozatosan növekvő újrahasznosítási célokat tűzött ki a walesi helyi hatóságok számára, és kibővítette az erre vonatkozó jogi eszközeiket is.
A tanulmány megállapította, hogy sok alacsonyabb jövedelmű nemzet (Latin-Amerikából, Afrikából és a Közel-Keletről) a legalacsonyabb újrahasznosítási teljesítményt és adatminőséget mutatja. Ezekben az országokban a hulladékgyűjtés és újrahasznosítás nagy részét az informális szektor végzi, így jórészt ki kellett zárni őket az újrahasznosítási teljesítmény számításából, mert Eunomia szerint nem lehet ellenőrizni, hogy az anyagokat tényleg megfelelően kezelik, vagy csak a valóságosnál jobb színben akarnak feltűnni.
A tanulmány vizsgálta az üveg, fém és műanyag italdobozok gyűjtési arányait is. Bár az adatok hozzáférhetősége ez esetben korlátozottabb volt, mint a műanyagpalackoknál, a tanulmány nagy különbségeket talált a piacra került mennyiség és az újrahasznosítási teljesítmény között. Míg a legmagasabb önkormányzati újrahasznosítási arányokkal rendelkező országok általában jó gyűjtési arányokat mutattak, a legtöbb italdobozt értékesítő országok alacsony újrahasznosítási arányokat értek el.
Az Eunomia szerint a magas önkormányzati újrahasznosítási arányokat elérő országok jellemzően olyan formális hulladék- és újrahasznosítási stratégiával rendelkeznek, amelyeknek világos céljai vannak és tesznek is lépéseket a javuló teljesítmény érdekében. Érdekes tanulság továbbá, hogy a legjobban teljesítő országok jellemzően a „szennyező fizet” elv alapján finanszírozzák az újrahasznosítást, például a kiterjesztett gyártói felelősség révén, hogy ösztönözzék a termelő cégeket a felesleges csomagolás elkerülésére.
Főoldali kép: Freepik
Minden korábbinál több magas hozzáadott értékű beruházás jellemezte a Magyarországra áramló külföldi működőtőke szerkezetét 2025-ben a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség adatai szerint, amelyek azt is megmutatják, hogy a kormányzati beruházásösztönzés szigorú feltételrendszerének egyre több hazai cég is megfelel.
Első alkalommal mutatkozott be Magyarország és a Paks II. Zrt. a franciaországi Nukleáris Világkiállításon.
