Wellisch Péter: Szeretek minden forgatókönyvre felkészülni

Wellisch Péter azt mondja, hogy jól tudja kezelni a nagyképű, ám tényleg nagytudású embereket. Mi tagadás, ezt igen erősen irigylem tőle. Azt ugyancsak irigylem, hogy mennyire szereti a matematikát, és nem csak szereti, hanem másokkal is igyekszik megértetni, milyen szép is a matek. A matematika szeretete persze elengedhetetlen Magyarország meghatározó, független szoftverfejlesztő cégénél. Ezek mellett még sok más gondolkodásra méltó gondolata van, amit ezennel megosztunk az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 130. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Amikor jelenlegi cégemmel, az Ulyssys-szel még partnerként egy év alatt olyan komplex informatikai rendszert sikerült felépítenünk, amelynek, a fejlesztéshez szükséges időt az európai szakértők legóvatosabb becslései is több évre tették. Amikor elkészültünk, ez a rendszer tette lehetővé, hogy Magyarország már az uniós csatlakozás első évében több száz milliárd forintnyi agrártámogatáshoz jusson. Az abba vetett hit segített, hogy tudunk jobbak lenni, mint akár a világ legfejlettebb országainak IT cégei. Az erőfeszítésünk eredményessége alapvetően befolyásolta a munkáról alkotott felfogásomat és későbbi pályám ívét. 

– Milyen távra tervez?

– Azt gondolom, a mai világban lehetetlen megmondani, hogy 20-30 év múlva ki milyen fizikai és mentális állapotban tud maradni. Mivel szeretek minden forgatókönyvre felkészülni, ezért hosszú évtizedekre tervezek.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Az IT szakma olyan gyorsan változik, hogy ha lett volna bakancslistám pár évvel ezelőtt, az mára már elavult volna.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Folyamatosan próbálok tanulni mindenkitől, még olyanoktól is, akár pályakezdő fiataloktól vagy a gyerekeimtől, akik nem gondolják magukról, hogy van nekem mit tanítsanak. De ha egy személyt kellene megemlítsek, akkor az mindenképpen apám lenne.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Azzal, hogy sok szempontból mások vagyunk, mint a többi cég, és valami minél lehetetlenebbnek tűnik, annál nagyobb eredmény lesz megoldani. Hogy amikor az ügyfelünk lehetetlent kér, akkor ne üljünk le, hanem próbáljunk a lehetetlen kihívásából erőt merítve megcsinálni azt, ami a legközelebb áll a lehetetlenhez – első körben minden ügyfél meg fog elégedni azzal is.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Vendéglátás.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– A személyes kapcsolati hálóból kiinduló újabb kapcsolatokban hiszek. Ahhoz, hogy ebből fejlődés legyen elérhető, természetesen alapvető fontosságú, hogy az embert mindenki valódi partnernek tekintse.

– Mire sajnálja az idejét?

– Gyakran az alvásra.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A családomra, a családommal és az ismerőseimmel töltött idő minőségivé tételére.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Legbosszantóbbnak azt találom, amikor valaki csak hiszi magáról, hogy egy szakterülethez nagyon ért, és annak megfelelő nagyképűséggel is viselkedik. A nagyképű, ám tényleg nagytudású embereket jól tudom kezelni.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– Tudom, hogy a környezetvédelmet megnevezni nagyon trendi lenne, ezért is mondok valami teljesen mást. Nagyon sok olyan emberrel találkozom, akivel az iskolában megutáltatták a matematikát. Kritikusnak tartom, hogy ez a fontos terület ne csak egy elit képessége legyen, és szívesen magyarázom el bárkinek, hogy a matematika szerethető, ha azokon a kereteken belül alkalmazza valaki, amit a képességei megengednek.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A sportolás, legelsősorban a tenisz. De szeretek játszani, a nagy fiaimmal fergeteges Call of Duty partikat játszunk, vagy a feleségemmel ismerősökkel bridzselünk.