A JYSK sokat változott az elmúlt években, így a következő nagy mérföldkövet még nem látom a szakmai életemben. Jelenleg van kihívás bőven – mondta az Üzletemnek Szimeiszter Sándor, a JYSK Magyarországért, Ausztriáért és Görögországért felelős country managere.
Szimeiszter Sándort mostanában sokat foglalkoztatja az, hogyan lehetne a nehéz körülmények között élő, hátrányos helyzetű fiatalokat bevonni a munkaerőpiacra. Szereti a kihívásokat, sok terve van, egyszer kipróbálná tudását az Egyesült Államokban – és még sorolhatnánk. Ha az is érdekli, hogy Sándornak mi a véleménye a kétkezi munkáról, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 343. interjújában.
– Mit tart karrierje csúcsának?
– Egyértelműen a mostani időszakot: jelenleg három országért – Magyarországért, Ausztriáét és Görögországért – vagyok felelős country managerként a JYSK-nél. Nagy kihívást jelent ez, hiszen egyrészt egy integrációs folyamat közepén vagyunk, másrészt Görögországban például a nulláról építettük fel az ottani leányvállalatot, most jelent meg a márka a piacon. Az üzleti célok mellett vezetőként is másfajta kommunikációt igényelnek a különböző országok, ez szintén izgalmas feladat.
– Milyen távra tervez?
– Alapvetően öt évre előre szoktam gondolkodni, tervezni, nagyjából ilyen időtávot tudok belátni. A JYSK azonban sokat változott az elmúlt években, így a következő nagy mérföldkövet még nem látom a szakmai életemben. Jelenleg van kihívás bőven.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Maradnék a bútorpiacon, de egyszer szeretnék az Egyesült Államokban dolgozni valamelyik kiskereskedelmi vállalatnál. Úgy gondolom, hogy ez az a piac, ahol igazán próbára teheti a képességeit az ember. Ha ott helyt tud állni, akkor valóban jó szakember.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Talán az első munkahelyemen az akkori főnökömtől. Egy évet dolgoztam Angliában egy szoftvercégnél. A főnököm egyben a cég tulajdonosa is volt, az ő életszemlélete nagyon inspiráló volt, sokat tanultam tőle. Teljesen máshogyan gondolkozott, mint, ami a 90-es évek elején Magyarországon jellemző volt. Tőle tanultam többek között a szakmai objektivitásról, illetve, hogy milyen fontos a kockázatvállalás és a kezdeményezés.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Olyan keretek között szeretek dolgozni, ahol mindenkinek világosak a célok. Abban, hogy mit kell elérni, nincs demokrácia, hiszen például a központtól meghatározott célokat kapunk. Azonban az, hogy ezt hogyan érjük el, az már tőlünk függ. Ebben nagyon nyitott vagyok a különböző megoldási lehetőségekre és javaslatokra, sok időt szánunk arra, hogy a tényleges lépéseket közösen, a csapatommal együtt kialakítsuk. Hiszek benne, hogy úgy lehet jól dolgozni, ha egyértelműek a célok, az elvárások, de van lehetőség az egyéni megoldási módokra.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Eddig ezen nem nagyon gondolkodtam, de ha választani kell valamit, akkor leginkább történész vagy régész lennék. A történelem mellett a gasztronómia is érdekel, a szüleim a vendéglátásban dolgoztak, szóval étteremtulajdonosként is el tudnám képzelni magam.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Nem tartom magam egy nagyon aktívan új kapcsolatokat építő embernek, inkább abban hiszek, hogy akikkel már kapcsolatban vagyok, azokkal minél hosszabb távú és kellemesebb együttműködést tudjunk kialakítani. A JYSK-nél például az üzletek karbantartásánál és a házhoz szállításnál dolgozunk együtt partnerekkel, ezeknél a szolgáltatásoknál pedig nagyon fontos a minőség. Nyilván számít egy-egy szolgáltatás ára is, de nem cseréljük le az üzleti partnereinket csak azért, mert egy új szolgáltató valamivel olcsóbban dolgozna. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy közös nevezőre jussunk, tudjunk együtt gondolkodni, és olyan irányba fejlődjünk, amely mindkét fél számára előnyös.
– Mire sajnálja az idejét?
– Jelenleg folyamatos időhiányban szenvedek, ezért minden olyan feladatra sajnálom az időmet, ami nem az én dolgom lenne. Szívesen segítek a kollégáimnak és természetesen vannak olyan feladatok, ahol együtt kell gondolkodnunk, de nem szeretem, ha valaki azzal okoz felesleges feladatokat másoknak, hogy nem végzi el a saját munkáját vagy nem néz utána valaminek.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Leginkább azzal, ha valaki nem tartja be azt, amiben megállapodtunk. Természetesen a tervek változhatnak és változnak is útközben, hiszen komplex, összetett feladataink vannak, de szeretem, ha ezeket megbeszéljük és jól kommunikáljuk egymás felé.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Fontos ügynek tartom a kisebbségek helyzetét. Mostanában az foglalkoztat a leginkább, hogyan lehetne a nehéz körülmények között élő, hátrányos helyzetű fiatalokat bevonni a munkaerőpiacra, szakmát és biztos megélhetést adni nekik.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Utazásra és élményekre szívesen költök. Szeretek utazni, más kultúrákat megismerni, ez az, ami igazán kikapcsol. A következő úti cél egyébként Chicago és New Orleans, a családommal együtt tervezzük autóval bejárni ezeket a városokat és a környéküket.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Az utazás mellett a kétkezi munka: szeretek barkácsolni, bútorokat összeszerelni. Teljesen ki tudom zárni a külvilágot, ha zenét hallgatok és közben valamit barkácsolok, a legutóbb például egy szekrényt szereltem össze.
A globális értékláncok megroppanásához és teljes átszervezéséhez vezethet a vámok újabb korszakának beköszönte a világgazdaságban, azonban a beruházásösztönzésnek ebben az új helyzetben is bőven maradt mozgástere – írja friss bejegyzésében Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.
A kormány felmentést kért a Paks II. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által „politikai bosszúból” meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
