Szentmiklóssy László: Időről időre változtatni kell valamin

Szentmiklóssy László kazincbarcikaiként a BorsodChemben kezdett dolgozni, majd egyedülálló fiatalként elindult a nagyvilágba. Egy Kanadában töltött rövid időszak után, látva, hogy ez nem az ő útja, Budapestre költözött és 17 évet a Procter & Gamble gyárában dolgozott különböző termelési területeken és szinteken. Miután az üzem automatizációs vezetője lett, és az egyik nagyszabású feladat az önvezető targoncák bevezetése volt, kapcsolatba került ezzel a technológiával – úgy érezte, hogy ez az a terület, ahol kibontakozhat. Rövid előkészítés után, 2020-ban csatlakozott az ALEF Distribution Kft. -hez, ahol AGV (Automated Guided Vehicle) üzletfejlesztési menedzserként dolgozik, az AGILOX Intelligens Logisztikai Robotjait képviseli Magyarországon. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 292. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Természetesen a mostani pozíciómat gondolom karrierem csúcsának, hiszen komoly feladat egy egyedi technológiát gyártó külföldi céget meggyőzni (AGILOX) és bevonzani Magyarországra, illetve egy alapvetően nem az automatizációval foglalkozó cégcsoport magyarországi vállalatát meggyőzni arról a koncepcióról, amit én megálmodtam (ALEF). Illetve egy technológia magyarországi képviselete és felépítése ugyancsak nagy felelősség.

– Milyen távra tervez?

– Hiszek abban és úgy dolgozom, hogy szeretem, ha van előttem egy vízió hosszú távra – jelenleg 5 évre –, ezt feldaraboljuk kisebb szakaszokra, amelyeket különböző stratégiákkal támogatunk meg és dolgozunk azon, hogy ezt sikeresen véghez vigyük. A többes szám a CSAPAT miatt van, mert a siker mögött mindig több ember áll, akiknek az együtt gondolkozása és munkája hoz eredményt. Ebben egy nagyon támogató és profi cégre, az ALEF-re találtam, ahol a siker nem kérdés, mivel olyan értékeket képvisel, mint a „value-add” és a „professional services”, amely a cég teljes működését meghatározó érték. 

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Ez a váltás rajta volt a listán. A következő lépés most a magyar piacon a meghatározó szerep felépítése a bizalomra építve mind a partnerek és felhasználók tekintetében, melyet a felhasználó oldali tapasztalat átadása a pre-sales folyamat során és az a tény, hogy az automatizáció sikeressége alapvetően az IT infrastruktúra stabilitásán múlik –, amely területen az ALEF közel 20 éves tapasztalata és tudása van –, illetve a fizikai folyamatok átalakításának módja LEAN szemlélettel tesz egyedivé minket a piacon. Későbbiek folyamán fontos, hogy az ALEF-en belül ez az ágazat önjáróvá váljon, miután nyitunk a többi CEE ALEF országok felé is.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– 3 gyermekes apaként folyamatosan tanulok otthon gyerekeimtől, ami önismeretként is kiváló tükör. A szakmai életben nem emelnék ki egyvalakit, hisz’ számos olyan ember volt, akitől emberileg, vezetőként vagy szakmailag is sokat tanultam. Egy multinacionális vállalat ilyen szempontból kiváló tanuló terep, mert rengeteg különböző emberrel lehet megismerkedni minden szinten. Azt gondolom, hogy a legtöbbet inkább a nehéz helyzetek kezelése során tanultam, figyelve a szereplőket.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A személyiségemből fakadóan és a feladatok milyensége is mindig azt követelte meg, hogy kivont zászlóval ékként menjek előre és a lehetőségeket fordítsam le olyan feladatokká, amelyek még éppen annyi kihívást és nehézséget jelentenek a Csapat számára, amelyek motiválóak és ezáltal a maximális egyéni teljesítményt jelenti. Mindig elő fognak fordulni konfliktusok több különböző ember azonos célért folyó munkája során, amit időben kell kezelni. Két fontos dolgot emelnék ki ezzel kapcsolatban; az egyik, hogy sosem az emberrel van a baj, és mindig le kell választani a problémát az emberről, így sokkal konstruktívabban lehet a frusztrációt kezelni. A másik, hogy nincs megoldhatatlan feladat. Először inkább mindig nézzünk körbe, hogy mások találkoztak-e már hasonló helyzettel és tanuljunk másoktól, ezzel a bevont személy is jobban érzi magát, illetve nekünk is kevesebb erőfeszítésünkbe kerül egy-egy helyzet kezelése.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Szerencsére volt alkalmam kipróbálnom magam már más szakmában: zenészként bejártam az országot, megismertem a szakmát belülről és sikerült is elérnem egyik álmomat, hogy a Sport Arénában felléphessek. Habár rendkívül vonzónak találom a vitorlázást és a borászatot; mellesleg mindkettőben meg lehet találni a vissza a természethez szlogent és a kreativitás szükségességét, én a saját cégem vezetőjeként próbálnám ki magam. Ez irányba képzem magam.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Talán úgy, mint bárki más. A személyes kapcsolatépítésben és ajánlásban hiszek. Mivel alapvetően a termelésben nevelkedtem és nem sales-esnek tartom magam, ezt az előnyt próbálom kihasználni. Hitelesen kommunikálok arról, amit képviselek, hiszen a felhasználói oldalról jövök, ahol most az ügyfelek vannak. Eleve a technológia sem olyan, amit tukmálni lehet, hanem titokmentesen, a bizalmat építve kell beszélni, illetve hallgatni az ügyfél kihívásait, amit nagyon érthetően tudok lefordítani a technológia nyelvére.

– Mire sajnálja az idejét?

– Budapestiként dugóban ücsörögni, bár ezen az elmúlt home office időszak sokat segített, de ilyenkor is úgy próbálom szervezni az életem, hogy hasznosan töltsem: például telefonhívásokkal. A másik, annak ellenére, hogy precíz és tervező embernek tartom magam, a szükséges rosszat, a dokumentációt, mindig szívesen kiszervezném.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Amikor az 1 éves gyermekem huszadjára nyitja ki majd zárja be ugyanazt a konyhaszekrény ajtót… Egyébként meg azzal, ha valaki rövidtávú céljai miatt trükköket alkalmaz és ezzel hátráltatja a komoly munkát. Esetleg a munkahelyi nyávogással, hogy miért nem lehet megcsinálni valamit.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Futó versenyen vízosztást. Amikor emberek egy távoli célért dolgoznak és azért beleadnak mindent, milyen jó, hogy oldalról (egy coach) segít nekik valaki, hogy időről időre felfrissüljenek, szerintem ez egy fontos leadership feladat. Főleg amikor az ember fiatal pályakezdő, fontos, hogy ott legyünk az út szélén és támogassuk. Hiszen egy munkahelyen belecsöppenünk egy feladatba, dolgozunk, futunk sprintelünk és azt gondoljuk, hogy majd, ha elérem a célt, vége lesz, pihenünk egyet. Valójában azonban folyamatos erőteljes futásban maradunk, és nagyon könnyű kifáradni azelőtt, hogy ezt megtanuljuk egy munkahelyen.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A pénz nem boldogít, szokták mondani. Olyan dolgokra nem sajnálom a pénzt, amelyek a Család oldaláról igényként felmerülnek, ezáltal ez én életminőségemet és boldogságomat is elősegítik. Most éppen építkezünk…

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Rendszeres futóként ez egyfajta elvonulás és kikapcsolódás a számomra. Különösen amikor valami nagyobb kihívás előtt állok, akkor az azt megelőző futás közben szoktam átgondolni, hogy milyen megoldások vannak és minek mi lehet a kimenetele. Mire hazaérek, általában megvan a legjobb opció.