Szeretnék egyszer egy kis hazai céget felnevelni és nemzetközi sikerre vinni – mondta az Üzletemnek Szabó Zoltán, a British Telecommunications magyarországi ügyvezető igazgatója.
Szabó Zoltán sok mindent megtanult eddigi pályafutása során, például azt, hogy nem feltétlenül hasznos egy következő feladatról álmodozni. Édesapjától tanulta a szakmai alázatot, a sporttól pedig azt, hogy olykor veszít az ember, de azt emelt fővel kell elviselni. Ha az is érdekli, hogy Zoltán hogyan építi az üzleti kapcsolatait, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 223. interjúját!
– Mit tart karrierje csúcsának?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig mindig egyre érdekesebb, nagyobb, összetettebb feladatokkal találtam magam szemben. Így folyamatosan úgy éreztem, hogy elértem egy helyi maximumra, ami után persze mindig valami még nagyobb felelősséggel járó kihívás várt.
– Milyen távra tervez?
– Két fontos dolgot biztosan megtanultam eddigi karrierem során. Az első, hogy nem feltétlenül hasznos, ha a következő feladatról álmodozunk. A tervezgetés elviszi a fókuszt arról, amit az adott kihívásból ki tudunk hozni, nem fogjuk tudni a maximumot adni. A másik tanulság, hogy a karrierlehetőségek nem feltétlenül akkor adódnak, amikor várjuk őket. Ha viszont adódik egy lehetőség, akkor gyors döntést kell hozni, és felugrani a robogó vonatra, ami éppen áthajt azon az állomáson, ahol állunk. Még akkor is, ha a végállomás ismeretlen.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Szeretnék egyszer egy kis hazai céget felnevelni és nemzetközi sikerre vinni. Sokat tanultam a multinacionális környezetben. Mindezen tudást ötvözve a kisebb méretekből, egyszerűbb tulajdonosi struktúrából adódó agilitással nyerő recept lehet.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– A szakmai alázatot és tisztességet édesapámtól tanultam. Válogatott kenusként az edzőm, a versenytársaim és a Duna a fair-playre nevelt. A sport megtanított alázattal nyerni, emelt fővel veszíteni, és mindig felállni a földről. A szakmában igyekeztem olyan kollegákkal körülvenni magam – legyen az csapattárs vagy főnök –, akik valamiben jobbak, mint én. Tőlük is rengeteget tanulhattam.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Igyekszem mindenkinek képessége szerint megadni a legnagyobb szabadságot. Olyan kollegákkal szeretek együtt dolgozni, akiket ez motivál és értékelik, élvezik a szabadon alkotás, szárnyalás élményét.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Az informatika és távközlés világa, ahol az egész eddigi karrierem éltem, rengeteg izgalmat tartogat még. Különösen érdekesek lehetnek a más iparágakkal közös határterületek.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Akár üzleti, akár nem, a kapcsolatoknak a bizalmon és az őszinteségen kell alapulnia.
– Mire sajnálja az idejét?
– A mellébeszélésre és a túlzott adminisztrációra.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Rosszul viselem, ha valaki félrevezet, átvág.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Szívesen segítek gyerekek körül, legyen szó akár a helyi óvodáról vagy szeretetotthonról.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Közös élményekre a családommal.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Gyerekeim mindig megnevettetnek, és elfelejtetik velem az esetleges napi gondokat, kudarcokat. Ha az időbeosztásom és az időjárás is engedi, szívesen töltök egy órát egyedül a vízen evezve.
„A Roszatom Műszaki Akadémián képzett szakemberek már most olyan kompetenciákat sajátítottak el, amelyekre az erőművi blokkok üzembe helyezésének minden szakaszában szükség lesz.”