Süle Katalin: Egy napba 25 óra is belefér

Süle Katalin családja generációk óta foglalkozik állattenyésztéssel, munkáját hivatásnak tartja, ahogy választott társadalmi tisztségviselőként végzett tevékenységét is. 2004-ben szerzett okleveles agrármérnöki, majd 2011-ben közgazdász diplomát. Egy évtizede vállalkozó, kiérdemelte a törzstenyésztői címet, a Zala megyei Kiscsehiben üzemelteti Cinke Úti Törzstenyészetét. Tíz éve – választott tisztségviselőként – a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének Zala megyei elnöke, nyolc évig volt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei elnöke, 2019-ben a köztestület országos alelnökévé választották. Tagja többek közt az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsnak. Gazdálkodóként a maximumra törekszik, ahogy a magyar gazdák képviselete terén is. Az egyetemen megismert, szintén az agráriumban dolgozó férjével modern szellemben, de tradicionális értékrend mentén nevelik két gyermeküket, Kincsőt és Nimródot.

Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 294. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Húshasznú marhákat tenyésztve azt, hogy elnyertem és évek óta sikeresen fenntartom a törzstenyésztői címet, hogy a saját gazdaságunkból kikerülő állatok rendre sikeresen szerepelnek a szemléken, kiállításokon. Folyamatos, magas színvonalú, koncentrált munka nélkül ez nem lehetne így. Társadalmi tevékenységem terén pedig a kamarai, valamint a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségében (Magosz) választott tisztviselői megbízatásaimat, illetve az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban, valamint Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban végzett munkát. 

– Milyen távra tervez?

– A húsmarhatenyésztésben csakis hosszabb távra lehet tervezni, minimum öt-tíz évre előre, akkor láthatóak a genetikailag elért eredmények. Számomra a mezőgazdaság, a gazdálkodói lét, ahogy az ezzel kapcsolatos társadalmi tevékenység is, életre szóló munka. Nem hirtelen ötlet, hanem hivatás, addig fogok foglalkozni ezzel, amíg tudok. A Magosznál illetve a NAK-nál betöltött társadalmi tisztségekre gazdatársaim választottak meg, a tíz éve megkezdett érdekképviseleti tevékenységet folytatni kívánom, bízva abban, hogy értékelik a munkámat, és újra bizalmat szavaznak számomra.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Tenyésztőként egy-egy vérvonal továbbvitele, minőségi fennmaradása a célom. Az, hogy a magas minőségű egyedek ivadékai is megjelenjenek, és hogy hosszú időkre beivódjon az általam vezetett Cinke Úti Törzstenyészet neve a szakmai köztudatba. A társadalmi tevékenység terén pedig eredményesen, a magyar agráriumban tevékenykedők érdekeit képviselve folytatni a megkezdett munkát.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szakmailag és emberileg is a szüleimtől, a családomtól; az élethez, az emberekhez való hozzáállást, az elhivatottságot. Az utóbbi években pedig a gyermekeimtől, ahogyan próbálom egyfajta generációs hídként átadni nekik ezeket az értékeket, kicsit talán a magaiméval is bővítve. Úgy gondolom, számomra ez egy életfogytig tartó tanulási folyamat is.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A munkám során vallom, hogy egy napba 25 óra is beleférhet, a saját példámmal mutatok irányt, és ilyen gondolkodású emberekkel szeretek együtt dolgozni. Mindemellett hiszek abban, hogy a munkatársi kapcsolat relatív közeli emberi kapcsolat is kell legyen. 

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Szakácsként. Sportolóként, illetve édesanyám mellett nem volt erre szükségem, ő féltett is, hogy mi lesz majd, ha férjhez megyek. Ám amióta nekem kell letennem a vacsorát az asztalra, megtanultam főzni, és imádok is, valamint egy ilyen irányú képzést is elvégeztem. Lenyűgöz a séfek munkája, háziasszonyként pedig kikapcsol a főzés.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A személyes kapcsolatokban hiszek, az állattenyésztés terén is hagyományosan nagy szerepe van ennek. Nem elég egy fotó, a papír, el kell menni személyesen megnézni egy-egy egyedet. Használom a közösségi médiát is, de szerintem nem szabad csak arra koncentrálni. A személyes kontaktust is fontosnak tartom, valamint az új kapcsolatok kialakítása mellett a régiek megtartását. Egy-egy eladott állat gazdáival is tartom a kapcsolatot, onnan értékes visszacsatolásokat kapok.

– Mire sajnálja az idejét?

– Imádom az életemet, a munkámat, nincs felesleges időm, nem szoktam unatkozni. Elvesztegetett időnek – habár sokat telefonálok közben – talán az autópályán vezetéssel eltöltött órákat tartom. Azokat az órákat inkább a családra és a munkára fordítanám.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Azzal, ha valaki úgy kezd egy mondatot, hogy miért és hogyan nem lehet megcsinálni valamit, ha tíz percig azt magyarázza, miért nem – s közben három perc alatt megoldható lenne.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Minden olyat, ami a településünk, Kiscsehi közösségét építi, a falut szépíti, előre viszi. Aktív is vagyok e téren, gondolok itt akár a virágültetésre vagy a község vendégházának népszerűsítésére.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A gyermekeink jövőjének építésére és arra, hogy minél több élményt szerezzenek. A taníttatásukra, a sportolásukra, a hobbijukra, utazásukra igyekszünk maximálisan biztosítani a hátteret.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A főzést már említettem, de az utazás, új helyek felfedezése, a vadászat, illetve a lovaglás is ilyen – hiszen előbb ültem lovon, minthogy járni tudtam volna. Szerencsés vagyok, a munkám a hobbim, a hivatásom is, valamint igyekszem a – szintén az agráriumban dolgozó – férjemmel és a gyermekeinkkel is sok élményt együtt megélni.