Singer Ádám: Mindig két lépéssel magam előtt járok

Singer Ádám és csapata legújabb, hamarosan megvalósuló, álma a The Village, a Római part 23 prémium villája, amely néhány hónap múlva el is készül. Mint mondja, még őt is meglepte, hogy mennyire gyorsan értékesítették a minimál stílusú lakó- és élettereket. Ádám azt vallja, hogy a nem jó élmény is nagyon építő jellegű, persze jobban örül a jó élményeknek. Remélem, hogy az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 68. interjúja az utóbbi kategóriába sorolható.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Építész vagyok, épületre kell büszke legyek. Sok szépet alkottam magam is, sokban vettem részt konzulensként és sok megrendelőnek sikerült megvalósítani az álmát. Mégsem ebben mérem már az építészeti karrierem „csúcsát”, ami még nem jött el persze. Azokra a munkákra vagyok igazán büszke, amelyek olyanok mintha én csináltam volna, mégis a körülöttem felálló csapat készített. Csak sokkal jobban! Ilyenkor úgy látom, sikerül a „génjeimet” viszontlátni a tervekben, de azokon túlmutatóan most már, és ez azt jelenti, hogy valami újat sikerült útjára indítanom, ami magától fejlődik. Ez nem csúcs, de az, amire büszke vagyok!

– Milyen távra tervez?

– Abszolút hosszú távra, sőt! Mindig is két lépéssel magam előtt járok, jobban tudom mit és hogyan akarok csinálni egy év múlva, mint holnap. Ezért kellenek mellém olyanok, akik a következő lépést is segítenek megtenni.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Nem tudok semmi konkrétumot bakancslistára tenni, mert az túl távoli lenne. Ha szakmai bakancslista, az azt jelenti számomra: egy dédelgetett álom, amit nem mertem soha megtenni vagy nem volt rá alkalmam. Inkább cselekszem és megpróbálom mielőbb megtenni!

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Minden nap és mindenkitől tanulok valamit. Ezt nem tudom kitől tanultam, összességében nem túl régen, ez a nyitottság maga minden újra. De talán ha valami fundamentálisra kell gondolni, egy Lili nevű lány és egy Tivadar nevű barátom ugrik most be.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Sajnos itt külföldre kell mutogatnom. Azon belül a nyílt, együttműködő kultúrákra. Magyarországon is egyre több ilyen ember létezik, aki tanult, művelt, jót akaró és újat vagy értéket alkotni képes.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nem tudok mást elképzelni, mint az építészet színességét, maximum csak rövid időre. Aki egyszer ráérzett az alkotási flow-ra, amikor új dolog születik, és azt ki kell bontani, majd látni életre kelni... – ettől válik igazán függővé az alkotó ember!

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– Várunk részben arra, hogy észrevegyenek, amiért persze sokat és tudatosan teszünk. A proaktivitás viszont a leghatékonyabb keresni  a társas kapcsolatokat és az együttműködéseket. Ennek alapja viszont, számomra, hogy közös kapocs legyen a kreativitás, a szorgalom és az ÖRÖKÖS TANULÁS ÉS FEJLŐDÉS VÁGYA! Ilyen kollégákat keresek, és ilyen megrendelőkkel szeretek dolgozni!

– Mire sajnálja az idejét?

– Ezen hiába töröm a fejem. Biztos van ilyen, de leginkább az a tanulság jut eszembe – mert ezzel talán segítek sokaknak -, hogy ami haszontalannak tűnik, vagy annak tűnt az életem során, az a legépítőbb emlék vagy tapasztalat. Kimozdít a szokásosból és új szempontokat tár fel, és jobban értem a világot ezek által!

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Minőségi termékekre és bármilyen élményre. (Persze ez utóbbi jobb, ha inkább jó, de a nem jó élmény is nagyon építő jellegű.) Régóta próbálok olyan élményeket is kipróbálni, amire nem feltétlen vágyom, vagy szükséges, vagy akár amit nem feltétlen engedhetek meg. Mert az élmény az egyetlen érték, amit nem lehet tőlem elvenni, míg bármilyen vagyontárgy átmeneti öröm vagy tulajdon...

– Mivel lehet felbosszantani?

– Illogikus dolgokkal, konzervativizmussal, emberek közti bizalmatlansággal és taposással. És leginkább motiválatlansággal, ez biztos a legfőbb negatívum számomra egy emberben a céltalanság!

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– Olyan önkéntes munkában, ami fejleszti a világot, olyan együttműködésekben, melyek hiszem, hogy előre visznek, azokban igen, vállalnék részt. Amúgy, ha az önkéntes a meg nem fizetettet jelenti, nos, építészként ezen már bőven túlvagyok.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A gyerekeimmel (ha épp nincs hiszti) és a feleségemmel, barátokkal, szülőkkel töltött időre szükségem van. De legesleginkább mindenki feltölt, akiből árad a motiváltság, az átragad rám!