Sabjányi László: A kevesebb szereplős összejöveteleket szeretem

Sabjányi László 15 éves felsővezetői tapasztalattal érkezett a dinamikusan növekvő vállalathoz. A Budapesti Corvinus Egyetemen doktorált közgazdaságtanból, majd a Pennsylvaniai Egyetem híres Wharton Schooljában szerzett M.B.A. fokozatot. Tanulmányai után 14 évig Londonban dolgozott vezető pozíciókban technológiai és tanácsadó cégeknél, majd 2010-ben Budapesten vállalt feladatot: a Vodafone stratégiai és retail igazgatója lett. 2012-ben került a Boston Consulting Grouphoz, ahol a telekommunikáció és technológia szektorokban üzleti transzformációs projekteket vezetett Európa- és Ázsia-szerte. 2015-ben a világ egyik legnagyobb telekommunikációs szolgáltatójának, az amszterdami székhelyű VEON csoportnak lett a globális értékesítési igazgatója, 12 ország piacáért felelt, beleértve azok digitális átalakulását is. 2020-ban visszatért a Boston Consulting Grouphoz Budapestre, partnerként és társigazgatóként. A Wolthoz 2021 szeptemberében csatlakozott ügyvezető igazgatóként.

Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 331. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Számomra mindig a továbblépés, a fejlődés, az új kihívások a fontosak, így elmondhatom, hogy számomra minden karrierlépés új távlatot nyitott, új csúcsot jelentett. Az elmúlt 10 évet végiggondolva csúcsot jelentett, hogy a VEON globális értékesítési igazgatója lettem, hogy partner és társigazgató voltam a Boston Consulting Groupnál, és most, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy a Wolt ügyvezető igazgatója lehetek, ezt tekintem karrierem csúcspontjának.

– Milyen távra tervez?

– Amikor elfogadok egy megbízást, úgy tekintek rá, hogy sokáig ebben a pozícióban maradok, és szeretem a legtöbbet kihozni belőle. A fejemben mindig van egy terv, hogy az üzletnek hová kell eljutnia az elkövetkező 2-3 évben, de ugyanakkor mindig a jelenben is tartom magam, hiszen fontos, hogy azonnal reagáljunk a napi gondokra, ugyanakkor örömmel végezzük az olykor nagy kihívással járó feladatokat.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Jelenleg a Wolt ügyvezetői szerepkörében szeretnék nőni, a vállalat eredményességét és partnereink, munkatársaink elégedettségét növelni – ezt tartom a fő feladatomnak.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok embertől kaptam hasznos tudást; főnökeimtől, beosztottjaimtól, barátaimtól. Munkahelyen a legtöbbet a BCG-nél tanultam, ott nagyon fontos volt a mentoring és a folyamatos, tanulást szolgáló feedback, illetve a példamutatás. A legtöbbet Juhász Lászlótól, a BCG budapesti irodájának vezető partnerétől és ügyvezető igazgatójától tanultam, de említenem kell Pais Nimródot is, aki a BCG budapesti irodájának partnere és ügyvezető igazgatója, illetve a nemzetközi BCG hálózatból Tomas Wiedermann, Roman Friedrich, Mark Vos és Wolfgang Bock partnereket emelném ki. De sokat tanultam korábbi pozícióimban is, a Vodafone-tól például Beck Györgyöt, a Vodafone volt vezérigazgatóját, illetve Lakatos Pétert és Szabó Bélát említeném. Nagyon sokat tanultam Halász Évától, a feleségemtől is, akinek az a képessége, hogy egész különleges oldalról tud megragadni egy kérdéskört.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Szerintem a motiváció elsősorban belülről fakad, és azt már könnyű motiválni, akiben megvan ez a drive. Nagy szerencsém volt, mert a legtöbb kollégám már alapvetően a legtöbbet akarta kihozni egy adott helyzetből. Amit én tehetek, hogy megfelelő célokat tűzök ki, segítek a felmerülő problémák kezelésében, új nézőpontot hozok be, amivel hatékonyabban oldhatunk meg egy problémát, vagy csökkentem a stresszt azáltal, hogy alapelveket és fontossági sorrendet állítunk be. Elsősorban angolszász rendszerben nevelkedtem, emiatt jobban szeretem a konszenzusos döntést, mint a top-down döntéshozatalt. Ennek az az előnye, hogy a döntést mindenki magáénak érzi, és ezért több erőforrást mozgósít a cél elérésére. Sokkal hasznosabbnak tartom azt a kérdést, hogy „Hogyan oldjuk meg a problémát?”, mint hogy azon rágódjunk, mi nem működik, vagy mi lenne, ha valami egész másképp lenne. Ezen kívül számomra az is fontos, hogy a kollégák emberi oldalról is ismerjék és tiszteljék egymást, és legyenek megfelelő alkalmak az emberi kapcsolatok ápolására is.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nagyon szeretek utazni, sok országban éltem, és talán ezért is rengeteg minden érdekel, és sok mindent kipróbáltam, legyen az hobbi vagy szakma. Dolgoztam startupnál és globális cégnél, voltam partner tanácsadó és vállalati felsővezető. Dolgoztam egyetemi előadóként a londoni Imperial College-ban, munka mellett végeztem egy négyéves pszichológia szakot Angliában, dolgoztam coach-ként, és adatelemzőként. Számomra az a fontos, hogy olyan munkát végezzek, ami hasznos, kihívással jár, és amit élvezek is. Végső soron ez a gondolkozás mindig visszavezetett az üzleti életbe, hiszen itt komoly problémákkal kell szembenézni, akár üzleti, akár emberi kihívásokkal, és olyan dolgokkal lehet foglalkozni, amelyek valamilyen egyéni vagy társadalmi problémára megoldást adnak.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Sajnos a napi ügyek mellett erre kevesebb idő marad, mint amennyit szeretnék. Én a kevesebb szereplős összejöveteleket szeretem, mert akkor van lehetőség mindenkivel beszélgetni. De általában social médiát használok a tágabb kapcsolatok ápolására.

– Mire sajnálja az idejét?

– Veszekedésre vagy sajnálkozásra.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Ha valaki nem problémamegoldóan áll egy szituációhoz.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Amerikában tanultam meg az önkéntes munka értékét: ott az egyetemen sok lehetőség volt társadalmi munkák vállalására. Én például hátrányos helyzetű gyerekeket tanítottam matematikára egy philadelphiai középiskolában. Angliában munka mellett önkéntesként dolgoztam a Chelsea and Westminster kórházban. Mostanában mentorálást és coachingot vállalok.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A családomra és tanulásra.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A társasjátékok és az olvasás.

(Fotó: Wolt)