Pintér Zsolt: Egy fejvadásznak hazai pályán kell megállnia a helyét

Pintér Zsolt, az egyik legismertebb fejvadász és karrierszakértő Magyarországon. Külföldön szerzett nemzetközi közgazdászi és politológusi diplomát, majd itthon külkereskedelmi és jogi képzettséget. Dolgozott diplomataként, majd az üzleti életben töltött be vezetői pozíciókat. A Horton International kelet-európai alelnöke, PTE FEEFI c. egyetemi docens. Most ő az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának interjúalanya.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Egyrészt, hogy a feleségemmel – az 1989. évi alapítást követően – eljutottunk oda, hogy Magyarország elsőszámú és legismertebb „fejvadásza és karrierszakértőjeként” tartanak nyilván, másrészt a „Hogyan csináljunk karriert? – Az álláskeresés enciklopédiája” c. könyvem megírását és folyamatos fejlesztését.

– Milyen távra tervez?

– Természetesen csakis hosszútávra, mert ezt csakis így lehet az üzleti életben. Mindig is ezt tanítottam azoknak, akik új vállalkozásba fognak. 1989. óta vagyunk a „piacon”, a feleségemmel mi kezdtük Kelet-közép Európában a fejvadászatot és 1991. óta én kezdtem a médiában először a „karrier-tanácsadást”. Bár tavaly betöltöttem a 60-at, azért még pár évig szeretnék továbbra is sikeresen működni az üzleti életben

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szeretném, ha a karrierkönyvem angolul is megjelenne és abból sokkal könnyebb a többi volt szocialista ország nyelvére fordítani, illetve megjelentetni ezekben az országokban, hiszen egy „hasonlóan kelet-közép-európai” szerzőt talán hitelesebbnek tartanak ezekben az országokban, mint egy „sima amerikai könyv” fordítását, mivel az én könyvemben rengeteg sztori/esettanulmány van a rendszerváltások/közép-kelet-európai „átmenetek” problémáival.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Korábbi főnökömtől az MGM-nél, Ábri Laci bácsitól az üzleti viselkedést és a rámenősséget, hogy ne hagyjuk elintézetlenül/befejezetlenül a dolgokat. A magánszférában való elindulás után 1992-ben bekerültünk a Horton International nemzetközi hálózatába, ahol magától Bob Hortontól is nagyon sokat tanultam szakmailag, illetve ő nagyon sokat segített a „karriertanácsadás” elindításában, de a Horton hálózatba minket „bevivő” angol partnertől, Philip Mayertől, illetve a Svájcban lévő amerikai partnertől, Frank Sharptól is rengeteg szakmai fogást sikerült ellesnem. Karriertanácsadó könyvemhez is rengeteg eredeti (tehát nem „internetről letöltött”) anyaggal, önéletrajz-mintákkal segítettek a Horton partnerek.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Bár külföldön mindig is komolyabb fejlődési lehetőségek voltak a fejvadász-szakmában, nekünk itthon kell megállni a helyünket. Viszont a nemzetközi szakmai együttműködés segíti az itthoni üzletfejlesztést is. Mondjuk, 2010. óta – a korábbiakhoz képest –  sokkal kevesebb kis- és középméretű külföldi befektető jön az országba, és ezt mi is érezzük: a mi szintünkön – közép- és felsővezetők keresése – látszik a keresési igények visszaesése.

– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Brüll Mária, aki tanított is engem már itthon a Közgázon, híres nemzetközi pénzügyi tankönyvének címét („Forint, dollár, arany”) kicsit kifordítva mindig azt mondtam, hogy én ezekbe fektetek: „Dollár, Euro, arany” + ingatlan. Új vállalkozásként, egyfajta „vérfrissítésként” nemrég – projektmenedzsment alapon – elkezdtem mikro-kis-középvállalkozások hitelprojektjeivel és vissza nem térítendő támogatásaikkal is foglalkozni. Úgy tűnik, ez is sikeres lehet, csak itt nem „jelölteket” menedzselek, hanem céges „pályázókat”, de nagyon hasonlít az ügyintézés.

– Mivel lehet Magyarországon „őrületbe kergetni” a vállalkozót?

– Továbbra is a túlbonyolított bürokráciát látom bosszantó tényezőnek, még ha az elektronikus ügyintézéssel sokkal könnyebbé váltak a dolgok, illetve – főleg a partnereimnél látom –, hogy még mindig nagyon magasak a munkaerőt érintő terhek, ezért nem mindig tudnak felvenni plusz munkaerőt. Arról már nem is beszélve, hogy hazánkból a munkaerő jelentős része nyugatra vándorolt, ezért még ha fel is venne valaki embert, nem talál alkalmas munkaerőt. Ami viszont továbbra is őrületbe kerget, a rendszerváltás óta keveset változott a „mentalitás”: az adott szó betartása, a megbízhatóság.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti partneri kapcsolatait?

– Alapvetően 30 éve a személyes kapcsolatépítésben hiszek: szakmai konferenciákra, partnertalálkozókra járok, illetve tartom a kapcsolatot a „régi öreg fiúkkal” („good old boy network”) mind a moszkvai IMO egyetemről, mind az itthoni külker szakközgazdászos, illetve a jogi egyetemi évfolyamtársakkal. Aztán az elégedett partnerek meg úgyis továbbadják a nevemet és a kontaktomat potenciális új partnereknek.

– Mire sajnálja az idejét?

– Felesleges, eredmény nélküli szócséplésre, üzleti találkozókra és a felesleges adminisztrációs tevékenységre.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Szakmai „önképzésre”, fejlesztésre, továbbképzésre, illetve kikapcsolódásra, hobbikra.

– Milyen célra, kiknek adakozna?

– Mindig is támogattunk „gyermekügyi” alapítványokat, illetve hátrányos helyzetűeket segítő, továbbá állatvédő szervezeteket.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Szeretünk utazni, távolabbi vidékeket megismerni, de engem teljesen feltölt például a síelés, illetve a tengerparton „döglés” vagy a szörfözés és hajózás. Ezenkívül én „nem hobbi”, hanem „tényleges” motoros vagyok: a városban egy Yamaha T-max maxirobogóval „nyomom” március közepétől november végéig, amíg a középhőmérséklet 10 fok alá nem megy. De sportmotorral is szeretek „adrenalin fröccsöt” szerezni mondjuk, 220-szal az M5-ösön szép időben 25-30 fokos hőmérséklet mellett.

Szerdahelyi Csaba