Pataki Zoltán: Cégcsoportunk évről évre magasabbra emel engem is

Pataki Zoltán azt mondja: bár a hosszú távú tervezés elkötelezett híve, a pandémiás időkben negyedévekben, de akár hónapokban kell gondolkodni. Minden foglalkoztatónak lényegesen rugalmasabbá kellett tennie a munkaszervezést és a munkavégzés feltételeit, és ezzel együtt folyamatosan kell tanulni, elemezni a piacot és előre menni. Zoltán nagyra becsüli az üzleti életben is az etikus magatartást, és a digitális világban is a fizikai találkozókat részesíti előnyben. Ha kíváncsi rá, hogy az euJobs HR-Group elnöke milyen területen próbálná még ki magát, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 308. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Abban a 17 esztendőben, amióta ez euJobs HR-Group a piacon van, minden egyes év a karrierem csúcsa volt, hiszen ez a prosperáló cégcsoport évről évre magasabbra emel engem is. Igyekszem felnőni a feladathoz, ami egy állandó tanulási folyamat, szüntelen fejlődés mind szakmai, mind emberi értelemben.

– Milyen távra tervez?

– Személy szerint a hosszú táv elkötelezett híve vagyok. Ugyanakkor ehhez üzleti értelemben finoman sem ideálisak a körülmények: a munkaerőpiacon dolgozunk, amelyet a pandémia pozitív és negatív következményei egyformán erőteljesen érintenek. Így minden értelmes vállalkozói szemlélet azt diktálja, hogy negyedévről negyedévre tervezzünk, és ha a helyzet még bonyolultabb vagy képlékenyebb, akár hónapról hónapra.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Az első helyen egy olyan stabil szervezet kialakítása, amelyből egy idő után hátra lehet lépni, lehetőséget adva a kollégáknak a bizonyításra, az etikus üzleti magatartásra építő alapértékek változatlansága mellett. Ez még a mostaninál is jóval önjáróbb céget feltételez, amelynek mindig van kész válasza és jó megoldása az aktuális munkaügyi trendekre és kihívásokra.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nyitott és befogadó alkat lévén nagyon sok embertől tanultam rengeteg fontos leckét: barátoktól, üzleti partnerektől. Profi trénerektől és coach-októl is volt alkalmam ellesni a jót az elmúlt évek önfejlesztése során, illetve meghatározó történelmi alakok és korszakalkotó vállalatvezetők gondolataiból is szívesen merítek.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A leghatékonyabbnak a munkahelyi jóllétet, a célzott hangulatjavító intézkedéseket tartom. A felfogásom szerint a vezető azzal képes a legtöbbet tenni, ha optimális körülményeket teremt a csapatának, ha erősíti az önbizalmukat, ha arra ösztönzi őket, hogy bízzanak magukban, merjenek dönteni és cselekedni.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Erre elég nehéz mit mondani azok után, hogy egyebek közt voltam már tűzoltó, búvároktató, vízimentő, és mindegyiket szívesen csináltam, őszinte örömmel. A válasz tehát az, hogy bármilyen szakmában kipróbálnám magam, ahol tudok segíteni, és ahol az számít, hogy az, amit csinálok, működik-e vagy sem.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A személyes kapcsolatépítésben hiszek, a csapat és a közösség értelmes és közös célok megfogalmazására és megvalósítására irányuló erőfeszítéseiben. Ennek megfelelően – bár a digitalizáció nyújtotta lehetőségeket igyekszem maximálisan kihasználni – a fizikai találkozók élveznek abszolút prioritást.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az értelmetlen, felesleges dolgokra. Meddő szellemi szkanderre konstruktív vita, üres fecsegésre tartalmas beszélgetés helyett. Bár előre ezt nem mindig könnyű megítélni, de nem szeretek időt pazarolni olyasmire, amiben nincs valós tartalom.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A nemtörődömséggel, a hányavetiséggel. Előfordul, hogy rossz döntést hozunk meg, ahogyan az is, hogy félig rosszul szerelünk össze valamit. A tunyaságba, önsajnálatba, a múlton való kesergésbe csomagolt tehetetlenséget azonban semmilyen körülmények között nem tudom elfogadni.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Több civil szervezetnek vagyok az alapítója és/vagy máig aktív tagja. A Mozdulj közhasznú egyesület alapítójaként a fogyatékkal élő embertársaink sportolási igényeit szeretnénk kielégíteni. Elnöki pozíciót töltök be a Csepeli Öttusa és Vizessport Egyesületnél, a Csepeli Futó Szabadidő és Életmód Egyesületnél, valamint a Magyar Élet- és Vízimentő Szakszövetségben. Ezekben a segítség a közös pont: ha segítségre van szükség, akkor ott vagyok, akár egy kisgyerek biztonságot adó úszóleckéiről, akár egy leendő olimpiai bajnok kineveléséről legyen szó.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Elsődlegesen a családom és a magam egészségére. Szerencsére nem gyógyszerekről van szó, hanem értelmes feltöltődésről, kikapcsolódásról, értelmes közös élményekről. Üzleti értelemben pedig a valóban hatásos és hatékony célokra érvényes mindez.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Annál jobban semmi nem üdít fel, mint amikor négyszemközt lehetek a feleségemmel és az élet kis és nagy dolgaihoz fűződő gondolatainkkal. Remekül kikapcsolnak a három fiammal kiegészülve eltöltött családi programok, akár társasjátékozunk, akár egy sporteseményen veszünk részt közösen. Az is rendkívül hatásos, amikor egyedül futok egy kellően hosszú távot, vagy búvárkodom.