Ohens Katalin bravúrosan váltott egy élelmiszeripari innovációs cég vezetésére

Ohens Katalin tudatos döntés után villámgyorsan váltott: egy szoftver- és reklámcég helyett az élelmiszeripart választotta. Másodgenerációs húshelyettesítő termékeikkel az amerikai piacot célozták meg. Katalin azt mondja, mindenkitől lehet tanulni, a recepcióstól is és egy tőkeerős nagybefektetőtől is. Kemény munkával és többszörös túlteljesítéssel vívja ki mások elismerését. Biztos vagyok benne, hogy az olvasó elismerését is kivívja gondolataival az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 128. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A legnagyobb bravúrnak a zökkenőmentes karrier módosítást tartom – gyakorlatilag fél év leforgása alatt szoftver- es reklámcég helyett egy élelmiszeripari innovációs cég vezetésére váltottam. Ettől eltekintve, pályámra nem tekintek karrierként. Élvezem azt a szabadságot, amit az erős küldetéstudat ébreszt – országokat, nyelveket, szakmai korlátokat könnyedén átugorva, csak a feladatra koncentrálok.

– Milyen távra tervez?

– 1, 3 és 10 éves szakmai céljaim is vannak, a Plantcraft hosszú távon része a terveimnek.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A Plantcraft sikeres tőzsdei bevezetése.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Minden nap, és mindenkitől tanulok. Nagy alázattal fogadom el a tanítást, gyakran a recepcióstól ugyanannyi érkezik, mint egy sokat tapasztalt nagybefektetőtől. Inspiráló figura számomra Malcolm Rands, az Új-Zélandi Ecostore cég alapítója, aki óriási sikerei ellenére soha nem veszítette el szem elől az eredeti célját, és a mai napig nyitott, kíváncsi és aktív szereplője a helyi zöld közösségnek.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Csapattagként kezelek mindenkit, bevonom a kollégákat a közös gondolkodásba, elismerem munkájukat és éreztetem velük, hogy fontos részei a cégnek. Szeretem azt gondolni, hogy a munkámmal és a pozitív hozzáállásommal példaként járok elöl, és segítek nekik hinni abban, hogy bármi lehetséges.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Szívesen foglalkoznék zenével, vokál énekesként tagja vagyok egy urban country zenekarnak, amit nagyon élvezek, de csak nagyon amatőr szinten űzöm. Ennél sokkal több képzésre es gyakorlásra lenne szükségem, szívesen elmerülnék a harmóniákban és fejleszteném az énekhangom is.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Nem vagyok tudatos hálózatépítő – ezen egyébként dolgoznom kell! Általában kemény munkával és többszörös túlteljesítéssel vívom ki mások elismerését. Sokszor hagyatkozom a megérzéseimre, főleg stratégiai partnerek és tanácsadók kiválasztásakor.

– Mire sajnálja az idejét?

– Közlekedésre! Igyekszem úgy alakítani az életterem és az időbeosztásom, hogy ne kelljen órákat töltenem autóban ülve.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az ostobaság és a tehetetlenség külön-külön is frusztrálnak, de együtt végképp kihoznak a sodromból. Főképp az bosszant, amikor értelmes emberek gondolkodás nélkül ismételgetik, amit cégek, reklámok vagy akár a hagyományok diktálnak: kiengedik a döntés jogát saját kezeik közül. 

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Amióta az eszemet tudom, dolgozom önkéntesként. Fiatalabb koromban főleg embereknek segítettem, dolgoztam emberi jogvédő és betegsegítő szervezeteknek. Az utóbbi időben inkább az élő környezetre fókuszálok, állat- és környezetvédő szervezeteknek segítek.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A repülőjegyeim karbon kibocsátásának tényleges ellensúlyozására. A jegyek ára általában csak kvóták és sémák által történő kompenzálást tartalmaz. Repülés után vagy saját magam ültetek, ha van erre lehetőség, vagy tényleges erdő-rehabilitáló szervezeteknél offszetelek (mint például az ekos.org.nz).

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Talán közhelyesen hangzik, de a meditálás, illetve nagy séták a kutyámmal, Roxyval az új-zélandi vadonban.

(A fotón Ohens Katalin a másik alapító társtulajdonossal, Hetényi Csabával.)