Metykó Tibor: Akik feladják, sosem lesznek győztesek

Metykó Tibor a pályafutását kommunikációs stratégiáért felelős marketing specialistaként az E.ON-nál kezdte 2006-ban, majd az elmúlt 15 évben olyan multinacionális nagyvállalatoknál dolgozott regionális és globális stratégiai és marketingkommunikációs területeken, mint a UPC, a Vodafone, a Samsung és a Nokia. 2020 januárjától a régió egyik legnagyobb és legsokoldalúbb építőipari portfóliójával rendelkező, a technológia irányába is egyre inkább nyitó magyar óriás, a KÉSZ Csoport marketing és vállalati kommunikációs igazgatója.Mint mondja: nem szereti a felesleges udvariassági köröket, annál inkább kedveli a kihívásokat. Ha az is érdekli, hogy Tibor mire nem sajnálja a pénzt, azt is megtudhatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 269. interjújából.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– 2018-ban még Nokiásként arra a társadalmi szempontból is fontos témára hívtuk fel a figyelmet egy globális kampány során, hogy mennyi előnnyel járhat a dedikált 4G mobilhálózatok kiépítése és használata a védelmi szervek (tűzoltók, rendőrség, katasztrófavédelem, mentőszolgálat stb.) mindennapi munkájában szerte a világon. Ezt a kampányt az Amerikai Marketing Szövetség (American Marketing Association) az év legjobb kampányának ítélte (Marketer of the Year 2017-18) - talán ez a legnagyobb szakmai elismerésem eddig. A legjelentősebb sikernek mégis azt tartom, hogy a KÉSZ Csoportnál a marketing szervezet és gondolkodás teljes átalakításával egy olyan iparágban támaszkodnak jelentősen a szakmai és üzleti véleményemre mind a vezetőm, mind pedig a kollégáim, ahol a marketing  ezelőtt inkább kiszolgáló, mint véleményvezér vagy stratégiai funkciót töltött be.

– Milyen távra tervez?

– Azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben ember legyen a talpán, aki a távolba lát. A marketing és üzleti szemléletem alapja viszont az, hogy a rövidtávú sikereket is biztosítani kell a motiváltság fenntartása miatt. Azonban kizárólag úgy, hogy azok egymásra épülve hosszútávon is szolgálják egy vállalat és az egyén biztonságát, érdekét és élményeit is – legyen szó akár a magánéletről, akár a karrierről.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Kisgyerekként, úgy 4-5 évesen az OTP vezérigazgatója szerettem volna lenni. Ma már ez nem feltétlenül igaz, szeretem a szakmámat: minden nap találok valamit, ami miatt újra marketinges lennék pályakezdőként. Emellett szeretem a kihívásokat is, és élvezem, ha új területeket ismerhetek meg. Nem szeretnék elszakadni a marketingtől a jövőben sem, de szívesen kipróbálnám magam több területre kiterjedő felelősségi körben is.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Mindenekelőtt édesapám hitvallását követem: „A győztesek sohasem adják fel. Akik feladják, sosem lesznek győztesek.” Szakmailag szerencsés vagyok, mert a pályám során rengeteg sikeres és tapasztalt vezetővel dolgoztam együtt, akiktől mindig elleshettem valamit, amit kamatoztatni tudtam később. A legtöbbet viszont egyértelműen Törökné Nagy Moninak köszönhetek, aki jelentősen formálta a marketingről és az érdekérvényesítésről alkotott képemet. Manapság pedig a kisfiam a legnagyobb tanítóm.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Nagyon tudok rajongani dolgokért, témákért, projektekért. Élsportolónak készültem gyerekkorom óta, az elhivatottságomat és eredményfókuszomat jól át tudom adni a környezetemnek. Hiszek a csapatban, én is így nőttem fel. Mindig van olyan, aki a győztes gólt rúgja, de nem hiszek a dedikált, „góllövő csatár” mítoszban. Az én feladatom az, hogy megtaláljam, az adott meccsen kit hozok helyzetbe, ki nyerheti meg azt a meccset a csapatnak. Hiszek és feltétel nélkül bízom a kollégáimban, akikért mindig kiállok. Sokszor nem vagyok egyszerű eset, de a csapatért mindent – ezt tudják rólam, és ez biztonságot ad.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Minden vágyam egy saját bisztró vagy borászat. Imádok főzni. Bort készíteni ugyan nem tudok, de nagyon vonz a gondolat, hogy valamit adjak magamból az embereknek, mert nagyon szeretem látni a vendégeim (és stakeholdereim) arcán az elégedett, jóízű mosolyt, miután megkóstolták a „főztömet”.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Alapvetően  egyáltalán nem vagyok érdekből barátkozó fajta. Kell, hogy érdekeljen a másik fél ahhoz, hogy nyissak felé – egy üzleti lehetőség vagy érdek ehhez nekem kicsit kevés. Valószínűleg rossz direct saleses lennék. Az én „taktikám” az érvelés. Általában én vagyok a „másként gondolkodó” ember a szobában, ami nem mindenkinek szimpatikus, de semmiképpen nem semleges. Lehet, hogy ezt néha tudatosan is alkalmazom – igyekszem érdekessé válni. A kimondott és adott szó erejéről határozottan konzervatív módon gondolkodom – tartom magam a megbeszéltekhez, de jó eséllyel emlékszem is minden apró részletre, ami egy tárgyaláson elhangzik. Az egyenesség számomra nem erény egy üzleti kapcsolatban, hanem alapvető tényező, amit minden körülmények között elvárok.

– Mire sajnálja az idejét?

– Ha a türelemnek egyszer szobrot állítanak a szülővárosomban, Székesfehérváron, azt valószínűleg nem rólam fogják elnevezni. Nagyon nem szeretem a felesleges udvariassági köröket és azt, ha olyannal töltöm az időm, aminek nincs effektív haszna. Egyenes ember vagyok, ha valamit mondok, akkor azt úgy is gondolom. A családom néha nehezen viseli, hogy hétvégén is legkésőbb 6 órakor felkelek, mert, ha tovább feküdnék, úgy érezném, hogy elvesztegetem a napot.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A teszetoszasággal, a tötymörgéssel és azzal, ha valaki nem vállalja a véleményét. Emellett nehezen viselem, ha nem nyer a kedvenc csapatom, a Videoton.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Sokszor végeztem már önkéntes munkát vállalati és magánúton is. A baráti körömmel pedig rendszeresen jótékonykodunk, de ezt mindig tudatosan, a háttérből tesszük. Egy ilyen akció szerintem azokról szól, akinek adunk és segítünk, nem pedig arról, aki ad és segít. Ha kicsit hazabeszélve önkéntes álommunkát kellene választanom, az most valószínűleg a közelgő labdarúgó Európa Bajnoksághoz lenne köthető, szinte bármilyen munkát elvégeznék a meccsek idején, hogy a helyszínen szurkolhassak a magyar válogatottnak, ugyanis eddig nem sikerült jegyhez jutnom. Remélhetőleg a járványhelyzet addig csillapodik és beengednek nézőket a stadionokba.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A családommal imádunk utazni, én pedig vállaltan cipőőrült vagyok. A kosaras kártyákat gyerekkorom óta gyűjtöm, de ez kétirányú akció, hiszen ezeket befektetési céllal is vásárlom.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Egy jó hangulatú baráti grillezés, vagy beszélgetés mindenképpen, de a legnagyobb hobbim a családom.