Lopes-Szabó Zsuzsanna: Messziről megérzem, hogy ki a jó ember

Lopes-Szabó Zsuzsanna állítja, hogy szerencsés helyzetben van: a „jó időben lenni jó helyen” náluk tényleg fontos tényező volt. Akkor kezdtek ugyanis gyógynövényekkel foglalkozni, amikor világjelenség lett a természet felé fordulás. Mint mondja: „Magyarország még csak ízlelgette a rendszerváltás utáni friss levegőt, amikor más országokban már virágzott a hagyományos gyógyítás. Ebbe az áramlatba csöppent bele egy kék szemű, nyílt tekintetű idős ember, édesapám, Szabó Gyuri bácsi, a füvesember, aki olyan mély meggyőződéssel hirdette a gyógynövények hasznát, hogy nem lehetett nem odafigyelni rá”. Ebből nőtt ki az a vállalkozás, amit a mai napig építget Zsuzsanna, és amely 2020-ban elnyerhette társadalmi felelősségvállalás kategóriában a K&H családi vállalatok kiválósági díjat is. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 321. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Most tartok a csúcs felé, már csak karnyújtásnyira van. Ha megnyitjuk az új üzemünket, akkor tényleg úgy fogom érezni, hogy egy régi álmom valósult meg.

– Milyen távra tervez?

– Hosszúra. Nem tudom megmondani, ez hány év, de ameddig biztosítani tudom a munkát a kollégáknak, a minőségi termékeket az embereknek, addig folytatni szeretném, amit apámtól örököltem.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szívesen elmennék Afrikába gyógynövényekről tanulni. Marokkóban láttam, hogy a berberek (akiknek az írása félelmetes hasonlóságot mutat a magyar rovásírással) vadon gyűjtött mentája micsoda illatorgiát hozott a piacra. Megnézném, hol szedik.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– A gyógynövényekről nyilván apámtól. Üzletileg attól a volt cégvezető kolléganőmtől, akinek a mai napig hálás vagyok, amiért értő kézzel nyúlt a vállalkozáshoz. Sokat tett értünk és én rengeteget tanultam tőle.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Leginkább tőlük kellene megkérdezni, hogy mitől érzik magukat motiválva. Én azt gondolom, hogy az odafigyeléssel, a törődéssel, azzal, hogy tisztelettel bánok velük és figyelemmel kísérem a munkájukat, amiről igyekszem korrekt visszajelzést is adni.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nem is tudom. Amihez értek, abban kipróbáltam magam, amihez nem, abban is. Talán kertész lennék. Bíbelődnék a növényekkel, beszélgetnék velük, virágba borulnának a kedvemért.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Ad hoc alapon. Nem keresem különösképp a kapcsolatokat, de ha jönnek maguktól, szívesen veszem. Örülök neki, hogy szét tudom választani az ocsút a búzától, messziről megérzem, kit vezet a puszta érdek, és ki a jó ember. Nagyon érdekes játék ez, szokott szórakoztatni.

– Mire sajnálja az idejét?

– Értetlenségre. Magyarázkodásra. Szörnyen idegesít, ha valakinek háromszor el kell mondani ugyanazt.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Arroganciával, nagyképűséggel, képmutatással.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Nevelő lennék egy árvaházban. Emellett a vállalkozásban is nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a tevékenységünk az egész társadalom számára hasznos legyen, ezért nyerhettük el tavaly a K&H családi vállalatok kiválósági díját is társadalmi felelősségvállalás kategóriában.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A magam kényelmére. A pénz szolga: azért van, hogy a kényelmünket megvehessük rajta. Nem vágyom luxusautókra és brillgyűrűkre, de nem sajnálom a pénzt taxira vagy drágább vonatjegyre.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Egy jó könyv. Gyerekkorom óta szeretek olvasni, ha belemélyedek egy jó könyvbe, meg se hallom, ha beszélnek hozzám.

(Fotók: Györgytea)