Leitner Zoltán: Keményen dolgozik és nem haszonleső a vállalkozó

Több lábon álló vállalkozóként tevékenykedik a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkár-helyettese. Szívügye az érdekképviseleti munka fejlesztése, s ugyanilyen fontosnak tartja, hogy saját cégében is kibontakozzon, és az így szerzett tapasztalatokat felhasználva részt vegyen a vállalkozói közösség formálásában. Leitner Zoltán a magyar érdekképviseletek múltjának kutatása mellett a jövő iparágágában rejlő lehetőségeket is keresi. Ezúttal ő osztotta meg gondolatait az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában végzett munkám során nem egyszer előfordult, hogy azok az egyszemélyes vagy néhány alkalmazottal dolgozó kisvállalkozások, amelyek kérdésükkel, problémájukkal hozzánk fordultak, a sikeres együttműködésünket azzal köszönték meg, hogy saját termékeikkel ajándékoztak meg engem és munkatársaimat. Így esett meg, hogy egyszer egy fa sámlival, máskor egy-egy új könyvvel vagy éppen decemberben 5 kiló meggyel indultam haza a napi munkából. Ezek a találkozások, beszélgetések feltöltenek és motiválnak.

– Milyen távra tervez?

– A kamarai főtitkár-helyettesi munka viszonylag rövid időtávú tervezést tesz lehetővé számomra, hiszen kollégáimmal együtt folyamatosan változó környezetben tevékenykedünk. Ugyanakkor saját vállalkozásomban a napi feladatok mellett fontosnak tartom a hosszabb, 5, akár 8 éves távlatokra történő tervezést, egyfajta stratégia lefektetését és követését is.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Célom az, hogy a vállalkozói érdekképviseleti munka további fejlesztésén dolgozhassak, emellett pedig a saját vállalkozásomat is aktívan működtessem. Mindkettőt fontosnak tartom a boldogulásom szempontjából.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nem tudok egy személyt megnevezni, mindenki, akivel együtt éltem és dolgoztam, hozzátett a személyiségemhez.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Úgy hiszem, ha sikeresek akarunk lenni, nem zárkózhatunk be, folyamatosan figyelnünk kell a körülöttünk zajló nemzetközi fejlesztéseket, példákat. A jó gyakorlatokat és a félresikerült kísérleteket is. Fontosnak tartom ezt az érdekképviseleti munkában és saját vállalkozásom fejlesztésében is. Ugyanakkor a jövőmet biztosan itthon képzelem el, a hazai „terepet” ismerem, itt szeretnék kibontakozni.

– Mibe fektetne be? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Jelenleg a saját, adatelemzéssel foglalkozó vállalkozásomat bővítem a dróntechnológia irányában. Érdekel ez a terület és úgy vélem, hogy bár Magyarországon még kezdeti szakaszban van, és a legtöbb ezzel foglalkozó cég még keresi a helyét a piacon, hatalmas potenciál van benne. Az ágazat felívelő jövője véleményem szerint megkérdőjelezhetetlen.

– Mivel lehet Magyarországon „őrületbe kergetni” a vállalkozót?

– Sok negatív inger éri a vállalkozókat, mind az állam által támasztott adminisztrációs terhek, mind a társadalom oldaláról. Én ezek közül azt a – sajnos még mindig élő – szemléletet emelném ki, amely szerint a vállalkozó „ügyeskedő”, „haszonleső”, másokból él. Én általában ennek az ellentétét látom, keményen dolgozó, leleményes embereket, akik másokat is megélhetéshez juttatnak.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti partneri kapcsolatait?

– Elsőrendű szempontnak tartom a megbízhatóságot, az adott szó erejét. Ezért a legnagyobb hangsúlyt a személyes találkozásokra fektetem, szívesen veszek részt szakmai konferenciákon, üzleti eseményeken, de informális találkozókon is.

– Mire sajnálja az idejét?

– Szeretem a közvetlenséget, a team-munkát, az olyan feladat-végzést, ahol minden résztvevő tudja és teszi a dolgát, amit ha jól végez, személyes sikereket érhet el. A hosszú, sok résztvevővel tartott meetingeket lehetőség szerint kerülöm, mert tapasztalatom szerint kevéssé hatékonyak.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Szívesen fektetek a tudás és az értékes gyakorlati tapasztalatok megszerzésébe, valamint a jól képzett, motivált munkatársakba. Magánéletemben szeretem a jó borokat és a könyveket.

– Milyen célra, kiknek adakozna?

– Inkább azt tartom fontosnak, hogy az adománygyűjtő személy vagy szervezet hiteles, átlátható legyen. Ha ezt megvalósulni látom, akkor örömmel részt veszek a bármilyen szempontból hátrányos helyzetű csoportoknak szervezett gyűjtésekben.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az otthoni barkácsolás, a kamara- és ipartörténeti gyűjteményem gyarapítása, és a családommal töltött idő – beleértve a puli kutyánkkal való foglalkozást is.

Szerdahelyi Csaba