Koharek András: Nem szeretem a konzerv megoldásokat

Koharek András 1999-ben végzett a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán Management & Consulting szakirányon. Még az egyetemen három barátjával alapított egy céget, amelyben az akkor Magyarországra megérkezett modern menedzsment tréningeket tartottak vállalatoknak. Ez a cég, illetve ezek a tréningek voltak az alapjai az első e-learning moduloknak. Egy közel 10 éves pénzintézeti szektorban történt kitérő után 2010-ben tért vissza az e-learning világába, az AR Tudásmenedzsment Kft.-vel. 2010 óta a bloguk az egyetlen folyamatosan működő szakmai blog, az AR Tudásmenedzsment pedig az egyik meghatározó digitális oktatási vállalkozássá nőtte ki magát.

András rendszeres előadó konferenciákon, az Országos Humánmenedzsment Egyesület e-learning szakértőjeként és az AMCHAM HR bizottságának tagjaként pedig igyekszik aktívan részt vállalni az e-learning, illetve a digitális oktatás kapcsán felmerülő kérdések megválaszolásában. A koronavírus okozta helyzetben iskolákat és különböző szervezeteket segítenek a digitális átállás első lépéseiben. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 164. interjúja.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Azon belül, hogy 10 év alatt sikerült a magyar e-learning piac meghatározó vállalatát felépíteni, két konkrét esetet említenék. Az egyik projektünkben 2 hónapunk volt egy több 10 ezer főt érintő, új szoftver, illetve üzleti folyamat oktatására. A szoftver természetesen folyamatosan készült, így a szoftver- és a tananyagfejlesztés tulajdonképpen párhuzamosan folyt. A másik esetben egy nagyvállalati teljesítmény értékelési rendszerrel kapcsolatban készítettünk esettanulmányokkal és videó betétekkel színesített tananyagot, szintén elég rövid idő alatt. A kapott visszajelzések alapján helyes döntést hozott a nagyvállalat, hogy kizárólag az általunk készített e-learning anyag felhasználásával oktattak.

– Milyen távra tervez?

– Magyarországon még nagyon sok lehetőség van a digitális oktatás területén, így még hosszú ideig nem fogok unatkozni.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Több esetben közel kerültünk már ahhoz, hogy egy tucatnyi napból álló új munkatárs betanítási programot blended (kevert) módszertanú oktatássá konvertáljunk. Részleteiben ez már sikerült, de egy teljes programot az elejétől a végéig még nem csináltunk meg.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szakmailag az önképzés játszotta, illetve játssza most a legnagyobb szerepet, valamint az angol nyelvű blogok, szakcikkek és konferenciák.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Bizalommal, amely minden síkon megjelenik. Nálunk már 4-5 éve megszokott volt a home office, mert megbíztam a kollégákban. Hosszú évek óta úgy adunk át tananyagokat az ügyfeleknek, hogy én nem látom azokat, mert biztos vagyok abban, hogy minőségben és működésben megfelelnek az általam támasztott magas elvárásoknak.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Tavaly óta kacérkodom azzal, hogy beiratkozom egy cukrász tanfolyamra. Családom szerint van tehetségem a konyhában, talán egy kis strukturálással még jobb lenne a kakaós csigám. Komolyra fordítva: barátaimmal elkezdtünk egy új, az értékesítés fejlesztés és az oktatás határán lévő projektet. Ez megint egy újfajta kihívás.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Nem szeretem a konzerv megoldásokat, így minden új partnerünkkel igyekszem hosszabb beszélgetések során feltérképezni az igényeiket és a különböző megvalósítási lehetőségeket. Igyekszem aktív lenni a közösségi médiában, előadásokat, tréningeket tartok magam is az ügyfeleinknél.

– Mire sajnálja az idejét?

– Nem szeretek várni, feleslegesen pedig különösen. Minden mást igazából igyekszem befektetésként felfogni, ami idővel megtérülhet.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Két dologgal. Ha feleslegesen kell várnom valamire vagy valakire. Másrészt ha valamit én rontok el úgy, hogy pontosan látom utólag, hol kellett volna más irányba indulnom.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Egyetemistaként éveket töltöttem az aiesec-ben (közgazdász hallgatók nemzetközi szervezete), utána a JCI-Junior Chamber International „foglalkoztatott” hosszú évekig. Most a karantén alatt iskoláknak segítünk oktatási rendszereket létrehozni és üzemeltetni, ezt a járvány elmúltával is folytatni fogom.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Élményekre, utazásra.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az utazáson túl a sport, illetve a barátainkkal együtt töltött hosszú órák. Na, meg a kakaós csigák!