Nincs meg a tuti recept, hogyan strukturáljuk a poszt-covid szervezeteket, még sok a kísérletezés – mondta az Üzletemnek Köcse Bálint, a Kincentric ügyvezetője.
Köcse Bálint a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara után 10 éve, gyakornokként csatlakozott a Kincentric (akkor Aon Hewitt) csapatához, részt vett rengeteg elkötelezettség mérési- és fejlesztési projektben itthon és nemzetközi szinten. Mint mondja: a Kincentric tanácsadói csapatával az a céljuk, hogy ügyfeleiket segítsék üzleti céljaik elérésében, a szervezetben rejlő potenciál kiaknázásában – a szervezeti kultúra formálásának segítségével. 2018-ban nősült, kisfiúk 1 éves múlt, így nincs megállás munka után sem. Következzen az Üzletem 12 kérés – 12 válasz sorozatának 384. interjúja!
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Jelenleg a Kincentric magyarországi csapatát vezetem, azt hiszem, ennél még nem volt „csúcsosabb”. Eddig. Fiatal vezetőként azért bízom benne, hogy további kihívások várnak még rám. Fontos, hogy bármilyen székben is legyek, a vezetői sikerességemet mindig a csapat jólléte által szeretném mérni és elérni.
– Milyen távra tervez?
– A munka világa, a munkavállalók elvárásai jelenleg nagyon gyorsan változnak, és sok szempontól törékenyek is. Nincs meg a tuti recept, hogyan strukturáljuk a poszt-covid szervezeteket, még sok a kísérletezés. Feladatunk, hogy a trendekre és változásokra tudatosan reagáljunk, és segítsük ebben ügyfeleinket is.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Volt lehetőségem teljesen eltérő kultúrában (a Közel-Keleten) tanácsadói projekten dolgozni pár évvel ezelőtt. Ilyen komfortzónán kívüli tanulást még el tudok képzelni, meggyőződésem, hogy a szokásos munka közbeni tanulás ilyen helyzetekben a többszörösére gyorsul.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Egyértelműen a kollégáimra gondolok. Tanácsadóként, elemzőként, projektvezetőként és vezetőként egyaránt megvannak azok a karakterek a szakmai múltamból, akikre egy-egy terület esetében mintaként tudok tekinteni. Ezekből próbálom a számomra leghasznosabbnak tűnő képességeket beépíteni. Aktuális inspirációm egyébként Michael Jordan, aki elsődleges feladatára maximálisan fókuszálva járult hozzá egy egész szervezet sikeréhez és épüléséhez.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– A mostani életünk nagyban megváltoztatja azt, amit a munkahelyi motivációról gondolunk. Vezetőként erre nem könnyű reagálni, mert sok váratlan és teljesen egyedi helyzettel, elvárással találkozunk. Ezt a témát kutatjuk is egyébként a Kincentric-nél. Amire én törekszem, hogy az egyéni motivációkat ismerjem meg, sok-sok érdeklődéssel, becsekkolással, és így próbáljak minél inkább egyénre jellemző motivátorokat találni. Ez természetesen mindenkinél más, de kellő odafigyeléssel megismerhető.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Ha mást csinálnék, mint most, az biztosan teljesen más lenne. Néha gondolkozom, hogy egy minőségi vidéki kávézó megnyitása, vagy mondjuk, a helyi közösség építése, akár üzleti kapcsolatok elősegítése mennyire passzolna hozzám. De ez is olyan téma, amiben a mostani cipőmben egyelőre nem látom még magam.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Abban hiszek, hogy leginkább az eredmények, az ügyfeleink vállalatainál elért hatás az, amivel a kapcsolatot építeni tudjuk. Személyiségemből fakadóan az asztalra letett munka megelőzi a hangzatos ígéreteket. Így a hosszabb távú, bizalmi együttműködésekben és ezek tovább építésében hiszek, szemben a „sok vasat tartok a tűzben” módszerekkel szemben. Azt azonban megtanultam, hogy az elért eredményeket megfelelően artikulálni is kell, hogy az is lássa, aki először csak a kirakatot nézné meg.
– Mire sajnálja az idejét?
– Évekkel ezelőtt nem gondoltam volna, de manapság nehezen élem meg az utazással töltött időt (amikor A-ból B-be kell eljutni, tehát nem az utazás a cél). A pandémia alatt annyira felgyorsult a működés, teljesen virtuálissá vált, a naptárak annyira gyorsan telnek, hogy az utazási idővel kalkulálni (holott az az ügyfelekkel való rendszeres találkozás korábban mindennapi tevékenység volt) egyre nehezebb, és kissé természetellenesnek is tűnik. Eseténként persze megéri, de ebben ma már jóval tudatosabb vagyok.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Legnehezebben azt viselem, ha egy megoldandó helyzetben túlságosan benne maradunk az elemzésben, és elérve egy bizonyos pontot, megértési szintet (ami nálam hamar bekövetkezik), nem kezdünk el inkább megoldásban gondolkodni. Nincs gond azzal, ha nincs meg egyből a tökéletes megoldás, de a törekvés arra, hogy megtaláljuk, az mindenképp legyen ott mindenkiben.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Valószínűleg megérintett a kisfiunk születése, ezért leginkább olyan önkéntességet tudnék elképzelni, amikor rászoruló gyerekeken segítünk, hogy egy kicsit jobban tudjanak majd érvényesülni a világban, mint ahogy az a saját környezetükből következne. De ez nagy felelősséggel is jár, félgőzzel szerintem nem lehet csinálni. Így még kicsit várok, hogy ezek a prioritások érjenek bennem.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Utazásra kevés idő és lehetőség jutott az utóbbi években, de nagy szükségünk lenne rá, így adandó alkalommal biztosan nem a pénz az, ami megállíthat.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Tulajdonképpen bármi, amiben aktívan, de máshogy kell használnom az agyam, mint munka közben. A családdal aktívan töltött idő a legjobb, de sport közben is teljesen ki tudok kapcsolni. Ha ezekhez már túl késő este van, akkor a videójáték is simán megteszi.
A SALT Budapest alapvető filozófiája a hagyományos magyar konyha újragondolása. Tóth Szilárd séf és csapata olyan régi recepteket és technikákat elevenít fel, amelyek évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt jellemezték a magyar vidéki konyhát.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az ukrán hatóságok tájékoztatása alapján az elmúlt két hónapban sem csökkent az ukrán energia-infrastruktúrát ért támadások száma. A támadások közvetlenül nem érintik az ukrajnai atomerőművek nukleáris biztonságát, azonban megzavarhatják működésüket.
