Kiss Dániel: Szívesen beszélnék a tapasztalataimról a világ üzleti egyetemein

Kiss Dániel a vendéglátásban kezdte karrierjét, majd kutyaházak gyártásával és eladásával kezdett foglalkozni, így lépett be a kisállat piacra. Cégük már több, mint tíz éve foglalkozik az ultrahangos technológiával működő kullancs, bolha és poratka riasztók gyártásával, illetve forgalmazásával. Ma már több, mit 52 országban és 5 kontinensen forgalmazzák innovatív termékeiket. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 167. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Azt, hogy a Forbes idén megírta a történetünket, komoly dolognak tartom, ugyanakkor a csúcs mindig az aktuális állapot, ugyanis folyamatosan fejlődő cég lévén, minden nap egy nagyobb céget vezetek, mint amilyet előző nap vezettem. Tehát ennek megfelelően a tegnapi nap volt a karrierem csúcsa, amikor éppen a legnagyobb német kisállat áruházláncba sikerült belistázni a termékeinket, és holnap jön az újabb csúcs, amikor ugyanez sikerül Amerikában is. Illetve azt gondolom, hogy kiemelkedő pillanat a karrieremben az is, hogy nem kellett március-áprilisban egyetlen kollégától sem megválnunk.

– Milyen távra tervez?

– Vannak nagyon hosszú távú céljaim, ezt hívom a „big picture”-nek. Innen bontom vissza apróbb célokra, amiből végül a terv lesz. Minden szeptemberben van egy nagy meetingünk az összes kollégával, ahol meghatározzuk a következő évre szóló „harci modort”, vagyis tervet. Természetesen vannak helyzetek, amelyek megkívánják az azonnali újratervezést, ilyenek például egy nagy partner hirtelen fizetésképtelenné válása, egy stratégiai beszállító hirtelen leállása, vagy éppen egy természeti csapás, de a „big picture”-ön ez semmit nem változtat.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Azt hiszem egy amerikai Forbes címlap után nehezemre esne újabb dolgot megjelölni a bakancslistán, de majd kiderül, hogyha egyszer odaérek. Addig is szeretnék minél több embernek segíteni, hogy sikeresen elindítsa a vállalkozását, vagyis szívesen mesélnék a tapasztalataimról a világ üzleti egyetemein, főiskoláin.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nagyon sokan voltak rám hatással eddig, akik közül kimagaslik Hajas József (volt Beltex Kft. tulajdonosa). Vele akkor találkoztam, amikor befejeztem az addigi luxus hajós karrierem, és elfogadtam életem első értékesítői állását. Fantasztikus (üzlet)ember, macskaszerű ösztönökkel. Ahhoz az óriás óceánjáróhoz tudnám hasonlítani, aminek a parttól több mérföldre már leállítják a motorjait, de a tömege, a nagysága és lendülete így is kiviszi a kikötőbe. Továbbá figyelemmel követem olyan kivételes emberek pályafutását, mint például Bojár Gábor.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Célokkal. Minden kollégám – függetlenül a beosztásától – ismeri a „big picture”-t. Mindenki, aki velünk dolgozik, pontosan tudja, hogy miért van velünk, és hogy mit szeretnénk elérni. Sok olyan kolléga van nálunk, aki eredetileg más pozícióra jött, mint amit most csinál, de úgy alakult, hogy a jelenlegi pozíciójában tud jobban kiteljesedni. (Ilyen többek között a volt raktárosunk, aki most a grafikusunk, vagy a pénzügyes, aki most gyártási igazgatóként felügyeli minden termékünk gyártását). Az a tény, hogy mindenkiből kihozzuk azt, amiben a legügyesebb és kiteljesedhet, erős motiváció mindenki számára.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Gyerekkoromban volt egy álmom, hogy a szeretett országomat képviselném úgy, hogy utaznék a világban és bemutatnám a – másoktól eltérő – képességeinket és ebből előnyös kapcsolatokat, barátságokat, üzleteket kötnék. Miután azt gondolom, ez a képzet életem végéig elkísér, ezért a diplomata/nagyköveti hivatás a válaszom.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Kiállítások és üzleti ajánlások révén. Ugyanakkor nagyon fontos alapja az üzleti kapcsolatok építésének, ha egy nemzetközi kiállításon Te vagy a leghangosabb az esti buliban, és elsőként állsz fel az asztalra táncolni. Annyi barátod lesz másnapra, és annyira ismert leszel, ami után az üzleti siker már csak idő kérdése.

A receptem röviden:
1. Tanulj meg táncolni (indíts céget).

2. Menj oda, ahol a zenekar játszik (nemzetközi kiállítás).

3. Merj táncolni, és végül mutasd meg mindenkinek, hogy ki a legjobb táncos.

– Mire sajnálja az idejét?

– Egyre kevesebb a szabad agyi kapacitásom, ami azt is jelenti, hogy fogy a türelem, tehát ha valakin nem látom az akarást, azzal nem tudok már foglalkozni.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Azzal, ha valaki nem akarja kijavítani a hibáját. Van például három gyermekem, akik mindennél fontosabbak a számomra, és ennek megfelelően végtelen a türelmem velük, vagyis ha felborítanak egy pohár tejet, egyáltalán nem haragszom rájuk, ugyanakkor ha azt látom, hogy nem indul el azonnal a törlőrongyért, akkor nagyon szigorúvá válok. Ugyanez igaz a kollégáimra, például az egyik ifjú üzletkötőnk az egyik legnagyobb skandináv üzletláncnak elküldte véletlenül a kisker árlista helyett, a nagyker árainkat, amelyek 40 százalékkal alacsonyabb árakat tartalmaztak. Amikor kiderült a hiba, az üzletlánc már nem volt hajlandó kisker áron rendelni, csakis a 40 százalékkal alacsonyabb áron. Az üzlet meghiúsult és elkönyvelhettük addigi életünk legnagyobb bukását több millió forint kieséssel. Eszembe se jutott a kollégának leordítani a fejét, vagy ne adj’ isten kirúgni, ugyanis onnantól kezdve a kolléga egy értékesítő terminátorrá vált, és a mai napig fantasztikusan dolgozik, szakmájának az egyik legjobbja.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Tanítanám a hátrányos helyzetűeket, iskolát építenék. Elképesztő, hogy két nehéz sorsú ember, akinek ugyanaz a családi háttere, mennyire más életpályát tud befutni, ha az egyikük kap oktatást, a másik pedig nem. A tudás hihetetlen magasságokba tudja repíteni az embereket, ezért örömmel vennék részt ilyesfajta önkéntes munkában.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Oktatásra és sportszerre. Mindig támogattam és támogatom a kollégáim tanulási vágyát, illetve ösztönzöm is őket, hogy képezzék magukat, valamint anyagilag is támogatom ebben őket. Hogy nem félek-e, hogy máshol kamatoztatják majd ezt a megszerzett tudást? Nem félek, ugyanis tudom, hogy mindig lesznek olyanok, akik nem tudnak majd tovább fejlődni nálunk és máshol fognak majd újabb kihívásokat keresni, de én minden nálunk eltöltött napért hálás leszek nekik és azért, amit hagyatékként hagynak maguk után.  A sportszerre pedig egyszerűen nem tudok nemet mondani. Már otthon is tele van a kert kosárlabdapalánktól kezdve minden más labdasporttal, a feleségem gyakorlatilag idegösszeomlást kap, amikor elindulok valamelyik sportszeráruházba. Ugyanakkor minden környezetemben élő embert – legyen szó kollégáról vagy barátról – ösztönzök a rendszeres mozgásra. A céghez például jár heti rendszerességgel személyi edző, yoga oktató, illetve masszőr is, hogy a kollégákkal nehogy kiessünk a formából.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A sport. Gyermekkoromban versenyszerűen kosárlabdáztam, strandröplabdáztam. A mai napig, ha nagyon leterhel a munka, felszaladok a Hármashatár-hegyre vagy a Nagy-Kevélyre, és máris rendbe jön a világ.