Király Gertrúd: Jó lenne a coaching eszköztárával segíteni a tanárok munkáját

Király Gertrúd bakancslistáján a továbbképzéssel kapcsolatos pontok is szerepelnek. Mert amíg mások csak beszélnek az „életfogytig” tartó tanulás fontosságáról, addig ő gyakorolja is. Nem titkolja, és ez nagy erénye, hogy vannak dolgok, amelyeken neki is változtatnia kell. Dolgozik is egy-két saját projekten, hiszen a hibákból szintén lehet tanulni. Biztos vagyok benne, hogy mi is tanulhatunk a gondolataiból, amelyeket az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 90. interjújában osztott meg velünk.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Fontosabbnak tartom az eddigi utamat, és értékelem, ahová jutottam, de ezek inkább mérföldkövek. Fontos állomás volt, amikor kiléptem az alkalmazotti létből és a saját magam lábára álltam. A Marshall Goldsmith licensz egy más, hosszú távú látásmódot adott. A PCC akkreditáció azért fontos, mert amíg idáig jutottam, rengeteg dolog történt és változott meg az életemben – azért is tartott ennyi ideig.

– Milyen távra tervez?

– 5, 10 évre és azután. Az első kettő szakaszban a szakmai mellett, meghatározó szerep a családé. A harmadikban ez az utóbbi szerep valószínűleg egy más minőséget igényel már, kevesebb idővel, így több marad minden másra. Ennek a „másnak” a felépítése pedig már most is zajlik.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– MCC akkreditáció, ami a mester szint a coachingban – még hosszú az út odáig. A tranzakcióanalízis ismereteim bővítése akár külföldi tanfolyamokon. Az angol nyelvtudásomat szakmailag professzionális szintre hozni.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Többen is vannak. Dr. Palotai Gabriella, akivel a coach képzésemen találkoztam először, majd egyénileg is foglalkozott velem, rendszeresen – most már 4. alkalommal – járok hozzá Pannonhalmára, Csendkurzusra. Antal Sándortól pedig a mai napig tanulom a Tranzakcióanalízis szervezeti aspektusait.

– A szakterületén hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Itthon szeretném látni, de külföldön reálisabb. Nagyságrendileg más lehetőségek vannak, ha globálisan gondolkodom. Azért is választottam a Marshall Goldsmith Stakeholder Centered Coaching folyamatot, mert gyakorlatilag a világ bármely részén tudok vele mit kezdeni. A gyerekeim viszont még kicsik (9 és 12 évesek), és ez nagyban meghatározza a következő 10 évemet. Ez a 10 év elsősorban az itthonról szól. Arra törekszem, hogy implementáljam a hazai környezetre azt, amiben lehetőséget látok, de úgy, hogy az alapot is teremtsen a későbbiekben egy tágabb környezetre.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Ez most azért nehéz kérdés, mert nagyon a helyemen érzem magam és ezért nem gondolkodom másban. Szóval egyikben sem.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– Alapvetően online és elsősorban a Linkedln platformját használom, de ősztől tervezem a személyes találkozások vonalát is megerősíteni. Ebben még vannak hiányosságaim, de dolgozom rajta.

– Mire sajnálja az idejét?

– Olyan beszélgetésekre, amelyekből hiányzik az egymásra figyelés, az egyenes, őszinte megnyilvánulások, és ha nem figyelek oda – s ezekre nem könnyű odafigyelni --, akkor leszívják az energiámat.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Tanulásra és élményekre. Egyrészt a tanulás is élmény, amit maga a tanulócsoport csak megerősít. Ráadásul együtt lenni olyanokkal, akikkel hasonló az érdeklődésünk és mindannyian fejlődni akarunk, nagyon inspiráló. Az élmények, mint különböző programok, utazás, akár a gyerekeimmel, akár a barátokkal, nagyon fel tudnak tölteni.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az értetlenséggel és a rosszindulattal. Alapból nem vagyok türelmes típus – erre oda is kell figyelnem. Szeretek haladni, és ha ebben a fentiek gátolnak, azt nem túl jól élem meg, de legalább már jobban kezelem, mint mondjuk, 5 éve vagy korábban.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– A ICF (International Coach Federation) magyar tagozatának több CSR programjában is részt vettem már. A Corvinus Egyetem egyik diák csapatának team coaching folyamatot ajánlottam fel, és azt hiszem, hogy kölcsönösen élveztük a munkát. Jó lenne a coaching, a szupervízió eszköztárával segíteni a tanárok munkáját is. Óriási a felelősség és a nyomás rajtuk. Szerintem ez nagyon hasznos lehetne, és egy ilyen programban örömmel részt vennék.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A futás az alap stresszkezelő eszközöm és az „én idő” – 5 éve kezdtem és most hetente háromszor futok, edzésterv alapján. Tavaly indultam először versenyen, félmaraton volt. Az időm borzalmasra sikerült, mert már az elejétől fájt a térdem, de a kitartásom és a makacsságom végig vitt a távon. Szerencsére „megúsztam” komolyabb sérülés nélkül, és okultam is belőle. Idén már inkább 10 km körüli távokat futok, illetve az év végén egy félmaratont, hogy az időmön azért javítsak.