Nagy vágyam egy ÜVEGZSEB nevű alapítvány létrehozása, ahol a betegeken, gyerekeken és az idős, magányos embereken tudnánk segíteni az adományokból – mondta az Üzletemnek Kálmán Anikó, a pénzügyi tanácsadással foglalkozó CashControl Kft. ügyvezető igazgatója.
Kálmán Anikó szeret alkotni és szívesen kipróbálná magát óvónőként, mert mint mondja: nagy élmény lehet őszinte, csintalan gyerekekkel foglalkozni. Képes akár több száz kilométert utazni a kulináris élményekért, s emellett a könyvek nagy barátja. Ha kíváncsi rá, hogy Anikó kitől tanulta a legtöbbet, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 230. interjúját!
– Mit tart karrierje csúcsának?
– Munkám során már mostanra is rendkívül boldog pillanatokat élhettem át, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a szakmai teljesítményem zenitjét még nem értem el. A kemény munka gyümölcse még hátra van, azonban véleményem szerint a karrierrel való elégedettség és a siker nem egy végső cél, hanem egy mozgó célpont, amely az üzleti környezeti hatásoknak köszönhetően folyamatosan változik.
– Milyen távra tervez?
– Számomra a hosszú távú tervezés a fő szempont, mindig eszerint cselekszem, ennek érdekében napi szinten új manőverezési tervet is készítek a kitűzött cél elérése érdekében. Ezen kívül minden hónapban elszámolok az adott időszakban elért eredményeimmel.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Az alkotás! Ugyanolyan kihívást jelent számomra a nehéz helyzetbe került családok megmentése, mint akár egy nemzetközi, több kontinensen átívelő projekt finanszírozási tervének elkészítése és megvalósítása.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Legtöbbet édesanyámtól és azoktól a bölcs barátaimtól tanultam, akik már mindazt átélhették, amit én csak most tapasztalok meg. Rendkívül sokat köszönhetek a családomnak, két fiamnak és páromnak!
– Mivel motiválja kollégáit?
– Nicholas Vujicic idézetével élnék, miszerint: „Mikor találsz valamit, ami annyira leköt, hogy nap mint nap is akár ingyen csinálnád, akkor célegyenesben vagy. Ha találsz valakit, aki hajlandó ezért fizetni is, akkor megvan a hivatásod!”
– Milyen szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Ha más hivatást is kipróbálhatnék, legszívesebben óvónő lennék, őszinte, csintalan gyerekekkel foglalkoznék. Rendkívül kíváncsi lennék az ott elért eredményeimre is!
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Számomra elengedhetetlen a kitartó és kemény munka, a megbízhatóság és alázat. Üzleti kapcsolataim fenntartásánál és építésénél is ezeket tartom szem előtt.
– Mire sajnálja az idejét?
– Leginkább a felszínes összejöveteleket tartom fölöslegesnek.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Képmutatással, színjátékkal és felelőtlenséggel tudnak legjobban kihozni a sodromból.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Szívügyem, hogy segítsek másoknak, így bármit szívesen vállalnék, ami önkéntes munkával járna. Szerveztem már többek között szemétgyűjtést, faültetést, egészségügyi és egyházi támogatásokat. Nagy vágyam és hosszú távú terveim között is szerepel egy ÜVEGZSEB nevű alapítvány létrehozása, ahol a betegeken, gyerekeken és az idős, magányos embereken tudnánk segíteni az adományokból. Az alapítvány publikus költségvetéssel és támogatónként tételes elszámolással rendelkezne.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Imádom a gasztronómiát! A bor és az ételek közötti harmóniát! Képes vagyok több száz kilométert is utazni a kulináris élményekért.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Ami a rohanó és sűrű hétköznapok mellett a legjobban kikapcsol, az a természetben töltött idő és az olvasás. Amikor ezt a programot választom, mindig feltöltődöm, és újult erővel vágok neki a kihívásoknak.
Ruprecht Lászlóval, a Stílusos Vidéki Éttermiség elnökével beszélgettünk egyebek között arról, miért érdemes ellátogatni szeptember 14-15-én Tatára, a SVÉT legnagyobb rendezvényére.
Instabilnak minősítette a zaporizzsjai atomerőműnél kialakult helyzetet Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója, miután szeptember 4-én felkereste a létesítményt, ugyanakkor kifejezte reményét, hogy előrelépés történik az erőmű biztonságának szavatolása terén.