Kajtár Zsolt: Csak jó emberekkel vagyok hajlandó üzletet kötni

Kajtár Zsolt 12 évig tanult szerzetesnek. Sokat járt Indiába, ahol a jógát gyakorolta. Amikor a feleségével összeházasodott, kilépett a rendből. Fiuk születése után kezdte el építeni független életüket. Először öt féle szappant főzött, mindössze 50 ezer forint induló tőkéből a lakásuk apró konyhájában. Aztán szép lassan kialakult egy olyan kozmetikai márka, ami a masszázsolajok és szappanok tekintetében piacvezető lett. És hogy mi mindent gondol az azóta történtekről Zsolt, kiderül az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 166. interjújából.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A legizgalmasabb, hogy alázattal és türelemmel tudtam felépíteni a Yamunát. Érzelmekkel, mégis racionálisan találtam meg az egyensúlyt a mindennapi döntésekben. Nem állítom, hogy minden lépést élveztem, de visszatekintve a személyiségfejlődésemnek is hasznos volt ez a 18 év.

– Milyen távra tervez?

– A Yamunával kapcsolatban éppen a nemzetközi piacra való kilépést tervezzük. De ezt már nem egyedül akarom megvalósítani, hanem a fiatal kollégáimmal, akik szépen együtt tudnak dolgozni és felelősségteljesen oldják meg az útközben felmerülő problémákat. Ahogy öregszem, rákényszerülök arra, hogy kevesebbet dolgozzak fizikailag és többet „ésszel”. Fontos, hogy megünnepeljem a kis sikereket.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szeretnék beindítani egy új vállalkozást, amiben speciális teljes értékű növényi élelmiszereket szeretnék gyártani. Kíváncsi vagyok, hogy nagyon minimális pénzből, ennyi tapasztalattal a hátam mögött mennyi idő alatt tudom nemzetközi szintem is sikerre vinni „új gyermekem”.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Van egy „lelki apám”, akitől olyan tudást kaptam, ami hatékonyan tud segíteni a nehéz mindennapokban. Úgy érzem, hogy nélküle nagyon szegény lennék.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Úgy veszem észre, hogy őket is motiválja, hogy jót és jól tesznek és hasznosnak érzik az erőfeszítéseiket. Nekem a mai napig kellenek a kihívások. Szükségem van arra, hogy magam és a társadalom számára is hasznosnak érezzem magam. Számomra ez a legnagyobb motiváció.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Asztalos. Annyira kreatív és szép dolgokat látok a neten, hogy legszívesebben mindent feladnék, hogy visszavonulhassak egy kis műhelybe alkotni.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Személyes kapcsolatokon keresztül. Csak jó emberekkel vagyok hajlandó üzletet kötni, és ehhez kellenek a jó kapcsolatok.

– Mire sajnálja az idejét?

– Úgy veszem észre, hogy a sors gyakran szembeállít minket olyasmivel, amit először nem értünk és feleslegesnek tartunk. Régen sok dolgot időpazarlásnak tartottam, ami mára megváltozott. Most inkább figyelek és minden, ami velem történik, megpróbálom megérteni, mire is tanított vele az élet. Amire lehet, hogy csak egy év múlva jövök rá. De hiszek abban, hogy semmi nem véletlen.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az emberi rosszindulattal.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– A Yamunával sok éve segítünk szegény családoknak szappanokkal és tisztálkodó szerekkel. Nem verjük nagydobra, mert nem reklámnak szánjuk. Mindig segítünk, amennyit csak tudunk.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Arra, amit a jövőbe fektetünk be. Ami lehet egy egészséges termék fejlesztése, képzések vagy akár a saját egészségünk megóvása.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A főzés nagyon jól kikapcsol. Élvezem a finom ételeket és az elkészítésüket is. Sokat biciklizem, amiben nagyon jól le tudom vezetni a munkával kapcsolatos stresszt. Most, a karantén alatt nagyon sok új dolgot kipróbálok, ami kikapcsol. Mivel nem megyünk olyan sűrűn boltba, elkezdtem magokat csíráztatni, ami nagyon egyszerű, és 5-6 nap alatt egy nagyszerű élő ételt lehet készíteni belőle. Ahogy sokan mások, én is nevelek kovászt. Habár nem sok kenyeret eszünk, de ki kellett próbálnom. Élvezem, hogy a felgyorsult világunk visszalassult. Igazából a pörgés úgysem egészséges hosszútávon, sem az emberek, sem a gazdaság számára. Most hétvégén történt, hogy a boltvezetőnk eltűnt három napra. Csak kíváncsi volt, hogy mindenfajta „kütyü”, közösségi háló és internet nélkül hogyan tud létezni. Csak önmagával. Nekem ez nagyon tetszett. Hétfőn a következőt írtam neki, aminek nagyon örült: „Értelmes csajszi vagy! Mindenki menekül magától a sikerekbe, az aktív életbe, az élményekbe, az alkoholba. TE pedig azt keresed, amit kevesen. Önmagad.”