Jásdi Beáta: Magamról tudom, hogy a dicséret szárnyakat ad

Jásdi Beáta (65) két éve ment nyugdíjba. A Kertészeti Egyetemen szerezte élelmiszermérnöki diplomáját, szerkesztőként-újságíróként dolgozott több, mint 30 évig. Közel 45 éve él házasságban, a férje, Kotsis László nyugdíjas villamosmérnök, aki szerint Bea semmire nem sajnálja a pénzt, de azért ez nincs így. Egy lányuk és egy fiuk született, és három szép unokának örülhetnek. Pesthidegkúton a lányukkal szomszédos családi házukban élnek. Bea ma is publikál, én legutóbb a gdanski beszámolóját olvastam a Nők Lapjában. Most pedig Önök olvashatják el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 151. interjúját.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A Nők Lapja, később a Hölgyvilág főszerkesztője voltam, sokáig szerkesztettem a Gyöngy magazint. Csúcsnak érzem, hogy újságíróként beutazhattam a fél világot, minden kontinensen jártam. Nagy öröm, hogy nyugdíjasként újra, rendszeresen írok a Nők Lapjába.

– Milyen távra tervez?

– Általában egy-két-három hétre. Cikk-ötleteimet tekintve 2-3 hónapra. A családban egy-egy hónapra előre, hogy ki ne maradjon valakinek a szülinapja, névnapja. Nyaralni hirtelen elhatározásból szoktunk menni.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szeretnék mást, bővebben is írni, de valahogy még mindig, nyugdíjasként is kevés rá az időm.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Timár Györgynétől, aki a Trefort gimnáziumban a magyar tanárnőm volt, Mamitól, aki az életre tanított és a férjemtől, aki a türelemre, meggondoltságra. (Ezeken a területen még vannak hiányosságaim)

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Kollégáimat mindig sokat dicsértem, mert magamról tudom, hogy szárnyakat ad. A társamra, gyerekeimre is ugyanez vonatkozik. Persze, lehet, hogy ők erről nincsenek meggyőződve…

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Szívesen lennék favágó.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Most már örülök annak is, ha a meglévő barátainkkal, rokonainkkal rendszeresen tudunk találkozni

– Mire sajnálja az idejét?

– Amikor muszájból főzök. Ha az egész család jön, és ki akarok tenni magamért, az más. Nagy munka, de nagy öröm is.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A negatív szemlélettel. Amikor valaki mindig azt keresi, mit miért nem lehet megcsinálni. És a politikával. Utálom, hogy mennyire megvadítja az embereket, még a rokonokat is egymás ellen uszítja. Jó lenne, ha nem lenne…

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Legszívesebben kenyeret vágnék, kennék, kínálnék hajléktalanoknak. Már régen tervezem, ideje meg is valósítani.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A férjem szerint semmire. De ez nem így van. Szeretek vásárolni, de egyre kevésbé érdekelnek a ruhák (a cipők még mindig). Viszont igen sok pénzt költök könyvekre.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Téli kedvencem a Szabó Ervin Központi Könyvtár a Wenckheim-palotában. Nemcsak mert szép, hanem mert nagyon élvezem a sok-sok fiatal társaságát. Órákat tudok itt eltölteni, a külföldi világlapokat olvasgatva, a szabadpolcokon böngészve. Nyáron a kert, a víz, az úszás, a most már leginkább magyarországi utazások. A tökéletes flow-élmény azonban az unokákkal töltött idő. A 13 évessel a beszélgetés, zenehallgatás, a 2 évessel a játék, a 10 hónapossal a dédelgetés. Ajándék.

A fotókon:

A svájci Glacier Expressen, élete egyik legszebb riportútján

Panka unokájával, amikor még kicsi volt