Illés Gabriella: Rendszeresen kilépek a komfortzónámból

Illés Gabriella néhány év múlva más területen is kipróbálná tehetségét. Mint mondta: tíz éves kora óta arra készült, hogy a szórakoztatóiparban dolgozzon. 2013-ban alapította a Tulipán Tündér Produkciót, a cél az volt, hogy minőségi színvonalú, nagy közönséget megszólító színpadi showműsorokat hozzanak létre. Azt is mondja, hogy azok a dolgok, amikre sajnálná az idejét, nem kerülnek bele a táncrendjébe. Szerencsére arra volt ideje, hogy válaszoljon nekünk. Így következhet az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatában a 142. interjú.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Azt, hogy a legnagyobb nehézségek közepette sem vesztettem el a hitem, az őszinteségem és a becsületem.

– Milyen távra tervez?

– Az álomtérképemen a következő pár évre, a TulipánTündér irodában lévő whiteboardon az adott évre, a naptáramban a folyó ügyekkel a következő hétre.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Egy új szakma. Szórakoztatóipar a szegmens, de egy eddig még számomra felfedezetlen terület. Nem most lesz aktuális, csak pár év múlva.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nagyon sok embertől tanultam nagyon sok mindent. Bizton állíthatom, hogy összes főnökömtől, összes kollégámtól tanultam eddig valamit. Az egy másik kérdés, hogy ki tanított a legtöbbet! Zsigmond Vilmos, Árpa Attila, Hadas Krisztina, Várdy Zoltán, Kiss Péter, Stahl Judit, Albrecht Ottó, Juronics Tamás, Herendi Gábor – időrendi sorrendben.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– A mindennapokban egyenes beszéddel, segítséggel, elismeréssel, jó szóval. Az szuper, ha van lehetőség premizálni honoráriummal és ajándékokkal is.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– 10 éves korom óta a szórakoztatóiparban szeretném kipróbálni magam. Rendszeresen kilépek a komfortzónámból, de mindig a showbusinessen belül keresek magamnak újabb és újabb lehetőségeket a tanulásra.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Jó kapcsolattartó vagyok, hiszem, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, és a hasonló a hasonlóval ért szót, így azt hiszem, a hasonló a hasonló gondolkodású társaságát keresi.

– Mire sajnálja az idejét?

– Nem szoktam pazarolni az időmet. Az időmre, az időháztartásomra nagyon figyelek, mert az az egyedüli dolog, amiből nem tudok többet csinálni, még ha a fejem tetejére állok is. Így azok a dolgok, amikre sajnálnám az időmet nem kerülnek bele a táncrendembe.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Pletykákkal, hazugságokkal, ostobasággal.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Bármilyet, ha jó ügyet szolgál.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Ajándékokra.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Család, gyerekek, barátok. Könyv, koncert, film. Jóga, búvárkodás, futás. Főzés.