A sport területén szinte minden képesítést megszereztem, hiszek az állandó fejlődésben, tanulásban, jobbá-, többé válásban – mondja az Üzletemnek Hrutka János. A volt válogatott labdarúgót, a LOTUS Sports & Events Kft. ügyvezetőjét nehéz kibillenteni az egyensúlyából, mert állítja: nem engedi be a negatív energiákat.
Hrutka János tisztában van vele, hogy kellenek a célok, a megmászni kívánt hegyek, hosszútávra mégsem tervez. Helyette szinte minden nap terveznie „kell”, annyi a feladata. Azt mondja, Németországban a mai napig kalapot emelnek előtte, mert tudják, hogy magyar válogatott és német bajnok volt. Szeret írni és az is elképzelhető, hogy egyszer egy zenekarban látjuk fellépni. Amíg erre sor kerül, ajánljuk a sportot is szerető olvasók figyelmébe az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 87. interjúját!
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Bevallom őszintén, hogy nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert elég sok próbálkozás, vállalkozás, feladat övezte eddig életemet, melyek közül nem szívesen emelek ki bármit, nem teszek különbséget sikerek között. Eddigi felnőtt létem egy releváns szeletét a sport, a sportolói pályafutás tette ki, ahonnan természetesen a magyar bajnoki címek, kupagyőzelmek, az első magyar csapatként bajnokok ligája szereplés mellett örök emlék marad a Románia vagy éppen Anglia ellen szerzett gól nemzeti színekben, de meghatározó lépcsőfokként említhető a német bajnoki cím is a Kaiserslautern csapatával.
Egy elzárt, burokban tartott, máshol szocializálódott sportolónak mindig nehéz a váltás a pályafutást követően, sokaknál jelent problémát az üzleti életbe való integrálódás. Ebből a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez a folyamat nálam aránylag gyorsan és zökkenőmentesen zajlott. Az aktív, hivatásos sportélet utáni időszakból talán arra vagyok, lehetek a legbüszkébb, hogy számos területen próbáltam szerencsét, és szinte mindenhol, mindenben megálltam a helyem, rengeteg új ötletnek, értéket adó kezdeményezésnek voltam, vagyok a kitalálója, megvalósítója. Na, jó, azért mégis említenék egy örök emlékű pillanatot: Sir Alex Ferguson-nal azért elég jó, felemelő, és megtisztelő érzés volt négyszemközt találkozni, tárgyalni az irodájában.
– Milyen távra tervez?
– Ebből a szempontból nem vagyok igazán jó, klasszikus értelemben vett vezető. Tudom, hogy ez egy üzleti oldal, és valószínűleg kicsapná a biztosítékot, ha azt mondanám, hogy nem szeretek és nem is szoktam előre tervezni. Ez nyilván nem is fedné teljesen a valóságot, hiszen vállalkozásaink ezt megkövetelik, de ezzel egy picit az életfilozófiámra, felfogásomra próbáltam rávilágítani. Hiszek a dolgok sorsszerűségében, az intuíciókban, a belülről érkező iránymutatásokban, és próbálok is figyelni, hallgatni ezekre a hangokra. Az üzleti életben, a száraz számokon, tényeken túl döntő szerepe lehet ezeknek a megérzéseknek. Igazából nincs is szoros kapcsolatom az anyagi dolgokkal, nem ez motivál. Sokkal inkább a mának, az aktuális feladatoknak, gondolatoknak élek, és próbálom ezeket a legjobban megoldani. Persze, kellenek a célok, a megmászni kívánt hegyek, de hosszútávra nem tervezek, hanem megélek, átélek és kihozom a legtöbbet azokból a dolgokból, amik örömmel töltenek el, pozitív energiákat adnak. Ez nem azt jelenti, hogy szétszórt, esetleg felelőtlen vagyok, de hiszek a tökéletesen kivitelezett jelen teremtőerejében.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– A sport területén, nagyképűség nélkül állíthatom, hogy magyar játékosként szinte mindent elértem. Talán ezért is hagytam picit korábban fel a profi pályafutással, mert elfogyott a motivációm. Az üzleti életben is számos területen sikerült már olyan feladatot végeznem, ellátnom, olyan ötletet megvalósítanom, mely hatalmas büszkeséggel töltött el. Mivel szinte soha nem dolgoztam beosztottként, nem kellett valamely multinál például a ranglétrát megmásznom, így pozíciókban nem is igazán tudok gondolkozni. A sport területén szinte minden képesítést megszereztem, hiszek az állandó fejlődésben, tanulásban, jobbá-, többé válásban. A fejlődés pedig mindig nyit új ajtókat, hoz lehetőségeket, kihívásokat. Jelenleg szakértőként a legjobb, legnézettebb mérkőzéseken szerepelhetek, átadhatom a tudásom, tapasztalatom egy részét fiataloknak, hiszen tarthatok előadásokat oktatási intézményben, nagysikerű sport-, és jótékonysági eseményeket szervezhetek, valamint a legjobb külföldi klubok képviselőivel tárgyalhatok, ha van miről. Mindig, mindent egy kicsit másképp igyekszem csinálni, mint bárki más. Ahogy említettem, inkább a pillanatoknak élek, nincs már olyan álmom a szakmai bakancslistán, amit mindenáron szeretnék elérni. Sokkal fontosabb az olyan munka, feladat, mely tölt, örömet szerez nekem, és ezáltal másoknak is, és lehetőséget biztosít arra, hogy sok időt töltsek azokkal, akiket igazán szeretek, akik a legközelebb állnak a szívemhez.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Az edzőim közül nehéz bárkit is kiemelni, hiszen minden szakvezetőnek, kapcsolódásnak megvolt az akkori miértje. Sokat kaptam Nyilasi Tibortól, Novák Dezsőtől, Dunai Antaltól, Bicskei Bertalantól és természetesen Varga Zoltántól is. Németországban is sztáredzőktől tanulhattam, hiszen Otto Rehhagel és Felix Magath is a szakma legjobbjai közé tartoztak. Fontos volt az életemben a Lothar Matthäus mellett eltöltött 2 év a magyar labdarúgó válogatottnál. Hihetetlen, megfizethetetlen nemzetközi kapcsolati töke, tudás, szemlélet párosult, kapcsolódott a vele való munkához. Sokat kaptam Dénes Ferenctől és Muszbek Mihálytól is a tanulással eltöltött évek alatt, majd később is, amikor már nem egy tanár-diák viszony volt a csatlakozási alap. Sportkommunikáció, újságírás terén pedig mindenképp meg kell említenem, bocsánat, ki kell emelnem Kolozsi Ildikó személyét, aki nélkül valószínűleg kevesebb lenne az életem, személyiségem. A játékosügynökség terén pedig az angol Stellar Group és a velük való munka volt a legnagyobb hatással rám, John Inglis munkássága, iránymutatása sokat segített anno.
– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?
– Sajnos a labdarúgás, bár nagyon sok anyagi-, és egyéb támogatást kap az elmúlt időszakban, de még nem tart ott, mint külföldön. Így a lehetőségek tárháza, minden szempontból, jóval nagyobb a határokon túl. Viszont ez olyan terület, ahova Magyarországról, magyarként, elég nehéz betennie a lábát bármely delikvensnek.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Ahogy korábban is említettem, a sport területén szinte mindent kipróbáltam, mindent elértem. Szerveztem Európa-bajnokságot, a sportág első díjátadó gáláját, éjszakai rendezvényét, minden évben jótékonysági akciókat, tárgyaltam, kapcsolatban voltam a futballvilág legjobbjaival, és a sportkommunikáció terén is dolgozom. Itt azért nehéz lenne újat mutatni nekem. Az utóbbi időben viszont a művészet, és a kultúra egyre nagyobb szeletet hasítanak ki az életemből. Évekkel ezelőtt, amikor az edinburghi Waverley pályaudvarról futott ki a Londonba tartó vonatom, nagyon erős érzés kerített a hatalmába: nekem írnom kell. Az írás azóta is az önkifejezésem egyik legerősebb eszköze, de tudom, hogy egyszer még születik ebből valami a rengeteg bejegyzésen, személyes tartalmon, megírt cikken túl is. Majdnem olyan erős ez az érzés, mint az, hogy egyszer egy zenekarban játszhassak.
– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?
– Abban a szerencsés helyzetben voltam és vagyok, hogy a sportpályafutásom, és annak is leginkább egy momentuma (a románok ellen szerzett gól), olyan erősen él az emberekben, hogy legtöbbször nekem nem kellett külön köröket futnom, percekig kopogtatni bárki ajtaján, hogy megismerjenek – tudják, hogy ki vagyok. Ez hatalmas előny. Külföldön, pláne Németországban, a mai napig kalapot emelnek, ha megtudják, hogy magyar válogatott és német bajnok voltam. Ebből kifolyólag a személyes megkeresések, kapcsolatfelvételek nálam soha sem ütköztek akadályba.
– Mire sajnálja az idejét?
– Olyan dolgokra, feladatokra és emberekre, amik/akik negatív impulzusokat, rezgéseket hoznak az életembe. Igyekszem kerülni az ilyen helyzeteket, találkozásokat.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Feljebb olvasható, hogy nincs különösebb kapcsolatom a pénzzel, az élet egy szükséges velejáróként van elkönyvelve. Semmire sem sajnálom, ami boldogsággal, értékkel tölti el magam, vagy szeretteim életét.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Nagyon nehéz már kibillenteni az egyensúlyomból. Nem engedem be a negatív energiákat.
– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?
– Ahogy már erre is kitértem, elég sokat próbálok tenni azokon a területeken, minden évben, rendszeresen, ahol erre szükség van. Ezeket a jótékony cselekedeteket viszont nem azért csinálja az ember, hogy körbehaknizza vele az országot (így nem is szeretném ezt felsorolni), hanem azért, mert így tartja jónak, követendőnek, lelkileg pluszt adónak. A válasz tehát nem „feltételes”, hanem kijelentő: rendszeresen vállalok.
– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Ha a szeretteimmel, lányaimmal lehetek. Hihetetlen töltő tud lenni a család, az ott áramló feltétel nélküli szeretet, energia. De az is előfordul, ahogy Forrest Gump mondaná, hogy hazamegyek, és ok nélkül elhatározom, hogy futok egy kicsit. Először elfutok az út végéig, aztán mikor odaérek, arra gondolok, hogy miért ne kerüljem meg a kerületet. Ha pedig már odáig eljutottam, akkor átfutok még egy hídon, és tovább és tovább. Közben pedig különböző személyeken, érzéseken, feladatokon morfondírozok, ekkor szoktak a legjobb gondolatok megszületni. Az emberek meg csodálkoznak, hogy minden ok nélkül, hogyan tud ennyit futni. A futás kikapcsol, és minden nap megmutatja, ami az egész életemet jellemezte, hogy nincsenek olyan akadályok, melyeket ne lehetne leküzdeni, nincsenek olyan feladatok, célok, melyeket ne tudnék elérni. Ahogy kedvenc csapatom egyik nótájának fő sora is tartalmazza: „Küzdeni mindig, feladni soha!” – másképp nem is lehet! Számos dolog kimaradt az életemből a sport miatt, sok minden tiltva is volt szerződésileg. Ezért szeretek utazni, új helyeket, embereket, népeket, kultúrákat megismerni, feszegetni a határaimat, extrém, de lelkileg sokat adó kihívásokat keresni. Kelet és a hegyek nagyon vonzanak, hívogatnak rendszeresen, de egy színházi előadásnak vagy egy jó könyvnek sem tudok nemet mondani.
Szokásos évzáró összegzésünk következik.
A tartály legösszetettebb formájú csonkzónái elkészültek; a csonkgyűrűk és a további fő elemek egyenként elvégzett minőségügyi átvétele után azok további megmunkálására és a tartály összeállítására az AEM-Technologies volgodonszki gyárában kerül sor.