Szeretném a Kolibri Picturest a folyamatosan növekvő pályáján tartani – mondta az Üzletemnek Hegyi Nóra. A cég ügyvezetője és filmrendezője folyamatosan tanul, figyeli a világ eseményeit, és ezeket szívesen meg is osztja a külvilággal.
Hegyi Nóra imádja az adrenalint, a filmes szakma enélkül nem is lenne az igazi – számukra elengedhetetlen a pörgés. Vállalkozása filmekben igazán otthon van, s a referenciamunkáikat megismerve, bizton állíthatom, hogy ez valóban így van. Nézze meg például az Országos Mentőszolgálatnak készített OMSZÉDOK 1. és OMSZÉDOK 2. részét, s alighanem egyetért velem. Azon meg sem lepődöm, hogy a profi filmes szeret filmeket nézni. És hogy Nóra még mit gondol, mit tervez, mit csinál, mit szeret, az itt olvasható az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 119. interjújában.
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Az üzleti filmes világban (is) folyton változik minden. Jönnek-mennek az újabb technikai megoldások, állandóan pörgésben kell lenni, újabb és újabb kreatív ötletekkel kell előállni. Szinte egy pillanatra sem lehet megállni, de közben a legjobb minőséget kell garantálni az ügyfeleinknek. Mindig az éppen aktuális kihívás megoldását tartom a szakmai csúcsnak, amire a következő munkánál lehet építeni, vagy túl lehet szárnyalni. És persze azt, hogy az ügyfeleink többsége évek óta tőlünk rendel mozgóképet. (De hogy konkrétumot is említsek, a közelmúltban az Országos Mentőszolgálatnak készített kampányainkra, és az azokkal elért eredményeinkre hihetetlenül büszke vagyok.
– Milyen távra tervez?
– Nyilván hosszú távra, de ahogy az előbb is említettem, az én szakmámban egyre rövidülnek a határidők. Híradósként megtanultam, hogy a gyorsaság és a precizitás a fontosabb előnyök! A mindennapjaimat is így élem: az aktuális projektek elkészítése a legfontosabb cél – nem egy stresszmentes élet ez, de mi imádjuk az adrenalint. Üzletileg természetesen vannak hosszú távú terveink: szeretném a Kolibri Picturest a folyamatosan növekvő pályáján tartani. Ehhez elengedhetetlen az állandó vérfrissítés – szeretünk a fiataloktól tanulni, és az új trendeket is követjük, még jobb, ha megelőzzük! Ehhez rendszeresen fogadunk gyakornokokat, és a HUB-jellegű csapatmunka is állandó lendületet ad.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Elégedett vagyok az eddigi elért eredményekkel, szerencsére a partnereink mindig izgalmas feladatokat adnak: streaming, VFX, animációk, interaktív filmek, 360-as kampányok, augmented reality, minden napra más feladat... így viszonylag kevés időm van bakancslistát írogatni. Szeretek segíteni az ügyfeleimnek abban, hogy sikeresek legyenek az üzletükben. De azért egy titkos dokumentumfilm-ötletet még én is dédelgetek. (Talán, ha majd a gyerekeim nagyobbak lesznek, és nem izgat már annyira a napi pörgés, akkor bele is vágok.)
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– A Színművészeti Egyetem televíziós műsorvezető-rendező szakára jártam. A szakma legnagyobbjai tanítottak ott minket: szinte minden héten eszembe jut egy-egy mondat Vitray Tamástól vagy a közelmúltban elhunyt Horváth Ádámtól. Bárdos Andrásnak is volt olyan intelme, ami mostanra lett igazán fontos számomra. Az attitűd, ahogy megtanítottak bánni az emberekkel, egy-egy témával, az lett igazán iránymutató számomra. A menedzsmentről, a cégvezetésről pedig egyértelműen a férjemtől tanultam az évek során a legtöbbet. Máig őt hívom segítségül, ha valamiben elakadok, vagy nem találom a megfelelő utat egy-egy üzleti kérdésben.
– A szakterületén hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?
– Magyarország kis ország, sok jó filmes céggel a piacon. Mégis azt gondolom, hogy a professzionális és üzleti filmek piacán van még potenciál – különösen, ha a teljeskörű és minőségi kiszolgálásra gondolok (a szerződéskötéstől a final cut-ig kevés szolgáltató nyújt minden területen hibátlan szolgáltatást). Ráadásul az internet korában bárhonnan, bárhová tudunk dolgozni. Magyar stábot gyakran még utaztatni is olcsóbb, mint mondjuk, Angliában vagy az USA-ban helyiekkel gyártatni. Az eddigi tapasztalataim is azt mutatják, hogy egyre kevésbé létezik földrajzi korlát ezen a téren: forgattunk már itthon Las Vegas-i szabadulószobáknak image filmeket, vágtunk nemzetközi ingatlanos multinak bemutatkozó videót Budapesten úgy, hogy abban volt ausztrál, magyar és kínai nyersanyag is, és gyártottunk német megrendelőnek szlovéniai gyárban testimonialt.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Multi cégben még sosem dolgoztam. Viszont az ügyfeleink nagy része ebből a világból jön – marketingesek, pr vezetők, salesesek. Rövid időre szívesen belekóstolnék, csak azért, hogy jobban megértsem a szervezeti működésüket – így később még többet tudnék segíteni nekik beszállítói oldalról.
– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?
– Én abban hiszek, hogy a teljesítményt elismerik. Folyamatosan tanulok, figyelem a világ eseményeit, és ezeket szívesen meg is osztom a külvilággal: ezért adok elő konferenciákon, publikálok szakmai írásokat. Ezeken az eseményeken sok új kapcsolat is születik, illetve ezek kapcsán is kapunk megkereséseket. Nagyon büszke vagyok arra, hogy sok partnerünkkel évek óta együtt dolgozunk, visznek magukkal minket az új munkahelyeikre, de az utódaik is megtartanak minket – ez a munkánk minőségét igazolja. Valamint fontos, hogy a jó hírünket is keltsék – hálás vagyok a partnereinknek azért, hogy sok új üzletet az ajánlásaik alapján kötöttünk. A bizalmukért pedig mindig számíthatnak ránk: nem egyszer fordult elő, hogy 24 óra alatt, vagy este 7 után húztuk ki őket valamilyen vizuális vagy kommunikációs csávából.
– Mire sajnálja az idejét?
– A nyafogást, panaszkodást, tétlenkedést nem szeretem. Ha gáz van, csináljunk valamit, ne csak beszéljünk róla! A gyerekeimnek is ezt tanítom: ragadják meg a sorsuk alakítását, más úgysem teszi meg helyettük.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– A nagyvonalúság meghálálja magát. A minőség minden területen fontos: a magánéletben és az üzleti pályán is áldozok erre.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Ha valamit szerződésben írtál alá, azt be kell tartani. Utálom a svindlizést, az üzleti hazudozást, és azt, ha hülyének néznek csak azért, mert nő vagyok. Két gyerek mellől karriert és üzletet csinálni amúgy is elég nehéz – pláne, ha nem szeretném, ha babysitterek nevelnék fel őket.
– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?
– Több önkéntes és jótékonysági kezdeményezésben részt veszünk a kollégáimmal. Az UNICEF-et havi rendszerességgel támogatom pénzadománnyal, a Kolibri Pictures-szel pedig évente több filmet is készítünk nekik támogatásként. A Csodák Hídja Alapítvány kuratóriumi tagjaként 4 másik vállalkozónővel együtt azon dolgozunk, hogy összekössük a segíteni vágyókat a segítségre szorulókkal. De sok olyan más jótékonysági projekt is van, amelyben filmes csapatunk kedvezményesen, vagy pro bono vállal közreműködést, ha ezt mind fontosnak találjuk: idén ilyen volt a Babagenetika Egyesület 1%-os kampányfilmjének elkészítése is.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Imádok filmeket nézni. Az agyamat egy kemény lövöldözős akciófilm vagy egy fejvesztett komédia mindig ki tudja kapcsolni. Ugyanez érvényes a színházra és az utazásra is: az időeltolódás mindig segíti a pihenésemet.
(Fotók: Kolibri Pictures)
Sikeresen megtartotta két Michelin-csillagos minősítését a tatai Platán és a budapesti Stand étterem, további nyolc vendéglátóhely pedig (köztük egy újonnan) egy Michelin-csillagot nyert el idén.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.