Hanzel Lajos: Az üzleti életben sem egy csúcsot kell meghódítani

Hanzel Lajos a világ több mint 50 országában fordult már meg, tehát nem egy otthonülő típus, pályafutását mégis kizárólag a Nestlénél tudja elképzelni a vállalat Purina üzletágának magyarországi igazgatója. Dolgozott már rohammentőn és mentőhelikopteren, és az üzleti életben sem egy csúcs meghódítására törekszik – inkább folyamatos kihívásokat keres. Hanzel Lajos minden kollégájának megadja a lehetőséget az önállóságra, mivel azt vallja: a saját fejlődéséért és karrierjéért mindenki maga teheti a legtöbbet. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 336. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Nagyon szeretek túrázni, nem félek a nehéz tereptől sem, sok emlékezetes csúcsot megmásztam. Meggyőződésem, hogy az üzleti életben sem egy csúcsot kell meghódítani – érdemes mindig új kihívásokat keresni, különben ellustulunk. A Nestlénél kihívásokból és csúcsokból is akadt bőven: a magyarországi csecsemőtápszer részleg alapítói között voltam, részese lehettem a NESCAFÉ 3in1 közép-európai bevezetésének, dolgoztam a Nestlé olasz, tajvani, cseh, svájci és lengyel leánycégénél, most pedig nagyon kevés választ el minket attól, hogy megduplázzuk a magyarországi Nestlé Purina állateledel üzletág forgalmát.

– Milyen távra tervez?

– Üzleti életben a nyugdíjkorhatárig, személyesen azért ennél valamivel tovább. A pandémia minden értelemben rövidítette a korábban jellemző tervezési horizontot, jelenleg azonban olyan horderejű fejlesztés zajlik a cégnél, amelyik kötelezővé teszi, hogy néhány évre előre tekintsünk.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Elsőre ez furcsán hangozhat, de emberek, akikkel együtt dolgozom. Büszke vagyok azokra a kollégáimra, akiknek én is hozzájárultam a sikereihez. Ezért szeretném még sokszor látni, ahogy még jó néhány további munkatársam ér el kimagasló eredményeket.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Minden főnökömtől és kollégámtól rengeteget tanultam és tanulok most is. Ha jobban belegondolok, mindenkitől szeretek és tudok is tanulni. Ha mást nem, azt, hogy milyen hibákat ne kövessek el…

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Kölcsönös nyitottsággal, tisztelettel, elfogadással, bizalommal. Azzal továbbá, hogy megadom nekik a lehetőséget az önállóságra, hiszen a saját fejlődéséért és karrierjéért mindenki maga teheti a legtöbbet.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Dolgoztam már rohammentőn és mentőhelikopteren, ültettem kávécserjét Kolumbiában, megfordultam már nagybetűs izgalmakat tartogató területeken. Most mégis rendkívül szerencsésnek érzem magam az állateledelek csodálatos világában és abban a munkakörben, amelyet betöltök. És ez ugyanúgy igaz a hétköznapokra, mint azokra a felemelő pillanatokra, amikor egy-egy PURINA PRO PLAN tenyésztőnél tett látogatáson kézbe vehetem azokat a kiskutyákat, akiknek mi is hozzájárultunk az egészséges fejlődéséhez.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Ezzel feltehetően nem leszek a fejvadászok kedvence, de kizárólag a Nestlében gondolkodom, ha a jövőmről van szó. Ezért elsősorban a cégen belüli kapcsolataimat építem, cégen kívül már nem dolgozom ezen.

– Mire sajnálja az idejét?

– Szeretem mihamarabb felfüggeszteni a beszélgetést a negatív, „mérgező” emberekkel. Ez ugyanúgy időpazarlás, mint meggyőzhetetlen fanatikusokkal vitatkozni.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Nem vagyok híján a türelemnek, de az elvakult butaság és a rosszindulat rendkívüli módon irritál.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Menhelyi kutyákat boldoggá tenni vagy terápiás kutyákkal segíteni a sérült gyerekek fejlődését. Mielőtt szó érné a ház elejét: ez nem munkahelyi ártalom, az állatszeretet sokkal mélyebben gyökerezik bennem.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A világ felfedezésére. Több mint 50 országban jártam már, és szinte mindenhol találtam toplistás élményeket. Legyen szó Tibet szent hegyéről, a Kailash-ról, amelyet a világ talán legmagasabb, 5648 méterig felkapaszkodó zarándokútja övez, vagy Bhutánról, ahol a GDP helyett a bruttó nemzeti boldogságot mérik.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A túrázás, a tereplovaglás, a kutyasétáltatás, más kultúrák felfedezése. Svájcban három, Lengyelországban négy évet töltöttem el expatként, és arra jutottam, hogy ha új élményekről van szó, még a munkával töltött idő is teljesen más megvilágítást kap.

(Fotók: Purina)