Gyimesi László: Jó alapokra szép házat lehet építeni

A Mystic Nails márkanév egy teljes egészében magyar tulajdonú családi vállalkozás „gyermeke”, amely a szépségipar egyik legkreatívabb szegmensében tevékenykedik. Egészen pontosan professzionális műköröm kozmetikumokat gyárt és forgalmaz az általa megálmodott márka égisze alatt. A Mystic Nails márkanév Magyarországon túl immár több mint 25 országban megtalálható forgalmazó partnerek révén.
A céget 1995-ben a szülők alapították majd 2007-től csatlakozott a vállalkozáshoz két gyermekük is. Ugyanebben az évben a 4 fős családi vállalkozás megalkotta saját műköröm kozmetikum márkáját, a Mystic Nails-t, amely töretlen sikerével és fejlődésével ma már 40 fő megélhetését biztosítja. A vállalkozás nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy kiálljon fontos társadalmi ügyek mellett. A cég kiterjedt jótékonysági tevékenységének köszönhetően nyerhette el idén a K&H családi vállalatok kiválósági díját társadalmi felelősségvállalás és környezetvédelmi fenntarthatóság kategóriában.

Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 341. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Mivel a kérdés nem az volt, hogy mit tartok az eddigi karrierem csúcsának, így azt válaszolnám, hogy még nem értem oda, de a cél megvan, és már dolgozom rajta jó ideje. A karrierem csúcsa az lesz, amikor a cégem nélkülem eredményesebben fog teljesíteni, mint velem. Szerintem ennél magasabb szintre nem lehet emelni egy vállalkozást. Legkésőbb 45 éves koromra elérek a karrierem csúcsára, mint vállalkozó.

– Milyen távra tervez?

– Szerintem eddig is erős látnoki képességgel rendelkezett az, aki akár közepes távon előre tudott tervezni, viszont a 2020-as és ’21-es éveket átélvén talán felesleges is kifejtenem, hogy mennyire nem reális 3 évre tervezni. Szerintem a rugalmasság és az agilitás a kulcs. A változás, a változásra való hajlandóság és képesség. Ha ez jelen van egy szervezetben, akkor az mindig sikerrel veszi az akadályokat. Vezetőként én erre fogok törekedni idén, jövőre és 3 év múlva is. Így, ha kihívások jönnek, azokra megfelelően tudunk majd reagálni, és akár lehetőséget is csinálunk belőle, ha pedig lehetőség jön, akkor tudunk majd vele élni. Ezt a stratégiát lehet, hogy egyetlen menedzser könyv sem róná a hasábjaira, de én ebben hiszek.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Rengeteg üzleti konferenciára kapok felkérést előadóként, ami nagyon megtisztelő és szuper visszacsatolás. Ugyanakkor egy saját rendezésű üzleti konferencia a szülővárosomban, Szegeden hiteles előadókkal és remek beszédekkel még rajta van ezen a bizonyos listán. 15 éve vállalkozom, több mint 25 országba exportáljuk saját márkás termékünket és nyilván átéltem rengeteg dolgot, amiből szívesen megosztom a tanulságokat azokkal, akik kíváncsiak rá. Elég erős bennem az a bizonyos „hasznot adni másoknak” érzés, ezért is lettem „másodállásban” márkatanácsadó. Ez az én szerelem projektem, egyfajta szakmai kiteljesedés és önmegvalósítás.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szüleimtől. Vállalkozóként is, de leginkább értékrendi szinten. Ez utóbbi a sikerünk titka, ebben biztos vagyok. A kompetencia fejleszthető, az attitűd és az otthonról hozott értékek már keményebb dió. Jó alapokra szép nagy házat lehet építeni. Ezeket az alapokat nekik köszönhetem, és azt hiszem, ezt nővérem nevében is mondhatom, akivel együtt építjük cégünket és persze szüleink is aktív tagok a mai napig.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Semmivel, én nem tudok motiválni senkit. Ők maguk kell, hogy motiválják saját magukat. Én vezetőként csak inspirálhatom őket és megteremthetem számukra a megfelelő környezetet ahhoz, hogy motiváltak lehessenek. Nem szeretem, amikor valaki arról beszél, hogy miként motivál másokat, meggyőződésem, hogy ilyen formában nem létezik ez a fogalom. Amikor valaki hozzánk látogat és látja, tapasztalja a kollégáim lelkesedését és elhivatottságát, mindig ezt kérdezi: mivel motiválom őket? De ez rossz kérdés, a helyes kérdés az, miként tudom azt elérni, hogy ilyen erős legyen a saját maguk belső motivációja. Erre már tudok érdemben válaszolni, de ez nem két mondatos válasz. Legyen annyi elég, hogy a megfelelő attitűddel rendelkező kollégákat keresem, nem a megfelelő kompetenciát és hiszek a lehető legmagasabb szintű bevonásban, aminek az eredménye egy rendkívül agilis és motivált csapat.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Műszaki analfabéta vagyok, sokszor érzem, hogy jó lenne kicsit jobban érteni a villanyszereléshez, az asztalos munkákhoz vagy csak simán képben lenni, amikor valakinek hengerfejes lesz a kocsija, hogy az mit is jelent pontosan. Ezekben a szakmákban nyilván nem szívesen próbálnám ki magam, kár lenne, de szívesen rendelkeznék több tudással és tapasztalattal a kétkezi, mondjuk úgy, valamivel hagyományosabb szakmák terén. Jelenleg a fűgondozás (amire rálépünk!) csínját-bínját tanulom, mivel én felelek a családi kert pázsitjának minőségéért. Eleinte nyűgnek éltem meg, de ahogy egyre több tudást szívok magamba, kezdem élvezni a kerti pepecselést, főleg, hogy tudom, mit miért kell csinálni. Azt kell mondanom, elég király zöld a placc, büszke is vagyok magamra.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Igyekszem minél több időt szentelni önfejlesztésre, így gyakran megfordulok üzleti konferenciákon, tréningeken, workshopokon a hallgatóság soraiban, és ezek az alkalmak mindig kiváló lehetőségek kapcsolatépítésre is. Az Enterprise Europe Network dél-alföldi nagyköveteként, valamint a helyi iparkamara kereskedelmi tagozatának elnökségi tagjaként szintén sok rendezvényen megfordulok. Hála istennek számos díjban és elismerésben részesültünk már, ezek a díjátadók is kiváló alkalmak az ismerkedésre, de előadóként is rengeteg üzleti konferenciára hívnak, ahol jellemzően az előadásom után sokan meg szoktak keresni egy-két szó erejéig, ezáltal is számos új üzleti kapcsolatra tettem már szert.

– Mire sajnálja az idejét?

– Tévézésre, nem is nézem egyáltalán. Persze ez nem volt így mindig, feleségemnek köszönhetem, hogy elhagytam ezt az idő- és agysejtpazarló szokást. Nincs is otthon tv. Közösségi médiát sem használok, kizárólag üzleti célra. Vezetőként pedig mindenre sajnálom olyan feladatok elvégzésével tölteni, amiket más is – jellemzően ráadásul jobban, mint én – meg tud csinálni helyettem. Mellékesen jegyzem meg, hogy ez a delegálás egyik alapelve. 

– Mivel lehet felbosszantani?

– Mindenki, aki ismer, tudja rólam, hogy alapvetően nyugodt természetű pali vagyok, igyekszem mindig megválogatni a történtekre adott válaszom, mielőtt cselekednék. Ez annyira nem áll tőlem távol, de azért így is tanulni kell, és persze nem mindig jön össze. Valakitől hallottam, hogy az élet történéseiben egy dolgot tudsz igazán kontrollálni, mégpedig azt, hogy miként reagálsz rájuk. Van benne igazság. Azt viszont nem igazán csípem, amikor emberek megtalálnak egy-egy problémával, ugyanakkor megoldási javaslatot vagy alternatívát nem hoznak magukkal. Elmondják, hogy mi rossz, de arra nem adnak ötletet, hogy miként lehetne jobb. Ezt a cég munkatársai jól tudják és ez már a szervezeti kultúránk része, hogy ha valakinek problémája van, és hozzám fordul, akkor csak úgy keres meg, ha már van legalább egy megoldási javaslata is a helyzetre. Egyébként a nyűglődésen tudok kiakadni teljesen, azt nagyon nehezen tűröm, de ebből a szempontból a kislányom néha jól megedz engem, így lassan, de biztosan fejlődök, és egyre jobban kitolom a határaimat.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Ami azt illeti, vállaltam már és szívesen vállalnék újra, nyilván fogok is, ha a gyerkőcök nagyobbacskák lesznek és otthon lehet őket hagyni 2 hétre. Ugyanis ennyi idő az Ágota tábor önkéntes munkája, ahol az állami gondozásban élő gyermekeknek szervez egy szegedi alapítvány nyári tábort. Az alapítvány vezetőjére nagyon felnézek, igazi példakép, nagybetűs vezető, a tábor maga pedig egy szemlélet- és jellemformáló élmény. A gyerekeken kívül a környezetvédelemért teszek szívesen. Nem meglepő módon mindkét irány a jövő nemzedékéről szól. Ezeket az ügyeket aktívan támogatjuk is, így nyerhettük el idén a K&H családi vállalatok kiválósági díját is társadalmi felelősségvállalás és környezetvédelmi fenntarthatóság kategóriában.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Nyaralásra, kikapcsolódásra, jó ételekre és a minőségi dolgokra. Még apukám tanította nekem a nagy életigazságot, hogy ami első ránézésre olcsónak tűnik, végül valószínűleg az lesz a drága megoldás. A csaknem másfél évtized vállalkozás és nemzetközi kereskedelem csak megerősített édesapám intelmében: nincsenek csodák, ami jó, az nem olcsó. Pont. Ami jó és olcsónak tűnik, azt úgy hívják, hogy átverés. Szóval a legtöbb dologra nem sajnálom a pénzt, ha igazán minőségi, de például kocsi és telefon esetében van egy lélektani határ nálam, ami felett nem költenék ezekre az eszközökre. Ugyanis ezek nekem inkább csak eszközök. Persze szép eszközök, de attól még csak azok.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A foci. Fél életemet aktív sportolóként éltem, sajnos nagyjából egy éve viszont elszakadt a térdszalagom, így talán most kezdhetek majd el szépen lassan visszatérni a komolyabb edzésekhez. Valószínűleg a foci már így sem lehet opció, de bízom benne, hogy találok más olyan mozgásformát, ami tényleg teljesen kikapcsol. Ezen kívül imádok a homokos tengerparton jéghideg sörrel a kezemben egy napernyő alatt a nyugágyon feleségemmel kettesben lazítani, beszélgetni és nézni a kristálytiszta víz hullámzását. Na, ez az, amire az elkövetkező 5-6 évben nem igazán lesz példa a két és fél éves kislányom, illetve újszülött kisfiam mellett, de ami késik, az még, ugye, hátra van...