Fekete Mátyás: Hiány van képzett és rutinos szakemberekből

Fekete Mátyás dr. Professor emeritus szívesen lett volna pilóta vagy filmes ember. Nem az lett, de szerintem ezt ugyanúgy nem bánja, mint ahogy a diákjai, kollégai sem. Ma is rengeteg ötlete, terve van a turizmus fejlesztésével kapcsolatban. Nem szereti az önáltatást, a magunk vállon veregetését, miközben tudjuk, hogy számtalan a tennivaló. Mint mondja, szívesen készül óráira és ír tanulmányokat klasszikus zene hangjaira. Nem tudom, hogy az Olvasónál most éppen szól-e valamilyen zene, de ettől függetlenül ajánlom figyelmébe az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 99. interjúját.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Ha a karriert úgy érti, hogy eljutottam-e az üzleti élet vagy a hivatali ranglétra felső szintjéig, bekerültem-e a leggazdagabbak közé, akkor csalódást kell okoznom, mert nem. Nyugodt lélekkel azért tekinthetek vissza mindezek ellenére, mert olyan kapcsolatokra sikerült szert tennem, amelyek túlélték a kialakulásokkor betöltött beosztásaimat és mind a mai napig élnek. Dolgoztam államigazgatásban vagy 20-25 évig. Odafigyeltek a véleményemre, önállóságot kaptam, ami nagy szó. Hat-hat éven át képviselhettem Győr-Moson-Sopron megyét olyan nemzetközi együttműködésekben, mint az Alpok-Adria Munkaközösség, vagy a Dunamenti Tartományok Munkaközössége, hat éven át alelnöke lehettem a European League for Economic Coo-peration (Brussels) magyar tagozatának. Ez a Liga az Európai Unió egyik nem hivatalos tanácsadó szervezeteként a legbefolyásosabb politikusokat és gazdasági potentátokat tömörítette és teszi mindmáig. Kár, hogy a Magyarország tagsága 13 éve megszűnt, és félő, hogy időközben egyesek visszaélhettek itthon az E.L.E.C. nemzetközi tekintélyével.

Büszke vagyok arra az ezeroldalas enciklopédiára, amelyet több, mint száz munkatárs segítségével sikerült megszervezni, megírni és kiadni. A CEBA Kiadóval kötött franchise szerződés szolgált alapul Győr-Moson-Sopron Megye Kézikönyvének 1998-as megjelentetéséhez, amely szerkezetileg a 19. század végén kiadott Borovszky-sorozat felépítését követte – hasonló formátumú és tartalmi gazdagságú enciklopédia azóta sem jelent meg Magyarország megyéiről.

Jó szívvel gondolok vissza a turisztikai felsőoktatásban eltöltött évtizedekre, ahol olyan nagy kaliberű szakemberek segítettek, mint Lengyel Márton vagy Csizmadia László. Turizmussal kifejezetten 1981 óta foglalkozom, az oktatást igyekeztem mindig összekapcsolni a gyakorlati tervezéssel és szervezéssel.

– Milyen távra tervez?

– Szeretnék minél tovább aktív maradni. Arra számítok, hogy előbb-utóbb az állami szektorban is eltörlik a nyugdíjasok foglalkoztatását akadályozó előírásokat, mert a képzett és rutinos szakemberekből hiány van. Külföldi karrierről nem az idősebbek álmodnak, hagyni kellene, hogy aki tovább dolgozna, azt a nyugdíja mellett is megtehesse. A Győr-Moson-Sopron Megyei Falusi Turizmus Egyesületet 15 éve vezetem, a FATOSZ[1] egyik alapító tagja és 5 éve alelnöke vagyok, a TUTSZ[2]-nál is hasonló a helyzet. Ehhez képest egészen új a NyDBT[3] elnöki tiszte, amelyre tavaly választottak meg. Érzek még erőt magamban, hogy tovább tanítsak, tervezzek és szervezzek, de a régebbi vezető tisztségeimnél itt az idő, hogy más lépjen a helyembe. A legfontosabb, hogy zökkenőmentes váltás legyen! Tíz-tizenöt évre miért ne tervezhetnék még?

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Leginkább talán az, hogy tekintsék kivétel nélkül érdemi partnernek azokat a civil szervezeteket, amelyeket a tagság bizalmából képviselhetek, állami, önkormányzati és üzleti körökben egyaránt. Annak sem lennék ellenére, hogy ha különféle országos vagy helyi turisztikai koncepciók és stratégiáknál előbb mindig „méretet” vennének az illetékesek, és nem utólag kellene újra és újra „átszabni” a térség- és településfejlesztési elképzeléseket a turizmusban, amikor kiderül, hogy valami mégsem passzol. A TUTSZ egyik fő célja éppen az, hogy a döntési helyzetben lévő politikusok és vállalkozások keze alá dolgozzon, mert így – miközben a szakmaiság is jobban érvényesül –, tovább növekszik a megbízóink presztízse és javul a befektetések hatékonysága.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Sok régi tanáromra gondolok vissza jó szívvel. Francia tanáraim, Pressing Ferenc, Mészáros Zsolt, a közgázon Mátray Tivadarné nélkül az életem egészen biztosan másképpen alakult volna. Lengyel Márton és Csizmadia László nevét már említettem – nekik is nagyon sokat köszönhetek. Az oktatás pedig sohasem volt egyirányú folyamat, a hallgatók, a diákok mindig tudtak valami újat, valami megszívlelendőt mondani, a figyelmembe ajánlani. A civil szervezetek irányítása sem működik anélkül, hogy ne igyekeztem volna megérteni a tagság gondolkodását, gondjait.

– A szakterületén hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Ami engem illet, Magyarország mellett vagyok elkötelezve. Ide köt minden. Nagyon komoly kihívásnak kellene lennie annak, hogy akár 4-5 évre is a külföldet válasszam. A fiatalabbakat viszont megértem, amikor kihasználják a sokkal jobban fizető külföldi lehetőségeket. Joggal fontos nekik a kiszámíthatóság, az itthon megszerzett elméleti tudás teljessé tétele olyan gyakorlati rutin megszerzésével, amelyben Magyarországon nem lehet részük. Egy hozzánk hasonló célország turizmusának szempontjából nem feltétlenül szerencsés tendencia, hogy a külföldi munkavállalást egyre inkább megelőzi, hogy a fiatalok növekvő hányada eleve külföldön jár középiskolába, majd egyetemre, mert ők háromszor is meggondolják, érdemes-e hazatelepedniük.  Közhelynek számít itthon, hogy Magyarország mennyire gazdag turisztikai vonzerőkben. Ezt el is fogadhatjuk igazságnak, de vajon nem önáltatás-e, amikor vállon veregetjük saját magunkat, hogy milyen jól fut a szekér, miközben a külföldiek nemzetközi összehasonlításban relatíve kevés vendégéjszakát töltenek el nálunk átlagosan egy főre vetítve, és a fajlagos költés szintjük is rendkívül alacsony! A lényeg, hogy akad bőven megoldásra váró feladat Magyarországon akár az egyes turisztikai térségeket vagy termékeket nézzük, akár az országos és helyi turizmusmarketing jelenlegi hatékonyságát.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Középiskolásként majdnem pilóta lettem, de a sors másképpen akarta. Ugyanígy kacérkodtam a filmművészettel is, szívesen a kamera mögé álltam volna. Ebből a filmek szeretete a mai napig bennem él, miközben közgazdász lett belőlem, amit egyáltalán nem bántam meg. Csakis olyanban próbálnám ki magamat, amelyik alkotó és gondolkodásra késztet. Komoly és mégis vállalható kihívásnak tekinteném pl. egy közösség, akár egy település irányítását, de csak akkor, ha ehhez a szükséges önállóság és anyagi függetlenség is biztosított. Külföldi cég magyarországi leányvállalatának, fiókjának az irányítása sem állna távol tőlem.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– Leginkább az érdekeltségi körömbe tartozó civil szervezetek révén igyekszem felderíteni és kihasználni az üzleti lehetőségeket, de ezen kívül az oktatás és a szakmai vizsgáztatás közben kialakult kapcsolatokat is igyekszem felhasználni. Jellemzően alig néhány évig voltam csak úgynevezett főállású vállalkozó, többnyire a vállalkozás nekem nem volt több kiegészítő tevékenységnél. Ez határozta meg a piaci akvizíciós munkám intenzitását is.

– Mire sajnálja az idejét?

– Olyan szakvélemények és tanulmányok megírására, amelyekről eleve tudható, hogy feleslegesek, mert a döntés már rég megszületett. Sajnálom az időt a felesleges körökre hivatalokban, a meddő várakozásra az egészségügyben és a közlekedési dugókban...

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Arra, ami kell a család komfortérzetéhez, illetve amivel segíthetem a már felnőtt nagylányaim családjait. Ugyanakkor nem vagyok híve az irracionális kiadásoknak, leginkább a nagyobb értékű családi beruházásoknál. Ilyenkor sem árt tárgyilagosan felmérni, hogy amit megvenni készül a család, vajon az később is eladható lesz-e, növekszik vagy csökken-e például egy vásárolt lakóház értéke.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Engem leginkább azzal, ha valaki ahelyett, hogy gondolkodna, keresné az ész érveket, csak szajkózza az innen-onnan felcsipegetett állításokat anélkül, hogy azokat kellőképpen átgondolta volna. A társadalmak és a tudományok fejlődését nem más tette lehetővé csak az, hogy mindig voltak, akik kétségbe vontak addig kőbe vésett állításokat.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– Szociálisan érzékeny léleknek tartom magamat, ezért az idősek és az elesettek segítésére mindig is kapható voltam.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Nekem könnyebb dolgozni, tanulmányokat, cikkeket írni, óráimra készülni halk, leginkább klasszikus háttérzene mellett. Amúgy régebben rengeteget olvastam, manapság ez némileg háttérbe szorult. Helyébe léptek a filmek, közülük is az értékesebbje. Ha nagyon fáradtnak érzem magam, azért a könnyed, szórakoztató filmeket sem vetem meg. Sok szellemi munka után jól jöhet az úszás, vagy éppen egy délutáni csendes pihenő. Végül, de nem utolsósorban egy jó baráti beszélgetés sokszor felér egy igazi frissítő kikapcsolódással!