Fekete Attila: Megbízom a kollégákban és ők is bízhatnak bennem

Fekete Attila (39) mérnök-informatikus. Feleségével 3 és 6 éves fiúkat nevelik. Győr-Moson-Sopron megyében, egy 3500 fős kisvárosban vezeti informatikai cégét 14 éve. A 15 fős vállalkozással olyan kkv-kkel és nagyvállalatokkal dolgoznak együtt, amelyek kinőtték a sablon megoldásokat, esetleg akadályokba ütköztek fejlesztési szándékuk alkalmával. Ilyen esetekben, egyedi weboldalak, webshopok kapcsán érdemes hozzájuk fordulni. Ügyfeleik szerint kiemelt előnyük, hogy könnyen elérhetőek, gyorsan reagálnak, munkatársaik segítőkészek, mindenre van jó megoldásuk. Attila sokat képzi magát, hosszú távú célja, hogy megszerzett tudását jól érthető módon másoknak is átadja.

Gyerekkori barátjával, Horváth Gáborral a fiREG.hu Kft.-t 2017-ben alapították azzal a céllal, hogy a tűzvédelmi nyilvántartásokat papírmentesítsék, hatékonyabbá, átláthatóbbá tegyék. Több, mint 800 ezer papírmentes tűzvédelmi felülvizsgálatot jegyeztek már szoftverükkel professzionális tűzvédelmi szakemberek Magyarországon. Felhasználóikkal közös, papírmentesítő küldetésüknek köszönhetően a természetben maradhatott 4000 kg fa, 70 köbméter víz, 14.245 kWh energia, valamint 1416 kg káros CO2 kibocsátástól is mentesült a világ a tűzvédelem fejlődésének köszönhetően. Legalább is eddig… hiszen a felhasználók száma, az eszközök darabszáma a rendszerben folyamatosan növekszik, egyre többen ismerik fel, hogy nem csak átláthatóbb, de sokkal gazdaságosabb is a digitális nyilvántartás és sokan tűzték zászlójukra a környezetbarát megoldásokat is az elmúlt időszakban.

Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 273. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Nagyon közhelyesnek tűnhet, mégis úgy érzem, hogy minden egyes nap előbbre jutok. Ezt felfoghatom úgyis, hogy még nem értem el a csúcsot, inkább úgy értelmezem, hogy minden nap a csúcson vagyok. Nagyon örülök és büszke vagyok arra, hogy több, mint 500 ügyfél és közel 20 munkatársam számíthat az általam alapított vállalkozásokra.

– Milyen távra tervez?

– Üzleti céllal tervezek naponta, hetente, negyedévre, évre és 3-5 évre is. Jelentős részét illetően írásban. Hiszek abban, hogy a tervek – ha nem is 100 százalékban –, de mindig jó irányba viszik az embert. Ha pedig bejön egy-egy kisebb bukás, azt a helyén kell kezelni. A magánéletemet illetően általában 5 évet tervezek meg. Kevésbé írásban, mint a vállalkozások esetén, ám a sarokpontokat azért mindig felírom.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szeretnék olyan vállalkozást, amelyben kizárólag tulajdonos vagyok, akihez tanácsadóként fordulhatnak a kollégák. Úgy hiszem, igazán jó és eredményes vállalkozást csak úgy építhet az ember, ha lelkes és ha nem is szakértője, de értője a cég tevékenységi körének. De miért is ne akarnék olyan cégben dolgozni, ami iránt lelkes vagyok? Ez ellentmondás volna. Kizárólag azért szeretnék ilyen vállalkozást, mert úgy gondolom, az a vállalkozásépítés csúcsa, ha az alapítóra már nincs szükség szinte semmiben és mégis ugyanúgy működnek a folyamatok, mint korábban. Szóval mielőtt bárki munkakerüléssel „vádolna”, ez nem erről szól. Ez egy szint, amit célként tűztem ki.
Ugyanakkor a tűzvédelmi nyilvántartásokat papírmentesítő szoftverünket (a cégnél társalapító vagyok) szeretném legalább országos szinten iparági sztenderdként tudni, ezért is dolgozom a mindennapokban. További ambícióim pedig ezen tapasztalatok megosztásában vannak. Hitelesen szeretnék a fent említett eredményekről, szintekről beszélni, segíteni azoknak, akik legalább ennyire lelkesek, mint én, hiszen nekem is nagyon sokan segítettek.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nagyon sok nevet kellene felsorolnom, főleg tapasztalt vállalkozókat, akik sokszor segítettek egy-egy kérdéssel vagy saját történeteikkel. Ezeket egyfajta szivacsként építem magamba és sokszor nem tudom mit honnan tanultam vagy használok fel. Azonban hadd emeljem ki Tonk Emilt, akit sajnos nem rég elveszítettünk. Akkor fordultam hozzá először, amikor 4 fős volt a cégem és megrekedtünk egy időszakban. Nagyon készségesen állt rendelkezésemre és hívott meg egy kávéra a kedvenc helyére. Késtem pár percet, mert eltévedtem a bevásárlóközpontban, ahova invitált. Ha valaki ismerte Emilt, tudja, hogy az egész élete a pontosságról szólt, soha nem késett el sehonnan és előadását sem hallottam, ahol ez ne került volna szóba. Én pedig kezdésképpen felsültem. Szóvá sem tette, pedig...
Rendkívül tiszteletreméltó ember volt. Én pedig ott ültem huszonéves kezdőként, kérdeztem őt, hogy szerinte merre van az előre. Az ott felírtakat, egy A/4-es oldalt azóta is őrzöm és néha előveszem, sokszor segít. Egyetlen dologra egészen pontosan emlékszem – azon kívül persze, hogy ott és akkor megbuktam pontosságból (nevet). „Gondold át, hogyan tudnád úgy kialakítani a céged, hogy akkor is építsék a kollégák, amikor nem vagy ott!” – Ez a „parancs" azóta is vezérel a mindennapokban. Megbízom a kollégákban és ők is bízhatnak bennem. Enélkül a bizalom nélkül nem is gondolkodhatnék abban, hogy ők jobbá akarják tenni a céget, amin dolgozunk.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Motiválni mindenki csak magát tudja. Vállalkozói körökben egyre népszerűbb az a filozófia, hogy „A példamutatás nem a vezetés egyik eszköze, hanem az egyetlen!” Hiszem, hogy ezt az utat kell járni, példát kell mutatnunk. Folyamatos tanulással, fejlődéssel, emberi értékekkel, empátiával, segítőkészséggel és még sorolhatnám. Mert alapvetően mindenki motivált, ha olyan munkát végezhet, amit szeret. Vezetőként feladatom, hogy azoknak az embereknek, akik lelkesek biztosítsak olyan munkát, munkakörnyezetet, amiben jól érzik magukat. Ebben többnyire meg fogják találni a saját motivációjukat.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– A vendéglátás mindig érdekelt, de egyáltalán nem értek hozzá. Arra pedig még nem szántam rá magam, hogy tanuljak a témában, úgyhogy nagyon távol vagyok ettől. Előadói, tréneri, tanári szerepben már többször próbáltam magam és képzéseket is elvégeztem. Úgy gondolom, a későbbiekben szívesen fogok ebben tevékenykedni. Mind a mások segítése, mind a saját tapasztalataim átadása és persze maga az előadás tervezése, felépítése, megtartása is energiabomba számomra.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Organikusan, lassan. Általában bizalommal, segítő szándékkal fordulok emberekhez és róluk is ezt feltételezem. Alapvetően nem az vagyok, aki leszólítgat embereket egy üzleti találkozón, hogy névjegyet cseréljünk. Sokszor fordulnak hozzám azért, mert tudják, hogy én ismerem x-et és szólhatnék pár jó szót. Ezt szívesen teszem, mert magam is szoktam élni ezzel a lehetőséggel és gyakran kapok segítséget, ha szükségem van rá. A segítő szándék „keze” messze elér, sokkal távolabbra, mint az „egyszerű", pénzvezérelt üzleti kapcsolat – reggelig sorolhatnék példákat.

– Mire sajnálja az idejét?

– Ha valamit már tudok, értek, nem szívesen foglalkozom vele. Nehezen palástolom, ha egy előadást unok vagy épp nem értek egyet az elhangzottakkal. A játékkonzolommal töltött időt szoktam sajnálni, utólag.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az igazságtalansággal elég komoly érzelmeket lehet kiváltani belőlem. Ahogy mondani szoktam, elég sok önfejlesztés, könyv és tréning van bennem ahhoz, hogy ilyen esetben türtőztetem magam. Hamar indulatos tudok lenni tőle. Majdnem ennyire bosszant, ha valamit többször elmondanak nekem. Ez egyrészt időrabló, másrészt nem veszi figyelembe a másik fél, hogy már értem, mit mond, a nyomatékosításnak pedig nagyon gyatra eszköze az ismételgetés. Hajlamos voltam rá magam is – ezért idegesít valószínűleg (nevet), de legalább már észreveszem és beavatkozom.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Sokszor fordult meg a fejemben, hogy mentős, tűzoltó vagy rendőr lennék egy-egy napra. Aztán átgondolom, hogy milyen durva esetek is lehetnek ezekben a munkakörökben, így nagyjából azonnal visszakozom. Elismerésem azok előtt, akik ezekben vagy hasonlókban dolgoznak a mindennapokban. Tanítás, képzés, oktatás témában szoktam díjmentesen segíteni. Mint említettem feltölt, illetve tudom, hogy ezzel abban segítek, amiben a legtöbbet tudok. Így a továbbiakban is ebben szeretnék.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A gyerekeimre, pedig tudom, hogy ebben is mértéktartónak kell lenni. Ez nagyon nehéz lecke, amivel folyamatosan küzdök. Legszívesebben mindent megvennék nekik, amit csak tudok, viszont ezzel hosszú távon nem tennék jót. Illetve a jó eszközökre sem sajnálom, mert abban hiszek, hogy csak professzionális eszközökkel lehet professzionális eredményt elérni. Azért persze itt sem a high-end kategóriára kell gondolni, de semmiképp sem spórolók munkaeszközökön.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az olvasás, tanulás, önképzés mindenképpen. Régebben a horgászat, az új vizek és környezetük felfedezése vonzott. Mostanában a saját kertemben való tevékenykedés kapcsol ki. Kerti tó, koi pontyok, vízinövények, ezek harmóniájának megteremtése az, ami közben úgy elszáll az idő, hogy észre sem veszem, mégis feltöltődve érzem magam utána. Igyekszem ezekbe a gyerekeimet, feleségemet is bevonni, megszerettetni velük ezt a világot, ez pedig újabb lendületet ad a kikapcsolódáshoz.