Fekete Alexander: Ha valaki érti a miértet, a hogyant saját maga is ki tudja találni

Fekete Alexander biztos benne, hogy nem csak a szállodaiparban válik egyre fontosabbá a nemzetközi környezetben szerzett szaktudás és tapasztalat. Ő maga Svájcban és Németországban volt szakmai gyakorlaton mielőtt idegenforgalmi és szállodaipari közgazdász diplomát szerzett a BGE-KVIK-án. Szereti a változatosságot és szeret nagyokat álmodni. Akár hegyi vezetőként vagy szakácsként is szívesen kipróbálná magát. Hogy milyen tervei vannak még, az kiderül az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 154. interjújából.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A Resort Leaders program kidolgozását és sikeres elindítását, azon belül is elsősorban a szakmai gyakorlati lehetőségeket (USA & Karib) emelném ki. A csereprogram keretében 4-5 csillagos szállodákban szerezhetnek külföldi tapasztalatot a fiatalok, miközben megismernek új kultúrákat és gyakorolhatják a nyelvtudásukat is. Bár a Smaller Earth Group kiutazóinak még csak kisebb hányadát adják a Resort Leaders résztvevői, számuk folyamatosan és dinamikusan növekszik, így jól látszik, hogy a Camp Leaders és Camp Canada programok mellett a szállodai környezetben tölthető csereprogramokra is nagy az igény. Úgy gondolom, hogy egyre fontosabbá válik – és nem csak a szállodaipar területén – a nemzetközi környezetben szerzett szaktudás és tapasztalat.

– Milyen távra tervez?

– Álmodozó vagyok, a jövőben élek, a gondolataimban általában három évvel előrébb járok. Nagyon foglalkoztat, hogy mit szeretnének majd a jövőbeli résztvevőink, milyen lehetőségeket kell megteremteni addig. Erre persze csak úgy van lehetőség, ha az ember egy jól működő csapat része és vannak mellette olyanok, akik profin menedzselik a jelent.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Kulturális csereprogramokat működtetünk világszerte, jelentkezőinket pedig elsősorban az Egyesült Államokban, Kanadában és a Karib-térségben helyezzük el. Általánosságban elmondható, hogy a desztinációk inkább a nyugati világhoz tartozó helyszínek. Fontosnak tartom, hogy mint kulturális cserével foglalkozó cégcsoport, olyan programokat is kínáljunk a közeljövőben, amelyek más kulturális környezetbe ágyazódnak be, ezzel is felkészítve jelentkezőinket a bár egyre globalizáltabb, mégis nagyon sokszínű világban való helytállásra.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szerencsés vagyok, hogy életem során rengeteg olyan emberrel találkoztam, akitől tanulni tudtam. Úgy gondolom, hogy nagyon szűk területen vagyok személyesen igen jó, ennek következményeképp mindig rá voltam utalva más emberek tudására, szakértelmére. Közülük üzlettársamat, Gyuricza Izabellát emelném ki, akivel bár nagyon sokszor nem értünk egyet, és tökéletes ellentétem az élet és munka talán minden tekintetében, ettől függetlenül, vagy talán pont ezért 14 éve dolgozunk együtt nagyon hatékonyan.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Próbálok példát mutatni azoknak az embereknek, akikkel együtt dolgozok. Félreértés elkerülése végett, nem csak a munkamorálra és üzletszemléletre gondolok, hanem az egymás elfogadására, egymásba vetett bizalomra és egymástól való tanulásra is. Fontos számomra, hogy az engem körbevevők megértsék a döntéseim hátterét. Úgy gondolom, ha valaki érti a miértet, akkor a hogyant saját maga is ki tudja találni, ha pedig utána veszed a „fáradságot”, hogy még egyszer átbeszéljétek, akkor előbb-utóbb önálló és mégis egy irányba gondolkodó, motivált csapat alakul ki.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Fontos számomra a természet és a kreativitás, imádom a telet és a téli sportokat, épp ezért talán sítúra, vagy hegyi vezető lenne az egyik ilyen szakma. Ha még egyet kellene választanom, akkor a szakács szakma is rendkívül vonz. Nem vagyok túl jó a kétkezi munkában, épp ezért nagyon tisztelem azokat, akik szakmájukban kiemelkedőt tudnak alkotni.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A személyes találkozók híve vagyok. A szállodás programunkat például úgy kezdtük felépíteni, hogy rengeteg „interjút” készítettünk 4-5 csillagos amerikai szállodákkal, amelyek közül sokan azóta partnereink is lettek. Megkérdeztük tőlük, hogy az akkoriban a piacon működő cégek esetében mi az, amit szeretnek, és mi az, amit nem, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. A számukra fontos elemek megtartásával, valamint a problémákra való megoldásokkal kiegészülve indult el a Resort Leaders program. Egyszerűnek hangzik a recept, de egy összetett, sok munkát és személyes találkozást igénylő termékfejlesztésről beszélünk.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az unalmas, öntelt emberekkel való beszélgetések rendkívül lefárasztanak, vagy ha valaki azt az érzést próbálja kelteni, hogy ő mindent tud a szakterületén és nincs már mit tanulnia. A céltalan megbeszélésekre is sajnálom az időt, nem szeretem, ha valaki csupán azért kezdeményez egy megbeszélést, hogy valamivel elüsse az idejét.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Nemtörődömséggel. Ha valaki nem adja bele szívét, lelkét abba, amit csinál, bármi legyen is az. 

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Valószínűleg fákat ültetnék, illetve szemetet szednék össze valahol. A mindennapi életben próbálok figyelni a környezetemre, és erre másokat is motiválni.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Új ötletek, üzleti lehetőségek kipróbálására. Egyszóval: a tanulásra.  Folyamatosan gondolkodok valamin, amivel előre tudom vinni a cégcsoportunkat, amit személyesen tanulásnak, tudásfelhalmozásnak érzek, erre mindig érdemes pénzt áldozni.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Rendszeresen úszok (heti 3-4 alkalommal). Úszás közben, ugye, fontos a légzés, mivel én is erre összpontosítok, az úszásnak olyan hatása van számomra, mintha kikapcsolnánk a számítógépünket egy időre.