Nem csak a jó emberektől lehet tanulni, a negatív példa legalább olyan hasznos tapasztalat, mint a pozitív. És ebből is láttam eleget a pályám során – mondta az Üzletemnek Fábián Miklós, az Epson Magyarország kereskedelmi vezetője.
Fábián Miklós kezdő anyagmozgató mérnökként (a mára hangzatosabb logisztika előfutára) még a nyolcvanas évek végén csöppent bele az informatikai kereskedelembe, ahol meg is ragadt a mai napig. Ez idő alatt csak nemzetközi vállalatoknál dolgozott, ami nagyban meghatározta munkakultúráját és üzleti szemléletét. Miklós azt mondja: a mai pályakezdők már más szemmel látják ezt a kérdést, de 1990-ben egy amerikai vállalkozásnál dolgozni science fiction-nek tűnt. Ha arra is kíváncsi, hogy Miklós miként építi üzleti kapcsolatait, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 267. interjúját!
– Mit tart karrierje csúcsának?
– Közel húsz év alatt hárman hagyták el önszántukból a csapatunkat, és a létszám fele jóval több mint tíz éve csapattag. Szerintem ez az összetartás a sikereink egyik fő forrása.
– Milyen távra tervez?
– A hozzánk hasonló multinacionális vállalatoknál a tervezés jóval magasabb szinten történik. A mi feladatunk a rövidtávú megvalósítás, sokszor csak hónapokra látunk előre. Persze vannak önálló céljaim mind a munkában, mind a magánéletben, de manapság ezek a forgatókönyvek is gyakran újraíródnak. Fontos az alkalmazkodó képesség, hogy időben reagáljunk, és tudjunk változtatni.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Nincs különösebb hiányérzetem ezen a téren. Van néhány olyan szakmai célkitűzés, amiben még váratnak az eredmények, de ez része a folyamatos, hétköznapi munkának.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Több mint 30 év munkatapasztalat rengeteg lehetőséget ad a tanulásra, nem tudnám megmondani ki gyakorolta a legnagyobb hatást a fejlődésemre. De nem csak a jó emberektől lehet tanulni, a negatív példa legalább olyan hasznos tapasztalat, mint a pozitív. És ebből is láttam eleget a pályám során.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Törekszem arra, hogy érezzék a felelősségüket és az önálló munka, valamint a döntések súlyát. Ez a fajta tisztelet és megbecsülés az egyik alapköve, hogy az egyének a közösség hasznos tagjának érezzék magukat.
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Nem feltétlenül a szakma, inkább a munkakör megválasztása lehet érdekes. Talán a korom miatt is egyre inkább a folyamatok megértése és a stratégiai tervezés kérdései foglalkoztatnak. A frontvonalat meghagynám a fiataloknak.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Ma már leginkább a kialakult kapcsolatokat ápolom, mint említettem: a vadászat a fiatalabb generáció feladata. Persze bármikor beszállok egy új lehetőség kibontakoztatásába.
– Mire sajnálja az idejét?
– Nem tudom, nem igazán csinálok olyan dolgokat, amiket utólag megbánok. A rengeteg hasznos teendő sem fér bele 24 órába, a haszontalanokat könnyű elhagyni.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Ha valaki azért hibázik, mert nem figyel oda, vagy nem tanul a korábbi tapasztalatokból. Vagy az olyan emberekkel, akik nem látnak maguk körül, csak a saját elképzeléseik világában élnek.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Néhány éve a lányom szociálisan hátrányos gyerekekkel foglalkozott. Nagyon nyomasztó volt azt látni, hogy egy gyerek már akkor esélytelen a boldogulásra, amikor még ezt nem is tudja. Rajtuk szívesen segítenék, ha egyszer úgy hozza a sors.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– A minőségre.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Szerencsésnek tartom magam, hogy sok olyan hobbim lehet, ami kimozdít a hétköznapok rutinjából. Gyerekkori szerelem a tenisz, a mai napig véresen komolyan veszek minden partit, ez heti rendszeres kezelésnek számít. Amikor pedig nekivágok egy több napos motoros túrának valahol a hegyek között, az felér egy alapos agymosással.
„A Roszatom Műszaki Akadémián képzett szakemberek már most olyan kompetenciákat sajátítottak el, amelyekre az erőművi blokkok üzembe helyezésének minden szakaszában szükség lesz.”