Dr. Ludvig László: Minden sikert csúcspontnak éltem meg

Dr. Ludvig László mindig az iparban kívánt dolgozni, így aztán tökéletesen elégedett a jelenlegi munkájával is. Azt vallja, hogy nem szégyen kérdezni, mert mindig nyitottnak kell maradni. Ha arra is kíváncsi, hogy László mivel motiválja a kollégáit, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 254. interjúját!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Sosem törekedtem „karrierre” – minden pozícióban igyekeztem magamból és csapatomból a maximumot kihozni. Minden egyes sikert csúcspontnak éltem meg, legyen az egy jelentős szerződés elnyerése, egy komplex projekt átadása vagy akár egy sikeres marketingrendezvény lebonyolítása.

– Milyen távra tervez?

– Szerintem egy vezető feladata a hosszútávú célok kijelölése és ennek megfelelően a vállalat operatív, rövidtávú feladatainak kitűzése, levezénylése. Ahogy Werner von Siemens mondta: „A pillanatnyi eredményért nem áldozom fel a jövőt”.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Úgy gondolom, jó helyen vagyok, mindig is az ipar területén akartam dolgozni. Egyébiránt pedig soha nem a pozíciót, hanem a kihívásokat kerestem.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szerencsés vagyok, szinte minden vezetőmtől tanultam valamit. Azt vallom, kérdezni nem szégyen, az embernek egész életében nyitottnak kell maradnia.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A megfelelő motivációs eszközök alkalmazása egy vezető számára talán a legfontosabb kérdés. A motiváció legyen személyre szabott, hiszen sokszor egy dicséret, máskor egy kihívást jelentő feladat vagy a megfelelő anyagi elismerés az optimális.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Szakmai karrierem során már több területen kipróbálhattam magam, így a közlekedés mellett foglalkozhattam a gyártóiparral, építőiparral és az energetikával is. A munka mellett sok minden más is érdekel, ezekre szabadidőmben igyekszem sort keríteni, legyen az a művészet, a történelem vagy akár a sport.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Azt gondolom, a sikeres üzlet hozza a barátságot és nem fordítva. Ezért a legfontosabbnak a korrekt magatartást, a szerződések eredményes végrehajtását tartom. Sajnos a jelenlegi pandémiás időszakban a személyes kapcsolatépítésre kevesebb lehetőség nyílik, de nosztalgiával emlékezem pár évvel ezelőtti nagyszabású vevőrendezvényeinkre.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az öncélú tevékenységekre, a felesleges adminisztratív lépésekre, melyek csökkentik a munkánk hatékonyságát.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Minden helyzetben igyekszem higgadtan reagálni és döntéseimet racionálisan, a tényekre alapozva, az érintettek személyes motivációit megértve meghozni.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Szívesen és rendszeresen áldozok hátrányos helyzetű gyerekek támogatására, tehetséggondozásra. Közel áll hozzám a felsőfokú oktatási intézményekkel való együttműködés is, az elmúlt években különösképpen a BME-hez kötődően vállaltam feladatokat. Számos szakmai szervezetben is aktívan részt veszek.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A munkám során a dolgozók képzésére, továbbfejlesztésére. A magánéletemben elsőként gyermekeim nevelését, oktatását említeném.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az utóbbi időben főleg családom körében, természetet járva kapcsolódtam ki. Kedvelem a változatosságot, bízom benne, hogy hamarosan ismét részt vehetünk nyilvános rendezvényeken, utazhatunk külföldre és elhárulnak az akadályok a barátokkal, ismerősökkel szervezett közös programok elől is.