Czeglédi Tamás: A célok meghatározása a kulcs

Czeglédi Tamás stratégiai gondolkodású embernek tartja magát, többnyire ezzel is foglalkozik, akár vállalkozóként, akár tanácsadóként, akár cégvezetőként működik éppen. Abban hisz, hogy az üzleti kapcsolatok építése egy életforma. Tudatosan igyekszik folyamatosan tanulni másoktól. Egyik üzlettársa szerint „általában szeret nem a legokosabb lenni a szobában.” Ha érdekli, hogy Tamás mivel tud kikapcsolódni, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 324. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Nem igazán szoktam egy dolgot hosszan ünnepelni, igyekszem előre nézni és a következő állomásra fókuszálni. A túl nagy jelentőség tulajdonítása egy eseménynek lelassít, és el is veszi a fókuszt. Erre – vagyis a fókuszra – pedig különösen figyelek, mivel általában egyszerre több dologgal, projekten dolgozom. Vannak persze mindig aktuális eredmények, amiket megünneplünk, aztán megyünk tovább. Jelenleg négy igen különböző profilú cégben vagyok tulajdonos, amelyek mind értek el saját területükön egész komoly eredményeket, vagy tudtak elsők lenni valamiben, és olyankor arra vagyok a legbüszkébb – ez lehet az első hazai blockchain diploma, egy különleges engedély, vagy az első vagy éppen sokadik franchise partnerrel a megállapodás –, de egyik szemem már a következő célon van ilyenkor. Ha most kellene mégis mondanom, akkor talán az, hogy a lezárás okozta sokk után mind a négy saját cég meg tudta tartani a csapatot, vagy még bővülni is tudott, és mostanra ismét nyereségesen működik. Ha október közepére befejezünk egy nagy stratégiai tervezést és megvalósítást egy nagy ügyfelünknek, akkor éppen az lesz a csúcs.

– Milyen távra tervez?

– Pénzügyi végzettségűként illene azt mondanom, hogy 100 évre, de a valóság vállalkozóként egy kicsit más. Mára már közhely lett, hogy gyorsul az életünk, de a startup világban, vállalkozóként, vagy pláne az innovatív, diszruptív technológiák mellett ez kézzel fogható realitás. Magamon is ezt érzem, és próbálok is tudatosan adaptálódni. A legújabb, hogy a projektjeink esetében egyhónapos success sprinteket tervezünk. Én neveztem el így ezt a formulát – tudom, nagyon eredeti –, így akár előbb-utóbb ebből is lehet egy védjegyes koncepció… A lényeg, hogy egy igen ambiciózus célt tűzünk ki egy ilyen rövid időre, majd alaposan megtervezzük az oda vezető utat retrográd módon, lépésről-lépésre. Mivel a terv egy hónapra szól, nyilván nem társul hozzá többnapos ücsörgés Excel táblák felett. Így kellően inspiratív tud maradni, és ennyi idő alatt nem is felejtjük el. Ettől persze még kell a strukturált gondolkodás és ösztönzés, de egyelőre működőképesnek tűnik. Hosszabb távra inkább csak célkitűzéseim vannak, szintén nagyívűek és hosszútávúak.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Nem szeretem ezt kifejezést, így legszívesebben azt mondanám, hogy semmi, de nyilván sok mindent szeretnék megvalósítani. Gyorsan fejlődő, és változó területeken dolgozom, így nem évtizedes távlatokról van szó. Szeretnék egy másik országban is felépíteni egy szakmai egzisztenciát és presztízst, szeretnék egy nemzetközi piacon is sikeresen működő startupot építeni és szeretnék egy nemzetközi franchise hálózatot is kiépíteni. A három dolog összefügg, de alapvetően mindhárom célnál más vállalkozásom jövője jut eszembe, de mindhárom folyamatban is van, sőt, bízom egy maximum 3 éven belüli megvalósulásban.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert egyrészt mindenkitől igyekszem és tudok tanulni, akivel dolgozom vagy létezem, de főleg mert igazán inspiráló, különleges és zseniális emberekkel is volt lehetőségem évekig közvetlenül együtt dolgozni. Csak a legfrissebb példák lehetnek, Uwe Klenk, aki a Wal-Mart globális marketing vezetője volt korábban, Dr. Folk György, aki a vezetői tanácsadás egyik hazai nagyágyúja vagy Czakó Borbála, illetve Dr. Lacza Zsombor, akiket pedig talán be sem kell mutatni.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Azzal, hogy elérhetik a céljaikat. Közösen, együtt. Meggyőző vagyok, mert én hiszek is ebben. Mind a szakmai, mind a személyes célokat el lehet érni. Jól kell kitűzni a célt, felmérni a lehetőségeket, és utána konzekvensen haladni, tűzön-vízen át. A célok meghatározása a kulcs. Bármennyire is nem ezt szoktuk gondolni, a lehetőségek és a nyomulás könnyű. Én eleve stratégiai gondolkodású embernek tartom magam, és többnyire ezzel is foglalkozom, akár vállalkozóként, akár tanácsadóként, akár cégvezetőként működök éppen. Így nyilván mindig a célokkal vagyok a leginkább tudatos és óvatos, onnan már megy magától. A stratégia az eszközeink leghatékonyabb felhasználásának terve a céljaink érdekében. Akárhová nézünk, bizonytalanságot látunk, ami a célok rossz felmérésével, vagy nem ismeretével függ sokszor össze.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nem hiszem, hogy egy szakma mellett el tudnék köteleződni, ami pedig érdekel, annál előbb vagy utóbb kikötök valamilyen formában.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Egyfelől nagyon tudatosan, másfelől számomra teljesen természetes módon. Én abban hiszek, hogy a kapcsolatok építése egy életforma. Bármerre is járok, legyen szó szabadidő, sport vagy üzleti tevékenységről, mindig szem előtt tartom egy potenciális új üzleti kapcsolat vagy érdekes ismeretség lehetőségét. Egyik üzlettársam jellemzett nemrég azzal, hogy általában szeretek nem a legokosabb lenni a szobában. És ez vissza is visz oda, hogy mennyire szeretek, és tudatosan igyekszem folyamatosan tanulni másoktól.

– Mire sajnálja az idejét?

– Sajnos szinte mindenre, ami nem vezet belátható időn belüli fejlődéshez.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A felesleges fecsegés és az bosszant, ha pesszimizmus vagy kishitűség miatt számomra egyértelmű dolgokról kell győzködnöm a környezetem.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Sohasem a pénz motivált, hanem létrehozni, fejleszteni dolgokat. Keresem az intellektuális kihívást a körülöttem lévő problémákban, és ráadásul legtöbbször a probléma megoldása után könnyen beleunok a folyamatokba. Ebből éppen igyekszem kigyógyulni, mivel egy cégépítés is pontosan ilyen. Az elején szinte vákuumban mozgunk, percről-percre új kihívások jönnek, aztán tisztul a kép, és a pénzkeresés maga pedig már kifejezetten unalmas. Emiatt nagyon sok pénzt nem kerestem már meg. Ezek után, gondolom, nem lenne meglepő, ha bármilyen izgalmas projektet mégis elvállalnék, de amit igazán fontosnak tartok, az a gyerekek jóllétével kapcsolatos ügyek.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Tanulásra és a gyermekeimre. Főleg a gyermekeim tanulására.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A projektekbe sajnos könnyen bele tudok feledkezni, és egészen jól érzem magam közben, de ez nyilván nem kikapcsolódás. Szeretek a gyerekeimmel időt tölteni és új dolgokat tanulni, kipróbálni. Ennek sok formája lehet: olvasás, sportok, vagy learning-by-doing jellegű tanulás. Az igazi az lenne, ha mindezt össze tudnám kapcsolni. Ezen dolgozom.