Csüllög Gergely: Számomra fontos, hogy lássam a dolgok összefüggését

Csüllög Gergely azt vallja, hogy a vezetőnek nem pusztán irányítania kell, hanem segíteni az általa vezetett kollégákat. Azt kell elérni, hogy mindenki főnökként tudjon működni a saját területén. Mindig érdekelték az újítások, és a mai napig sajnálja, hogy a mezőgazdaságban nem próbálta ki magát teljes erőbedobással. Ha az is érdekli, hogy Gergely mit gondol az önkéntességről, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 235. interjúját!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Érdekes, mert ez nem annyira a mostani cégemhez kötődik. Amikor az első vállalkozást elindítottam, még én is elkövettem számos vezetői hibát. Ennek meg is lett a maga eredménye, helyesebben negatív hozadéka. Na, nem erre vagyok büszke. Viszont ami ezután következett, arra igenis büszke lehetek. Cégem csődje után több vevőm is felhívott. Gergely csinálj valamit, mert akik utánad jöttek, azokkal mi nem boldogulunk. Nem igazán értettem, hogy mi ennek az oka. Amit nem tudok, én megszoktam kérdezni, erre neveltek és saját tapasztalásom is erre késztet. El is mondták. Ilyen válaszokat kaptam. „Mikor téged felhívtunk, amikor már felvetted a telefont, meg voltam nyugodva, tudhattam, hogy a probléma így vagy úgy, de meg lesz oldva. „Te és az általad képviselt cégnél biztosak lehettünk benne, hogy sosem bújtok ki a felelősség alól.” „Minden esetben biztos lehettem benne, hogy az ígért időre elvégzitek a munkát, amit vállaltál.” Nos, nekem ezek voltak azok, amiket a karrierem csúcsának tekinthetek. E csúcsoknak köszönhetően vettem a bátorságot ahhoz is, hogy egy csőd után visszatérjek erre a területre.

– Milyen távra tervez?

 – Szoktam mondani, amikor ilyeneket kérdeznek tőlem, hogy úgy érzem, ideje lenne már felnőni. Majdnem felnőttként úgy látom, van még bőven tennivalóm, úgyhogy mindenképpen hosszútávra tervezek.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Elérni a cégemben a teljes szervezettség állapotát. Azt a szintet, ahol én már teljes egészében a jövőt kreálhatom. Úgy vélem, akár a saját vállalkozásomban, de tágabb környezetemben is akad bőven megoldandó feladat.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Inkább azt mondanám, hogy kiktől. Már ifjú emberként elkezdtem dolgozni. Én azon szerencsések közzé tartozom, akit személyesen próbáltak terelgetni a régi parasztsághoz tartozó emberek. Teljesen más megvilágításban beszéltek az életről, mint amilyen az akkori kor szellemisége volt. Nem is voltam népszerű vele a kortársaim között. Én magam azt tapasztaltam, hogy két dolog biztos velejárója ennek az életnek. Az egyik a kérges tenyér, a másik a dolgok megkérdőjelezése, elsőre nem elfogadása. Majd, ha meggyőződőm az igazságtartamáról, csak azután fogadom el. Ez a két tényező volt az, ami engem előre vitt. Minden olyan esetben, ha ezt a szabályt figyelmen kívül hagytam, később rájöttem, hogy rosszul tettem. A második alapelvemnek köszönhető minden képzésem és minden jobbító változtatásra vonatkozó igényem is. Jelentős mérföldkő volt ilyen szempontból a Piroska Gyula által szolgáltatott képzések sorozata. Ő a Hubbard menedzsment technológiát oktatja. Ami megfogott ebben a technológiában, az a maga mérhetetlen egyszerűsége és a rendkívüli átláthatósága. Számomra fontos, hogy lássam a dolgok összefüggését. Oké, hogy működik, de mitől működik? Lehet, hogy éppen ezért is vállalkoztam egy szolgáltatói feladat ellátására. 

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A motiváció nehéz kérdés. Természetesen vannak általános, mindenkire érvényesíthető motivációs eszközök. Sokan idesorolják az anyagi javakat. Én az anyagiakat nem motivációnak tekintem, hanem járandóságnak. De motiváció szerintem a figyelem, az elismerés, a teljesítmény nyugtázása a kollégák felé. Én magam is voltam kétkezi ember. Emlékszem még, amikor különös tisztelettel gondoltunk arra a vezetőre, aki bennünket egyenrangú emberek sorába emelt. Aki hajlandó volt kérdezni tőlünk, nem csupán utasított. Aki megbízott bennünk, hogy egy adott feladatot képesek vagyunk megoldani. Szerintem ezek azok a motivációs eszközök, amelyekkel a legjobban tudom segíteni a kollégáimat. Egy vezetőnek nem pusztán irányítani kell tudnia, de segíteni is az általa vezetett területet és a kollégákat. Elérni azt, hogy mindenki főnökként tudjon működni az adott területén.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

 – Mindig is érdekeltek az újító, jobbító megoldások. Bár már a tanulmányi hátteret nem igazán tudnám elérni, mégis a kutatás egy régi bukott cél az életemben. Ez a terület mindig is érdekelt, máig bánom, hogy hagytam magam lebeszélni róla. A másik ilyen terület, amit végül fiatalon ott hagytam, a mezőgazdaság. Ezen a területen is látok ezernyi megoldandó feladatot. Ilyen például a talajaink újraélesztése. Az életet és ezzel együtt az embert a jelenleginél jobban szolgáló növénytermesztés és állattenyésztés területe.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Azt vallom, hogy minden egyes üzleti akció mögött ember áll. Nekem fontos minden vállalkozás, amelyikkel kapcsolatba kerülök. Mégis ezeknél ezerszer fontosabbak azok a személyek, akik a vállalkozásokat képviselik. Elsődlegesen nekik kívánok segítséget nyújtani minden egyes üzleti ciklussal. Az éppen aktuális esethez illő korrekt szolgáltatás nyújtásával segítem a felelős partneremet, ezzel gyakorlatilag megerősítem őt a maga pozíciójában. Ez a megerősítés adja számomra és cégemnek a legtöbb ajánlást. Az ajánlásoknál pedig nincs hálásabb üzleti ciklus. Nem kell fölösleges köröket futni. Az új vevőnknek már stabil, reális képe van rólunk. Nem kell tapogatózó köröket futnia, hogy megbizonyosodjon rólunk. Természetesen mi is élünk PR- és marketing eszközökkel, de én leginkább a személyes kapcsolatokban hiszek.

– Mire sajnálja az idejét?

– Ez rendkívül fontos kérdés! Az eddigi életem során sorra azt tapasztaltam, ha bármiről vagy bárkitől sajnáltam az időmet, az problémaként visszahullott rám. Hadd mondjak példákat! Ilyen volt a házasságom. Sajnos sok esetben voltak sokkal fontosabb dolgaim, amikkel foglalkoznom kellet. Mint például a vállalkozással. Aztán ott volt az első vállalkozásom. Sokkal fontosabb volt, a „munka”, mint magamat és kollégáimat képezni, a szervezet építeni. Gondolom, nem árulok el vele nagy titkot, ha elmondom: elváltan élek és túlvagyok egy csődön. Tehát az a tanultság, hogy soha, semmire nem szabad sajnálnia az embernek az idejét. Ám szoktam mondani, hazudni rendkívül jól tudok, de nem szeretek. Ezért el kell mondanom, ismerve minden adatot, mégis olykor beleesek abba a hibába, amit remélem, egyedül csak az enyém, hogy saját magamra fordítom a legkevesebb időt és vele együtt a figyelmet. Illetve van még egy másik hibám, pedig erre is alkottam saját szabályt. Olyan emberekre pazarolok időt és figyelmet, akik ezzel visszaélnek, noha előre látom, hogy veszett fejsze nyele az egész. Azt elismerem, minden egyes embert elsődlegesen megillet a másik ember figyelme. Csupán az a probléma, ha figyelemért, figyelmet nem kapunk cserébe, mert az már elpazarolt idő. Viszont jó jel, ahogy telik az idő felettem, egyre inkább képes vagyok betartani ezt a szabályt.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A kérdésre egészen más választ adtam volna évekkel ezelőtt. Akkor egyszerűen visszakérdeztem volna. Mivel nem? Pont a képzéseimnek köszönhetően mára tudom azt, hogy minden, ami engem bosszant, annak az okát önmagamban kell kutatnom. Éppen ezért, ha fel is bosszant éppen valami, azt tekinthetjük pillanatnyinak. Van egy módszerem, hogyan tudom a helyzetet a leggyorsabban és leghatékonyabban kezelni. Ha szembe találkozom egy bosszantó ténnyel, ezt elsődlegesen kihívásnak tekintem. Másodsorban arra nézek rá, hogy az a bosszantó tény igaz is lehet. Magam is meglepődőm olykor, hogy milyen felismeréseim vannak ebből a nézőpontból. Olykor egészen mulatságos esetek kerekednek ki ebből. Nem egyszer előfordult, hogy az engem támadót én győzködtem arról, hogy igaza van. Mert érdekes dolgot figyeltem meg. Aki támadólag lép fel velem szemben, ha nyugtázom, elismerem őt, emberként hajlamossá válik nézőpontot váltani. Ezzel együtt a saját igazát is leértékelni, főleg ha eredetileg sem volt benne biztos. Ilyenkor tökéletesen együttműködve fel lehet építeni bármit a világon. Vannak persze nekem is olyan dolgok, amiket még képtelen vagyok teljes mértékben kezelni. Ezek a bosszantó tények embertársaim elnyomása, amikor azt látom, hogy valakit megaláznak. Ám itt is csupán azért, mert ahhoz, hogy egy embert a megaláztatásból ki tudjunk hozni, segíteni kell. Segíteni viszont csupán annak lehet, aki a segítségért hajlandó kinyúlni.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Én inkább támogatóként lépek fel. Olyan társadalom jobbító szervezetek, csoportok számíthatnak rám, amelyek bizonyítottan tesznek valamit az emberekért és a környezetért. Illetve akár a magánéletemben, akár az üzleti tevékenységem során figyelem az embereket körülöttem. Amit én kaptam a tanító mestereimtől, azt igyekszem megosztani velük. Igyekszem támogatni, segíteni őket a problémáikban. Lehet, hogy éppen csupán egy kérdéssel, de akár konkrét megoldással is támogatom őt.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

 – Semmire, amivel értéket teremtek. Magánéletben a minőségre. Céges területen a hatékonyságot segítő eszközökre, technológiákra, képzésekre. Minőségi alapanyagokra és a kollégák bérére.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Beülni a kocsiba és menni! Úgy utazni, hogy nincs időkorlát, amit be kell tartani. Közben hallgatni a rádióban valamilyen minőségi zenét. Ez utóbbival éppen úgy vagyok, mint az étellel. Ha minőségi és igényesen elkészített az, amit feltálalnak, mindenevő vagyok.